Iskola.
Szünet van, Jutka vidáman megy a folyosón, hóna alatt a naplóval.
Egyszer csak elé perdül Flóra.
Flóra: Jutka néni!
Jutka: Mi a baj, szomszédasszony? (Vidáman) Nahát, pár éve még a nővéredet hívtam így, hogy repül az idő, nőnek a gyerekek!
F: (Megszeppenten) Jutka néni! A Zoli az uzsonnáját eszi.
J: (Még mindig vidáman) Ennek örülök, egészségére!
F: (Még megszeppentebben) De nem a sajátját eszi, hanem az Anikóét.
J: (Lassan lehervad az arcáról a mosoly) Miért eszi a Zoli az Anikó uzsonnáját?
F: Elvette tőle. És most eszi. Az Anikó meg sír.
J: Bántotta őt a Zoli?
F: Nem bántotta, csak elvette. És eszi.
J: Na, gyere, szomszédasszony, ennek utána járunk!
Flórát kézen fogva elviharzik a folyosón
A következő kép már a tanári szobában játszódik. Jutka berángatja a kissé ellenálló Zolikát, becsapja az ajtót. Bujáki, Veronika és Csaba a kávégépnél beszélgetnek, Hável épp kilép az irodájából, Béla az asztalnál ül. Mindenki elhallgat és kérdőn néz Jutkára
J: Tessék! Beszélj! Most légy bátor!
Béla: Juditka! Gelencsér úr! Mi történt?
J: Rajta! (Zolika nem beszél, csak pimaszul néz) Jó, akkor majd elmondom én! Gelencsér elvette Rajnai Anikó uzsonnáját!
Hável: Micsoda? Ez igaz?
B: (Nagyon zordan) Na, Gelencsér úr? Igaz ez?
Zoli: (Cseppet sem ijedten) Igaz.
Csaba: És miért vetted el? Te nem kaptál otthonról uzsonnát?
Z: De, kaptam, de anyukám mindig szalámis zsömlét csomagol és azt már unom, a Rajnai viszont lekváros kenyeret hozott.
Bujáki: És akkor el kell tőle venni?
Z: Kértem tőle, de nem adta.
Veronika: És erre te elvetted?
Z: (Megvonja a vállát) El.
H: És hol van a te uzsonnád?
Z: A szemetesben. Kidobtam, nekem nem kell.
Cs: Hát ezt nem hiszem el!
H: Ki ennek a gyereknek az osztályfőnöke?
J: Vilma.
Vilma természetesen éppen ebben a pillanatban lép be a tanáriba. Vidáman
Vilma: Itt vagyok, ki keresett? Zoli, te mit keresel itt?
H: Zoli meglopta az egyik osztálytársát, elvette az ételét.
V: Micsodaaaa??? Zoli, azonnal menj az osztályterembe, ezt osztályfőnöki órán alaposan megbeszéljük!
Z: (Most tűnik csak fel, hogy Zoli mennyire ugyanolyan tenyérbemászó kis köcsög faszkalap, mint Vilma saját kölke volt a sorozat eleje felé) De Vilma néni, az csak jövő szedán lesz. (Vigyorog)
V: Ne feleselj! Mars az osztályodba!
(Zoli kimegy, mindenki Vilmára mered)
V: Most mit néztek rám így? Nem én loptam el azt a szendvicset! Ki kell hívni a rendőrséget.
J: Rendőrséget egy 10 éves kisfiúhoz és egy lekváros kenyérhez? Gratulálok!
Megvetően elfordul. Vilma segítséget kérőn néz a többiekre, de mindenki hátat fordít neki, erre duzzogva az asztalra vágja a naplót és kirohan a tanáriból.
B: (Mívesen artikulálva) Tudja, Juditka, amikor én voltam kisdiák, épp akkora, mint ez a Gelencsér gyerek, jött hozzánk, az osztályba egy új fiú. És azt vettük észre, hogy délben, amikor mindenki az otthonról hozott elemózsiát majszolgatta, ki kolbászt, ki kenyeret, ki almát, vagy vackort, ki a mezőn szedett papsajtot, ez a fiú nem evett semmit. És képzelje el, másnap, ebédkor az új fiú padjára mindenki letett egy kis darabot a saját ételéből. Volt ott minden: kenyér, kolbász, alma, még egy korty frissen fejt tej is került. Pedig mi aztán tényleg szegények voltunk, nem szalámis kenyeret dobtunk a szemetesbe, mint ez a fiú. Abban a cipőben, amiben én mentem az iskolába, az öcsém ment haza és másnap cseréltünk. De olyan emberséges tanárunk volt, és az úgy nevelt minket, hogy mindenki kérés nélkül osztotta meg az ennivalóját a kis nincstelennel. Nemhogy elvettük volna a másikét.
(Nagyon szomorúan) Hát mi lesz ebből a világból, Juditka?
J: Nem tudom, Béla bácsi! Nem tudom! (A többiek zavartan félre néznek)
Szomorú szimfonikus zene.
Közben Gelencsér Zolit látjuk, ahogy hevesen gesztikulálva, vidáman magyaráz másik 3 gyereknek, a háttérben Anikó sírdogál, Flóra vigasztalja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése