Gnáci folytatja:
Hát kérem, ezennel ünnepélyesen útjára indítjuk az új fejezetet.
Previously on Szomszédok:
Mágen és Júlia Klarissza pártijára hivatalosak, de Mágen sajnos elkésik, mert a szép medikával kell sürgős megbeszélést folytatnia, Júlia viszont összefut Hartaival.
GG új üzleti ötletet agyal ki.
Sajnos Julcsi lovagja sem jelenik meg a megbeszélt helyen.
Ebben a fejezetben szinte mindenki szívni fog, kivéve persze legkedvesebb szereplőnket, akit soha semmi baj nem érhet. Neki viszont mindjárt két jelenete is lesz, mert őt szeretjük, viszont sem Pattogi, sem Ernő, sem Janka, sem Kerei nem jelenik meg ezúttal, ugyanis válság van, spórolni kell a gázsin.
Ja, mint korábban jeleztem, némely jelenetek aktualitása már múlt idő, de ez engem egyáltalán nem érdekel:)
Naszóval:
1. jelenet
A szokásos svenkkel indítunk, párás reggel van, BKV-busz elhúz, IFA a parkolóban, ahogy mindig.
A Takács lakásban reggelihez készülődnek.
Nagyapó, nagyanyó, János és Lenke az asztalnál, Alma hordja ki a kistányérokat, teás kannát is hoz, leül.
Taki: Tea? Tudjátok, hogy nem szeretem a teát. Kávé nincs?
Lenke: (Száját elhúzva, bicskanyitogató stílusban) Kávé nincs! Téá van!
János: Nekem megfelel a tea, úgyis rohanok.
Alma: Nekem is megfelel, pedig én nem rohanok. Szabadnapos vagyok. (Kéjesen nyújtózik)
T: (Továbbra is értetlenül vizsgálja a kirakott élelmiszer-féléket) És hol a dzsem? És hol a só? Mindig mondom, hogy az asztalon legyen só!
L: Nincs kávé, nincs dzsem és nincs só! Csipszadó van!
T: Mi van? Lenke, édes lelkem, te nem aludtad ki magad? Bár a horkolásodból nem erre következtettem.
L: Már megint ez a horkolás! 60 év alatt megtanulhattad volna, hogy nem én horkolok, hanem te! És ha az angol királynőnek jó a téá, akkor én nem fogok adót fizetni azért, hogy a személyszállító kisiparos úúúr csipszadós kávét iszogasson.
T: Milyen adót kellene fizetni az én reggelim után?
J: Chips-adót. Nemrég hozta a kormány a rendelkezést.
A: Tényleg, mi a presszóban már nem is árulunk chipset, mert annyira megdrágult, hogy a betérő egyetemisták úgysem tudnák megfizetni.
T: Mi köze van az én kávémnak és dzsememnek a chipshez? És főleg mi köze van ahhoz az én sómnak?
L: Az egészségtelen ételeket mostantól adó sújtja. És a só is egészségtelen, meg a kávé és a dzsem is, úgyhogy mostantól nem veszünk ilyesmit.
T: Lenkém, én is végigolvastam a rendelkezést, de áruld már el, hogy van az, hogy a dzsem egészségtelen a sok cukortól, ami benne van, de a cukor nem egészségtelen, arra ugyanis nem vonatkozik az új adó? A sóra sem vonatkozik, különben.
L: De egészségtelen, úgyhogy nem lesz több só. (Megenyhülve) Na jól van, öreg, ne dohogj, majd nyáron főzök be megint lekvárt, arra nem vonatkozik a csipszadó.
J: Igazán lebilincselő az adóügyi konferencia, de tényleg rohannom kell. Szervusztok.
(Alma kikíséri az előszobába, kis puszika)
J: (Halkan) Nem felejtetted el a délutáni találkozónkat?
A: Én soha nem felejtek el semmit, még a születésnapokat sem. De mi ilyen titkos, hogy még a nagyikáék sem tudhatják?
J: (Somolyogva) Majd délután megtudod. Szia!
(Alma visszatér, elkezdi leszedni az asztalt)
L: Mondd, öreg! Téged nem aggaszt a líbiai helyzet? Lehet, hogy háború lesz ebből is?
T: (Még mindig dohogva) Tudod, édes Lenkém, a diktátor nem egy nyugdíjas állás. Ha valaki nem ad a népének elég sót, könnyen az akasztófán találhatja magát.
L: Ne bolondozz, öreg, mi lesz most az olajjal? Drágul?
T: Drágul, biztosan és akkor majd étolajat sem veszel többet és nem lesz már fasírozott sem ebben a házban!
Na jó napot, én megyek dolgozni, útközben iszom egy kávét is!
(Megjátszott sértettséggel elvonul, Lenke ártatlan képpel néz utána)
Vidám klimpírozás
Hát kérem, ezennel ünnepélyesen útjára indítjuk az új fejezetet.
Previously on Szomszédok:
Mágen és Júlia Klarissza pártijára hivatalosak, de Mágen sajnos elkésik, mert a szép medikával kell sürgős megbeszélést folytatnia, Júlia viszont összefut Hartaival.
GG új üzleti ötletet agyal ki.
Sajnos Julcsi lovagja sem jelenik meg a megbeszélt helyen.
Ebben a fejezetben szinte mindenki szívni fog, kivéve persze legkedvesebb szereplőnket, akit soha semmi baj nem érhet. Neki viszont mindjárt két jelenete is lesz, mert őt szeretjük, viszont sem Pattogi, sem Ernő, sem Janka, sem Kerei nem jelenik meg ezúttal, ugyanis válság van, spórolni kell a gázsin.
Ja, mint korábban jeleztem, némely jelenetek aktualitása már múlt idő, de ez engem egyáltalán nem érdekel:)
Naszóval:
1. jelenet
A szokásos svenkkel indítunk, párás reggel van, BKV-busz elhúz, IFA a parkolóban, ahogy mindig.
A Takács lakásban reggelihez készülődnek.
Nagyapó, nagyanyó, János és Lenke az asztalnál, Alma hordja ki a kistányérokat, teás kannát is hoz, leül.
 |
| A kép forrása |
Lenke: (Száját elhúzva, bicskanyitogató stílusban) Kávé nincs! Téá van!
János: Nekem megfelel a tea, úgyis rohanok.
Alma: Nekem is megfelel, pedig én nem rohanok. Szabadnapos vagyok. (Kéjesen nyújtózik)
T: (Továbbra is értetlenül vizsgálja a kirakott élelmiszer-féléket) És hol a dzsem? És hol a só? Mindig mondom, hogy az asztalon legyen só!
L: Nincs kávé, nincs dzsem és nincs só! Csipszadó van!
T: Mi van? Lenke, édes lelkem, te nem aludtad ki magad? Bár a horkolásodból nem erre következtettem.
L: Már megint ez a horkolás! 60 év alatt megtanulhattad volna, hogy nem én horkolok, hanem te! És ha az angol királynőnek jó a téá, akkor én nem fogok adót fizetni azért, hogy a személyszállító kisiparos úúúr csipszadós kávét iszogasson.
T: Milyen adót kellene fizetni az én reggelim után?
J: Chips-adót. Nemrég hozta a kormány a rendelkezést.
A: Tényleg, mi a presszóban már nem is árulunk chipset, mert annyira megdrágult, hogy a betérő egyetemisták úgysem tudnák megfizetni.
T: Mi köze van az én kávémnak és dzsememnek a chipshez? És főleg mi köze van ahhoz az én sómnak?
L: Az egészségtelen ételeket mostantól adó sújtja. És a só is egészségtelen, meg a kávé és a dzsem is, úgyhogy mostantól nem veszünk ilyesmit.
T: Lenkém, én is végigolvastam a rendelkezést, de áruld már el, hogy van az, hogy a dzsem egészségtelen a sok cukortól, ami benne van, de a cukor nem egészségtelen, arra ugyanis nem vonatkozik az új adó? A sóra sem vonatkozik, különben.
L: De egészségtelen, úgyhogy nem lesz több só. (Megenyhülve) Na jól van, öreg, ne dohogj, majd nyáron főzök be megint lekvárt, arra nem vonatkozik a csipszadó.
J: Igazán lebilincselő az adóügyi konferencia, de tényleg rohannom kell. Szervusztok.
(Alma kikíséri az előszobába, kis puszika)
J: (Halkan) Nem felejtetted el a délutáni találkozónkat?
A: Én soha nem felejtek el semmit, még a születésnapokat sem. De mi ilyen titkos, hogy még a nagyikáék sem tudhatják?
J: (Somolyogva) Majd délután megtudod. Szia!
(Alma visszatér, elkezdi leszedni az asztalt)
L: Mondd, öreg! Téged nem aggaszt a líbiai helyzet? Lehet, hogy háború lesz ebből is?
T: (Még mindig dohogva) Tudod, édes Lenkém, a diktátor nem egy nyugdíjas állás. Ha valaki nem ad a népének elég sót, könnyen az akasztófán találhatja magát.
L: Ne bolondozz, öreg, mi lesz most az olajjal? Drágul?
T: Drágul, biztosan és akkor majd étolajat sem veszel többet és nem lesz már fasírozott sem ebben a házban!
Na jó napot, én megyek dolgozni, útközben iszom egy kávét is!
(Megjátszott sértettséggel elvonul, Lenke ártatlan képpel néz utána)
Vidám klimpírozás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése