On Broadway
Mintha jelre indulna, Jutka lép a szobába, kezében nagy tálca sütemény. A szobában kisebb társaság, előttük sörös üvegek, poharak:
-Igazgató úr, Béla bácsi, Csaba, Bujáki, vegyetek gyorsan pogácsát, mert a nagynéném nyolcra ígérte magát, hogy felugrik egy kisebb kölcsönt megadni, és ő hatalmas ingyenélő, Nektek meg semmi nem marad, ha ő befut.
forrás
Matyi közbekotyog:
-Igen, a múltkor is elbújt anyu a fürdőszobában, nekem kellett volna Janka nénit elküldeni, hogy senki nincs otthon, nekem meg indulnom kell iskolába, de nem tudtam hazudni, mert anyuék mindig azt mondják….
Feri közbevág, rosszalló arcot vágva, kezét mókásan felemelve fenyegeti Matyit:
- Fiatal úr, nem felejtettél el véletlenül lefeküdni? Köszönni gyorsan, aztán indulás fogat mosni meg aludni…
- De apa, én még nem is vacsoráztam, és a sütiből sem ettem….
Jutka gyorsan Matyi kezébe gyömöszöl egy pogácsát, kituszkolja Matyit a szobaajtón, majd fontoskodva megszólal:
-Hol is tartottunk? Ja, hogy ma Magyarországon nem csak az iskolák, hanem a színházak is nehéz helyzetben vannak. (mindenki bólogat) Pénz ott sincs, egyre kevesebb az értékes, figyelemreméltó előadás. Talán a kisebb vidéki társulatoknak még kicsit könnyebb, mert ott a város lakói lokál, lokál…..
Elakad, Béla bácsi segíti ki:
-lokálpatriotizmusból…
Jutka hálásan odamosolyog:
-….. lokálpatriotizmusból még járnak ilyen előadásokra, nem csak az értéktelen, tömegízlést kielégítő darabokra. De a fővárosban…. Egyre kevesebb a néző, az önkormányzatok egyre kevesebb támogatást adnak a színházaknak, ami még a színészek fizetésére sem elég….
Bujáki közbeveti:
-Igen, ez is pont úgy van, mint az iskolában. Hiába nyúztok folyton, hogy adjak Bélának több pénzt, képtelen vagyok rá, mert ennyi a keret….
Jutka türelmetlenül leinti, Bujáki elhallgat:
-Beszéltük is Ferivel, hogy mit lehetne tenni a budapesti színházakkal. Feri sokat van Kutya úrral, aki ugye egész életében színházi ember volt, sokat beszélgetnek, így Feri úgy ismeri már a színházi szakmát, mint a tenyerét (Feri szerényen mosolyog maga elé). Lennének ötletei….
Feri már magabiztosan körbenézve:
-Sőt, még Jutkának sem mondta, hogy az elképzeléseimet elmondtam egy sporttársamnak, akivel minden kedd este együtt focizunk az iskola tornatermében. Kiderült, hogy ez a Miklós gyerek a budapesti főpolgármester helyettese kulturális ügyekben. Annyira megtetszett neki, amit elmondtam, hogy úgy döntöttek, hogy a mostani ideiglenes vezetőt leváltják, és engem neveznek ki a helyére.
A társaság tagjai meglepetten felmordulnak, majd felállva meglapogatják, meggratulálják Ferit és Jutkát. Jutka szemében mintha még egy könnycsepp is csillogna, büszkén néz Ferire. Mikor a gratulációáradat elül, Feri folytatja:
- Tudjátok, először nem akartam elfogadni, tudjátok, hogy a családunk irtózik a kinevezésektől....
Hável Jutkára mosolyogva közbeszól:
- Igen, pedig milyen jó helyettesem volt nekem...
Feri azonban nem ad teret az elérzékenyülésnek, hanem folytatja:
- De most úgy érzem, valóban tenni tudok a színházért, és a két másodállásom mellé még simán befér ez az egész igazgatósdi. Már meg is egyeztünk, hogy éjjel fogok dolgozni, be se kell járnom a színházba, aki akar valamit tőlem, az majd elér itt a kutyaólban, mialatt én a keresztrejtvényeket szerkesztem…
Csaba közbeszól:
-És mit szóltak hozzá a művészek? A művészek nagyon érzékeny emberek, biztos megvolt a maguk elképzelése, kit szeretnének igazgatónak…
Feri helytelenítően Csabára néz, összekulcsolja maga előtt a két karját, állát harciasan felveti:
- Volt elképzelésük, na persze… Nem értenek hozzá, és azt se tudták, mit akarnak! Amikor a mostani a városvezetés lecserélte egy a bizalmát élvező emberre a régi igazgatót, akit még az előző éra nevezett ki, és csupa megszorítást hajtott végre a színházban, akkor mellette álltak ki, de aztán, mikor ez az új igazgató is elveszítette a polgármester bizalmát, már őt támogatták volna az új jelölttel szemben… Mindezt úgy, hogy nem csak engem, hanem még a terveimet sem ismerik… Azt mondják, kívül álló vagyok…. Holott Ti tudjátok a legjobban, hogy nem csak Kutya úrtól hallottam nagyon sokat a színházról, hanem Jutka vezeti a kerületi drámakört is, és szép sikereket is értek el mindenfelé…
Jutka büszkén kihúzza magát:
- És Feri elképzelése szerint hamarosan nagyobb publicitást is kaphatunk, Feri elképzelésének ugyanis egyik pillére, hogy a színház befogadó színház legyen, így számos előadásunkat mi is át fogjuk oda vinni. Ez szinte semmibe sem kerül, hiszen a színészeket így nem kell a színháznak fizetni, a gyerekek szívesen játszanak akár két hotdogért vagy néhány mozijegyért is…. Csak abban kérjük majd (viccesen hajbókolva Feri felé) a szinidirektor úr segítségét, hogy a drámakörrel vehessünk egy használt buszt, pár öreg kamiont, amivel majd a társulatot és a díszleteket és a kellékeket mozgatjuk a helyek között. Ez se kerül sokba, mert majd milyen jól kihasználhatjuk őket az iskolai kirándulásokkor, táborokkor….
Csöngetnek, Jutka megy ajtót nyitni. Janka érkezik, de a háta mögött látni Almát, aki épp János karjaiban zokog. Jutka kelletlenül betessékeli Jankát, de már lép is Almához:
-Alma, mi a baj? Tudunk segíteni? Csak nem újabb merénylet a munkahelyeden?
Alma nem is tud válaszolni, János kezd bele:
-Képzeld, most, hogy egyenesbe került a lombikbébi programunk, és úgy néz ki, hamarosan megszülethet nálunk is a kis trónörökös, Alma elveszítette az állását, mert az önkormányzat visszavette az üzlet bérleti jogát, új vezetőt nevezett ki, aki minden mostani alkalmazottnak felmondott…
Jutka megkövült arccal néz, tragikus akkordok, majd snitt és bölcsesvégek kezdődnek (racilaci írta, ehhez készült az előzmény):
Kutya áll a kutyaólban:
-Hiába minden remény, lehet, hogy ez a derék Vágási Feri is csak a fia, meg a felesége javát akarja? Nem mondom, volt már ilyen a szíííínház világában, de még sosem lett jó vége…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése