Presszóban vagyunk, de nem Almáéban, hanem mondjuk a szokásos körtéri rettenetben.
A háttérben szól Kovács Kati: Ha legközelebb látlak című száma, midi verzióban.
Julcsi az ablaknál ül egy boxban, előtte rostos, kinéz az ablakon, amikor hátulról érkezik Péter.
Gyors puszit nyom az arcára, amit Julcsi enyhe grimasszal nyugtáz és lezuttyan a szemközti padra.
Péter: Szia!
Julcsi: (Hidegen) Hát, szia.
Pincérnő: (Csinos, miniszoknyás, mosolyog Péterre) Mit hozhatok?
Pé: Egy korsó sört kérek.
Pi: Azonnal hozom. (Elmegy, Péter utána néz)
J: (Pikírten) Tetszik? Én el is mehetek.
Pé: Jaj, Julcsi, ne legyél már ilyen! (Átnyúl és megfogja Julcsi asztalon pihenő kezét)
J: (Hidegen elhúzza a kezét) Milyen?
Pé: (Lassan elveszti a kedvét) Milyen? Ilyen rideg.
J: Milyennek kellene lennem? Két hete nem is hallottam felőled. Megbeszéltünk egy találkozót a maraton sajtótájékoztatóján, de el sem jöttél, fel sem hívtál.
Pé: Jaj, Julcsi, hiszen tudod, mennyire gyűlölöm az ilyen protokoll eseményeket. (Viccesen) Tudod te, hogy áll rajtam az öltöny?
J: Reméltem, hogy legalább az esküvőnkön meglátom, de erre egyre kevesebb az esély.
(A pincérnő meghozza a sört, mosolyog Péterre, az visszamosolyog)
J: Utálom a sörszagot, kérek egy konyakot!
Pé: Ne haragudj, mondtam, hogy hosszú vidéki munkám lesz. Egy egész golf-pályát kellett felépítenünk, vizesárokkal, homokcsapdákkal, növényekkel. Nagyon bonyolult munka volt, nem volt időm Budapestre jönni.
J: És telefonálni sem volt időd?
Pé: Időm lett volna, de annyira az isten háta mögött volt a munka, hogy ott még térerő sem volt.
(Megjön a konyak, Péter és a csinos poncérnő ismét összemosolyognak)
J: Most meg itt flörtölsz, az orrom előtt ezzel a tramplival! Van fogalmad, hogy ez mennyire megalázó nekem?
Pé: Flörtölök? Csak kedves vagyok vele, nehogy beleköpjön a konyakodba. (Nevet)
J: Kedves vagy, persze! És térerő sem volt, ugye? Csak éppen Panninak küldtél egy SMS-t, hogy szeretlek drágám! Csak ott számítottad el magad, hogy Panni megismerkedett egy csinos fotós fiatalemberrel, pont azon a rendezvényen, ahova te nem jöttél el.
Pé: Sajnálom, azt neked szántam, csak biztos összekevertem a neveket.
J: Egyre szánalmasabb vagy. (Gúnyosan) Összekeverted a Julcsit a Pannival. Annyira hasonlítanak.
Pé: Nem szeretem a mobil telefonokat, kezelni sem tudom őket, Ha csörög, felveszem. Egyébként is agyrákot okoz és a tuják is lassabban nőnek tőle.
J: Hát ezt meg honnan vetted?
Pé: A múlt héten olvastam az interneten.
J: Éééértem. Annyira az isten háta mögött voltál, hogy még internet is volt, Panninak is küldtél SMS-t, csak engem nem értél el. Azt hiszem, nekünk nincs miről beszélnünk a továbbiakban.
Pé: Julcsi, ne viccelj már! Hiszen tudod, hogy én csak téged szeretlek.
J: És Pannit, és ezt a vastaglábú tramplit itt és talán még a nagyanyámat is.
Ne haragudj, de ez így nekem nem megy.
Ezt mindenesetre nem itt és nem most fogjuk megbeszélni. Ha mindent átgondoltál, keress meg, de ne nagyon reménykedj.
Feláll és lassan távozik. Útközben az arra járó pincérnőnek odaszól) Viheti kedves, a magáé. Majd ültessenek együtt tuját, másra úgyse jó.
A pincérnő értetlenül néz utána
Pé: Julcsi! Julcsi!
Melankólikus klimpírozás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése