Elegáns drinkbár.
Ott ül a pultnál GG, bejön Hartai. Körülnéz, meglátja GG-t és meghökkenve odamegy.
Hartai: Gábor úr! Ön itt?
GG: (Vidáman, karját széttárva, kicsit mintha ittas lenne) Gábor itt, Gábor ott, Gábor mindenhol! Kedves Tamás, először is éppen ezen a helyen találkoztunk, ön tüzet adott, pedig nem dohányzom és ön sem, csodálkozik, hogy ez a törzshelyem?
H: Valóban, most, hogy mondja. Elfelejtettem, restellem.
GG: (A pultos lánynak) Tündérke! Egy Oli-koktélt a barátomnak nekem pedig a szokásosat!
H: (Tétován nézeget körbe) És meddig marad, Gábor úr?
GG: (Mutatóujját felemelve) Csak ameddig szükséges. Csak ameddig feltétlen szükséges. Még egy szokásosig. Vagy kettőig. De valójában örülök, hogy találkoztunk, már akartam keresni. Van ugyanis nékem egy ötletem, amihez elkélne némi márketing támogatás.
 |
| Józansági teszt: ha a képen nem talál semmi furcsát..... ÖN RÉSZEG!!!! |
GG: (Gesztikulálva) Van ugye nekem ez a kis ötletem, ami amilyen kicsi, annyira nagy hasznot fog hozni mindkettőnknek, ha ön is hozzájárul az ötlet, hogy úgy mondjam, kiteljesedéséhez.
H: De mi az ötlet?
GG: Az ötlet egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, vissza a gyökerekhez, hagyomány és evolúció, a fekete-fehér fotó! Tudja, Daguerre, Andre Kertész, Robert Capa, folytassam? Csupa magyar! És ezekhez csatlakozik most Gábor Gábor!
H: Daguerre nem magyar volt.
GG: Nem? Akkor dán! Mindegy, kedves Tamás, apróságokkal ne foglalkozzunk!
H: És mit vár tőlem?
GG: A kapcsolatait. Az ide látogató külföldi hölgyek bizonyára szívesen vinnék haza képmásukat művészi kivitelben, a ma ismét divatos fekete-fehérben. Természetesen a stúdióban Júlia direkt erre a technikára kifejlesztett kozmetikumaival sminkeli majd ki őket a fotóhoz, sátöbbi, sátöbbi. Ehhez kellenének az ön márketing-csatornái. Biztosíthatom, egyikünk sem jár rosszul. Álberttel már tárgyaltam, biztosított, hogy a képes mágázínjaiban kiemelt felületet biztosít a művészi fotóimnak, mintegy kedvcsinálóul. Önnel is ott, azon a pártin akartam tárgyalni, de olyan hirtelen eltűnt.
H: Tudja, megfájdult a fejem és nem volt nálam tabletta. De rendben, Gábor úr, összeállítok egy kalkulációt, és két hét múlva jelentkezem. De ha most megbocsát, várok valakit. (Súgva) Diszkrét ügy.
GG: (Már teljesen részeg) Szót se többet, egy Gábor Gábor mindig, mindent ért. Már itt sem vagyok, csak ha megbocsát, előbb ellátogatok oda, ahova a király is gyalog jár.
(Eltántorog a WC irányába)
(Ekkor betoppan Juli. Körülnéz, meglátja Hartait és mosolyogva odalép hozzá)
Juli: Szervusz! (Szemérmesen mosolyog, majd puszit lehel Hartai arcára)
H: Szervusz, örülök, hogy látlak. Csak éppen van egy apró probléma.
J: Probléma?
(GG visszatér a msodóból és dűlöngélve hökken meg)
GG: Lehet, hogy én most egy kicsit túl sokat ittam? Hukk! Magából, Tündérke egyenesen kettőt látok, ami nem kis élvezet, de látok itt kettő darab Júliát is. Hukk! Márpedig kettő Tündérke és kettő Júlia nem lehet ugyanabban a teremben, mert attól kicsorbulna a világ gyémánttengelye, ugyebár. Melyikből van kettő??? Hukk! (Decensen hanyatt esik)
(Hartai felsegíti, fejébe nyomja a surda-kalapot, ráadja a kabátot és kitaszigálja.)
H: Tündérke is csak egy van, Júlia meg egy sincs, Gábor úr, ön bizonyára hallucinál, de ne aggódjon, holnapra az egészet elfelejti.
GG: Hallucinálok? Hukk! Álmodozom! Júlia az én szívem egyetlen királynője, őt látom mindenhol. De hogy egyenesen kettőt? Jut is, marad is. Hukk! Legalább az egyik Júliát hagy vigyem haza, kedves Tamás!
(Hartai kivonszolja)
H: Mindkét Júlia marad, már csak azért is, mert egyik sincs itt valójában, itt van viszont a taxi, ami hazaviszi. Viszontlátásra Gábor úr, jelentkezem a marketing ajánlattal.
(Visszamegy a pulthoz, ahol Juli már egy konyakot iszik)
H: Ez meleg volt.
J: Ez meleg! Biztos nem fog emlékezni?
H: Amennyit ivott, biztos nem fog.
J: Hogy jutott eszedbe éppen Gábor törzshelyére hívni engem?
H: Bocsánat, elfelejtettem.
J: Most már mindegy. Igyunk még egy konyakot!
Veszedelmes klimpírozás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése