Presszó. Rezső, Kázmér a pult előtt, Laci és Alma a pult mögött áll. Néhány vendég látszik a nyitóképen, aztán a kamera csak a négyes kompániát veszi.
Laci: Azért hívtam össze ezt az értekezletet, mert két fontos dolgot meg kell beszélnünk.
Rezső: Halljuk, halljuk! Főnök úr!
Rezső (nagyon nyugodt arckifejezéssel): Bízd csak rám…
Alma: Mit szervezkednek itt maguk?
Rezső (széles mosollyal): Semmit, Almácska drága, ööö akarom mondani, Édes Alma, semmit. Csak nekünk is lenne egy előterjesztésünk…
Laci (gondterhelten): Ajaj. Majd meglátom, hogy egyáltalán adok-e szót maguknak. De előbb hallgassanak végig.
Alma: Ha lehet, közbeszólás nélkül.
Rezső: Értettem, főnök. Meg sem szólalok.
Kázmér: Most is beszélsz.
Rezső: De csak hogy jelezzem, hogy hallgatni fogok.
Kázmér: Talán ha hallgatnál…
Rezső: Hallgass már!
Laci: Ha elkezdhetném. … Köszönöm… Szóval beszereztem egy kávéfőző gépet. Nem teljesen új, hanem használt, de így sem volt olcsó. Hitelre vettem. Úgyhogy legyenek szívesek, két szemüket tartsák rajta. És csak én, vagy Alma főzhet rajta kávét. Megértették?
Rezső és Kázmér (egyszerre, katonásan): Értjük, főnök.
Rezső (hozzáteszi): Jó egészséget és sok szerencsét a gép használatához!
Alma: Rezső…, ne szemtelenkedjen!
Laci: A másik. Most még nincsenek olyan sokan, viszont néhány hét múlva már indul a karácsonyi főszezon. Akkor senkit nem engedek el, most viszont javaslom, hogy aki pihenne szeretne, vegyen ki pár nap szabadságot. Hangoljuk össze a szándékainkat! Én például a jövő héten szeretnék néhány napra leutazni vidékre (Almához fordul), helyettesítenél?
Alma: Az nem fog menni. Pont a múlt héten kedődik a … (hirtelen észbe kap). Tudod, hogy dolgom lesz a jövő héten. És utána is rendszeresen el kell majd kéredzkednem, akár több napra is.
Laci: Jaj, ne haragudj. Tényleg.
Rezső (büszkén): Majd én helyettesítem, főnök!
Laci: Na attól mentsen meg az ég. Akkor a vidéki kiruccanás lefújva. Én nem megyek szabadságra. És maguk?
Alma: Én sem szeretnék. Nekünk nagyon kell a pénz. Viszont ugye az eszedbe sem jutott, hogy az ünnepek idején, meg szilveszterkor nyitva tartunk??!! Merthogy én csak akkor tudok egy kis időt a szeretteimmel tölteni, tehát rám akkor ne számíts!
Laci (enerváltan): Értettem. És maguk?
Rezső (sajnálkozó tekintettel): Sajnálom, főnök. Én december 20. és január 4. között síelni megyek az én kis mindenemmel. Előtte és utána rendelkezésre állok, több szabadnapom úgy sincs.
(Az összes szem Kázmérra szegeződik.)
Kázmér: Aá… Én már hetekkel korábban jeleztem a mélyen tisztelt üzletvezető úrnak, hogy december második felében csak félműszakokat tudok vállalni. magánéleti okokból kifolyólag.
Laci: Ez valóban így van, kiment a fejemből. (Enerváltan.) Rendben, akkor megállapítom, hogy novemberben mindenki dolgozik, az ünnepi időszakban pedig szigorú beosztással pótoljuk a hiányzókat. Ezennel az értekezletet lezárom, menjen mindenki a dolgára. Az egyes fizet, a négyes kér három konyakot…
Alma: Várjál, Laci! Maguk mit szeretnének előterjeszteni?
(Mindkét pincér kihúzza magát, mintha nagyon komoly mondandójuk lenne.)
Rezső: Köszönjük, Almács…, Édes Alma.
Kázmér (közbevág): Szóval szeretnénk átnevezni a presszót.
Laci: Átnevezni? És mégis mire?
Rezső (fölényesen, elegánsan): Long song…
Alma: Micsoda? Hogy találtak ki ilyet?
Rezső (tudálékosan): Hát ugye, Édes Alma, ezt több tényző is magyarázza. Először is ezzel a botcsinálta csepűrúgóval, akarom mondani: csepűrágó – tetszenek tudni, ámátőr színész a kartali Sobri Jóska Községi Színjátszókörben (a kamera Kázmér büszke arcát mutatja) – már régóta tervezzük, hogy ezen a helyen a zenének nagy szerepet kellene játszania.
(Gyorsan és egyre gyorsulóan, halkan, de egyre hangosabban, egyszerre mozogva rá is zendítenek: Hajmássy Péter, Hajmássy Pál…)
Laci: Elég legyen…
Rezső: Igenis, főnök úr. Szóval a dalok mellett egyébként is nagy jelentőséget tulajdonítanánk az ongoknak.
Alma: A micsodának???
Rezső (mintha a világ leginkább magától értetődő dolga volna): Az ongoknak. Már megbocsásson, főnök, de ez a hely kong. Az ürességtől.
Kázmér: Ennek megfelelően az egyik szegletben berendeznénk egy Kongó-, a másikban pedig egy Hong Kong-sarkot. Helyi bútorokkal, motívumokkal, speciális étel- és italválasztékkal. És így tovább és így tovább.
Rezső: Aztán persze a Long song középpontjába kerülne (szerelmes hangsúlyozással) Édes Alma. Hisz őiránta minden férfi szíve dong és zsong.
Kázmér: Aztán ha igazán igényes a főnök úr, akkor oda (mutat az egyik sarokba) helyez egy asztalitenisz-asztalt.
Rezső: Tudja, ping-PONG… (Nagyon büszkén, sugárzó tekintettel) Nos, főnök úr: ugye rajong???
Laci: Na mars innen. (Alma lesajnáló tekintetével övezve.) Csináljunk úgy, mintha semmit nem is hallottam volna!
Kázmér (Rezsőnek): Ugye mondtam, hogy nem rajong, hanem jajong.
Rezső (dühösen): Ne zajongj!
Nagyon-nagyon vidám zene: …a barométer… (a szerk megjegyzése: sorry, nem találtam elfogadható minőségű mp3-t az egész neten....)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése