Etus az asztalnál ül, bököd valami beazonosíthatalan agyagdarabot. Öltözéke kertésznadrág, lila fejkendő, a tetejébe tűzve a hatalmas napszemüvege.
Károly vele szemben a fotelben, világos öltönyben, kék ingben, nyakkendő nélkül. Hanyagul elegáns, napbarnított.
-E: Na mondja, kedves, Károly, mi járatban.
-Ká: Drága művésznő, lenne egy felkérésem a maga számára.
-E: (Pajkosan) Táncba akar vinni, Károly? Nem vagyok én egy Kata.
-Ká: Hehe. (Negédesen) Ha Kata lenne, akkor persze könnyű lenne táncba vinni, de maga Etus, így ezzel nem is próbálkozom.
-E: Pedig próbálkozhatna, legfeljebb nem sikerül. (Pajzánul mosolyog)
-Ká: De komolyan. Felkértek egy társasház felépítésére és magára gondoltam.
-E: Rám? Gondoljon inkább a kőművesre, meg az ácsra, egy Szikszai Etus nem tud házat építeni.
-Ká: (Rosszallóan) Ez komoly dolog, a mai gazdasági helyzetben egy társasház már fontos és szép feladatnak számít, ott lenne szükség a maga cserepeire.-E: Cserepeimre? Majdnem olyat mondtam, amit magam is megbánok. De hogyan lehet ma társasházat építeni? Mindenhol azt hallom, hogy nincs hitel. A saját pénzéből építi? Háziúr lesz? És megy majd a lakébérért elsején és ha nincs pénz, elviszi a legkisebb gyereket?
-Ká: Hát, hitel valóban nem nagyon van, de én szerencsére azért még kapok. Úgyhogy nem én leszek a háziúr, hanem a bank, az meg nem viszi el a gyerekeket, az a rézorrú bagoly.
-E: (Kikerekedett gülüszemekkel) És maga hogyhogy kap, ha más nem?
-Ká: Engem már ismernek, tudják, hogy szolíd haszonnal, de megbízhatóan dolgozom. Én nem tűnök el projektcégek mögött, így van hitelem, a szó szoros és átvitt értelmében is.
-E: (Még kerekebb gülüszemmel) Projektcég? Az mi?
-Ká: Tudja, művésznő, manapság az a szokás, hogy egy-egy épület kivitelezésére külön vállalkozást alapítanak, ami aztán az épület elkészülte után eltűnik, sokszor az alvállalkozókat sem fizetik ki.
-E: (Fejét ingatva) Hát, szép kis szokás.
-Ká: Sajnos ez a helyzet, de én másképp dolgozom. Ez az én igazi tőkém.
De mondom az ötletet.
Arra gondoltam, hogy ebben a házban nem emeletek és ajtószámok lennének, hanem egy-egy kedves kerámia-figura jelölné a lakásokat. Nem első emelet négy lenne, hanem vasorrú bába. Vagy a hófehérke, vagy a kertitörpe, vagy a Shrek, a művészi koncepciót magára bíznám.
-E: (Szigorúan) Leszögezem, hogy kerti törpét nem csinálok, még a maga kedvéért sem!
Szóval készítsek 30 darab kerámia kisplasztikát? Mert úgy hívják azt, amire maga gondol.
-Ká: (Laza nemtörődömséggel) Akkor kerti törpe nem kell, mondom, magára bízom. De itt nincs vége, mert arra gondoltam, hogy a ház előcsarnokában elhelyeznénk egy nagyobb, úgy 20 négyzetméteres faliképet, vagy kerámiát, vagy maga tudja, hogy nevezik azt és azon megjelenne minden lakás figurája egy közös képen. Na, mit szól?
-E: Ez már tényleg érdekes.
-Ká: Tudtam én, hogy érdekelni fogja. Gondoljon csak bele, nem Róbert- meg Gizella- meg Karola-háznak, már bocsánat, neveznék az épületet, hanem az egész város úgy ismerné, mint Szikszai-ház, csak úgy áradnak majd a megrendelések és a lakásokat is könnyebb lesz értékesíteni.
-E: Károly, ne vegye el a kedvem teljesen! Na, majd csinálok pár rajzot, aztán meglátjuk.
-Ká: Csak ennyit akartam! És most egy vacsora?
-E: Lehetséges.
(Csörög a telefon)
-E: Alkotmányvédelmi Hivatal, mit akar? Á, a doktor. Hogy nem lesz otthon senki? Hogy Flórára vigyázni? Hogy menjek oda? (Sóhajt) Megyek. (Leteszi)
A vacsora sajnos alma.
-Ká: A család?
-E: A család.
(Kapucsengő)
-E: Ki vagy?
-V: A rózsa, a tulipán, mit egy tulipán, a rezeda! Na szóval a Virág!
-E: Bújj be!
(Virág doktor azonnal belép)
-V: (Lelkendezve) Etus!!! (Meglátja Károlyt és lelohad, szomorúan folytatja) Károly!
-Ká: (Vidáman) Szervusz főorvos! Engem keresel?
-V: Amilyen rekedt a hangod, inkább te kereshetnél engem, bár felőlem fel is fordulhatsz. (Negédesen) Olyan rosszul nézel ki. Iszol te eleget? (Szigorúra váltva) Na mindegy, kérj az asszisztensemtől egy időpontot, ezt a hurutot ki kell vizsgálni!
(Vissza Etushoz, szerelmesen lelkendezve, hadarva)
Képzeld, Etus, mi történt. Lett volna ma 6 műtétem, de az egyik betegem meghalt, a műtőben meg elment a villany, mert kiment egy transzformátor! Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, de így nem lehet műteni, úgyhogy ráérek és azért jöttem, hogy elvigyelek vacsorázni, ami ennek a Károlynak persze biztos nem jutott eszébe!
-Ká: (Vidáman) Igazán örülök, főorvos, hogy meghalt a beteged és ráérsz, de így akarsz vacsorázni menni?
-V: (Megütközve) Hogy így?
-Ká: (Vidáman) Fehér köpenyben, füledben a sztetoszkóppal.
-V: (Zavartan) Fonendoszkóp! (Kiveszi a füléből) Érdekes, így jobban hallok.
-E: (Eddig derűsen nézte a két férfit, most közbeszól) A vacsora alma.
-V: Hogyhogy alma? Épp most nyílt egy isteni kisvendéglő, tarhonyával adják a marhapörköltet, kovászos uborkával, erre a kis időre felfüggesztheted a fogyókúrádat.
-E: A vacsora alma, tehát el kell halasztanunk, bár Károly is hívott. Flórára kell vigyáznom. De mivel Károly már ivott egy kisüstit, ha akarsz, elvihetsz a Lantos utcába.
-V: A család. (Lelohad, aztán felderül és szerelmesen) Elviszlek, persze. (Diadalmasan néz Károlyra, aki rendületlen derűvel mosolyog) Én viszem a Lantos utcába Etust! És talán ott is alszom.
-E: (Testével a kamera felé, fejével a pasik felé fordulva, lenéző mosollyal) Nem alszol ott, de utána Károlyt is hazaviheted.
(Virág, mint aki citromba harapott.)
Vidám, felfelé ívelő klarinétfutam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése