2012. február 28., kedd

Intermezzo 7.


Agymenés, amit a fenti kép indított el

Dressed For Success
 
Jutka : A tanáriban lassan úgy érzem magam mint régen Bujáki.
Matyi: Az iskolában büszkélkedek vele, hogy milyen híres lett az apukám.
Lenke néni : Én nem foglalkozok a politikával.
Taki : Múltkor nem is mertem megkérdezni, hogy elvihetem, mert hát egy befolyásos ember még sem utazhat egy ócska tragaccsal.
Sümeghy: Derék gyerek ez a Vágási !
GG: Üzleti körökben majd dicsekedek vele, hogy kit ismerek. Közben milyen üzlet pattant ki a fejemben: beszélek szívem egyetlen királynőjével ,hogy vegye rá ezt a Vágásit, hogy én végezzem a PR dolgait.
Juli aki épp statisztával bíbelődik felnéz, ránéz GG-re: Ne is álmodj róla!
Nagy fehér: Miből lesz a cserebogár! Emlékszem hányszor mentünk munkába és jöttünk haza és közben beszélgettünk. Ő feljebb tudott lépni én meg maradtam mentős.
Etus: A Szikszaival mi úgy voltunk, hogy inkább megmaradunk egyszerű embernek mint sem, hogy az emberek a szájunkra vegyenek.
János :   Emlékszem, hogy nekem mit kellett kiállnom egy pártfunkcionáriussal. Remélem, hogy Feri nem lesz olyan.
Kenéz elvtárs: Ha valaki ezt mondja nekem akkor amikor még a nyomdában dolgozott, akkor biztos hülyének néztem volna.
Góliát: Mióta így felvitte a dolgát az öregapámnak, még keccsölni sem hajlandó nekem. Persze így több lóvé marad nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése