Nyomda. Feri szorgosan dolgozik a számítógép előtt. Megjelenik mellette a fiatal gyakornoklány, a beszélgetés során Feri nem fordul testével a lány felé, többnyire a monitort figyeli, s csak kényszeredetten válaszolgat.
Fiatal gyakornoklány: Zavarhatlak egy percre?
Feri (kicsit bosszúsan): Hát, talán egy percre. Annyi még belefér.
Fiatal gyakornoklány: Mit dolgozol ilyen lelkesen?
Feri: A népszámlálási íveken dolgozom.
Fiatal gyakornoklány: A népszámlálási íveken? Azt hittem, az idén azt már az interneten végzik.
Feri (kicsit a kamerába): Részben igazad van. Az állampolgárok választhatnak az internetes önkitöltés, illetve a hagyományos összeírás között. Ha október 31-ig nem töltik ki az internetes kérdőívet, akkor felkereschik őket a népszámlálási biztoschok. Ehhez készítem a nyomtatható példányokat.
Fiatal gyakornoklány (őszintén ámulva a teljesítményen): Úgy csodálom, hogy ilyen fegyelmezetten és precízen tudod a legnehezebb feladatokat is elvégezni. Nem véletlen, hogy mindig te kapod a legfontosabb megbízásokat.
Feri: Ez annyira nem isch nehéz, ha tudni akarod. Nincsenek benne bonyolult grafikák, meg képek. Itt inkább az idő számít, mert sürgőschen kell. Úgyhogy ha nem valami rettenetesen fontosch, amit akartál, akkor én most dolgoznék is tovább.
Fiatal gyakornoklány (kedvesen, kicsit behódolón): Nem akarlak feltartani. Mondd, ha most nem alkalmas.
Feri: Most nem a legalkalmasabb. De ha tényleg fontos, akkor azért mondd csak bátran!
Fiatal gyakornoklány: Jaj de kedves vagy! Tulajdonképpen arra szerettelek volna megkérni, hogy segíts nekem egy kicsit majd a munkaidő után. Nem nagyon boldogulok a tördeléssel, pedig az én feladatom egyáltalán nem olyan nehéz, mint a tiéd.
Feri (kicsit leereszkedőn): Nyugodj meg, én sem ilyenekkel kezdtem, hanem a legegyszerűbb fázischokkal. Ráadásul az én időmben még nem volt számítógép, amin bármit addig javíthattam volna, ameddig csak akartam. Mechanikus szedő-, meg tördelőgépeken tanultam a szakmát, amelyeken ha valamit nagyon elrontottunk, akkor kezdhettük újra az egészet. És tudod, még így sem kértem schenkinek a segítségét. Mindent magam tapasztaltam ki, mert a saját hibánkból tanulunk a legtöbbet. (Most végre a lány felé fordulva.) De persze, ha akarod, egyszer szívesen leülök és elmagyarázok neked mindent.
Fiatal gyakornoklány (hálásan): Nagyon hálás lennék. Neked mikor lenne jó? Ma délután, munka után esetleg?
Feri: Az nem jó. Tudod, nekem családom van, és munka után az időmet velük töltöm. Majd egyeztetünk egy időpontot, amelyik mindkettőnknek megfelel. De ha megbocsátasz, most szeretném folytatni a munkámat.
Gyors klimpír. Feri belefeledkezik az űrlapjaiba, közben megjelenik Kenéz úr
Kenéz: Ferikém, zavarhatom egy percre?
(Feri azonnal kifordul a székével Kenéz felé, vidáman reagálva a szavaira.)
Feri: Persze, Kenéz úr! Miben segíthetek?
Kenéz: Nem akarok beleszólni mások életébe, de úgy elnéztem magukat.
Feri: Minket?? Kire gondol, Kenéz úr?
Kenéz: Jaj, ne kérdezzen már ilyet, Ferikém. Arra a gyakornok kislányra, aki olyan szemeket meresztett magára, hogy azt hittem, sosem fog visszamenni a helyére. De én úgy vettem észre, hogy magának sem közömbös a kishölgy.
Feri: Nekem? Én észre sem vettem, amiről beszél. Schőt. Mondhatom, hogy kicsit zavart is, hogy nem dolgozhatom folyamatosan. Megnyugtathatom, Kenéz úr, csak szakmai segítséget kért tőlem, én pedig megígértem, hogy amint időm lesz rá, elmagyarázom a legfontosabbakat. Semmi több nem történt.
Kenéz: Értem. És elnézését kérem, hogy így belekotnyeleskedtem. Tudja, az ilyen magamfajta nyugdíjasnak már minden momentum esemény, s bizony néha már megcsal minket a szemünk, meg a megérzésünk. Ott is történést látunk, ahol nincs is. Egyébként min dolgozik?
Feri: A népszámlálási íveken. Már a legutóbbit is én szedtem tíz éve, de most sokkal több a kérdés rajta.
Kenéz: Nem tetszik ez nekem, Ferikém. Hivatalosan összeírják az emberek viselt dolgait. Nem szép időkre emlékeztet ez engem.
Feri (gúnyosan): Ezt pont maga mondja, Kenéz eftárs? Nyugodjon meg, (ezt külön hangsúlyozva) moscht demokrácia van. Ezért aztán a kényesebb kérdésekre nem is kötelező válaszolni. Bár én azt mondom, hogy az egy nemzetbe tartozó állampolgároknak igenis kötelességük mindenre felelni. A vallásra azért, mert az egyháznak szüksége van a támogatásra, a nemzetiségre azért, mert nincs abban semmi szégyellnivaló, a nemi identitásra, meg a vagyonra pedig azért, mert az egészséges és tisztességes embernek biztosan nincs titkolnivalója. Én azt mondom, Kenéz úr, a nyíltság és az őszinteség a társadalmi együttműködés nélkülözhetetlen alapja.
Akit érdekel a téma, mindenképp nézzen be ide (katt):
Vállald a népszámláláson, hogy sith vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése