Nos, elő az idegen szavak szótárával - én is csak annak segítségével tudtam befejezni-:)
Stúdió. A helyiség üres, egyedül Oli ollózik igen zaklatottan. Szerelése a szokásos: rövid, derekáig érő, slankított fehér köpeny, nyakában elegáns selyemsál. A jelenet során végig ideges, ezért a szokásosnál is jobban affektál: különösen köpködősen ejti a f, p, b hanggal kezdődő szavakat és nagyon selypít. A kezei között lévő statiszta hölgy mozdulatlanul bámul a tükörbe. GG lép a stúdióba, szájában szivarral – a jelenet során oltári nyugalommal kezelve a helyzetet.
Oli: Gábor! Hol maradnak a többiek? Így nem lehet dolgozni!
GG (leereszkedően, széles gesztusokkal, lassan): Oli néni, légy türelemmel. A többiek momentán, per pillanat, in minuto nincsenek itt. Beléd helyeztem az összes bizalmamat.
Oli: Majd mindjárt megmondom, hogy midet helyezd belém! Így nem lehet dolgozni… Nem tudom, mondtam-e már.
GG: Mondtad, Olika. Én meg mondtam, hogy áktuálisan ez a helyzet. (Felgyorsulva.) Az áktuális helyzet azonban gyorsan változhat, mert például megjöhetnek a többiek, vagy esetleg te is röpülhetsz a stúdióból, ha nem tetszik valami. (Akkurátusan.) Nem tetszik valami?
Oli: Nézd, Gábor! Pontosan tudod, hogy még mindig bajban vagyok, úszok az adósságban, a gengszterek rokonai a nyakamon ésatöbbi, ésatöbbi. De ettől én még sztárfodrász vagyok, akit nem lehet megfélemlíteni. (Kényeskedve, ollóval hadonászva.)
Úgyhogy igenis megmondom, bele a szemedbe: igen, van bajom. Az a bajom, hogy egyedül én tartom a frontot. Hiába dolgozom frenetikusan egy ilyen frekventált helyen, az eredmény fragmentális lesz. És ez nem frankó! Ha tudni akarod…
GG: Olika, ne legyél ilyen fragilis és ne frakciózz!
Oli: Gábor, ha te azt hiszed, hogy frappáns voltál, akkor én azt mondom, hogy (zavarba jön, mintha nem jutna eszébe semmi) egy …, egy frászkarikát! Fraudulózus vagy, nem egyéb!
GG: Mielőtt az utolsó frázisodat is elhasználod, tedd rendbe a kedves vendég frizuráját és maradj végre csöndben!
Oli (a dühtől majd szétcsattanva, affektálva): Te meg…, te meg vegyél fel frakkot!
Mire lecsendesednének a kedélyek, megérkezik Juli. Nagyon ziláltan, látszik, hogy nagyon sietett. Épp beesik a stúdióba, kezében egy csokor virág.
Juli: Sziasztok! Ne haragudj Gábor, de az egész várost bejártam, mire találtam egy csokor… fréziát.
Oli (felcsattanva): Ne kezdje, ne kezdje drága Julika, mert nem tudom, hova nyúlok.
Juli (egyre komótosabban leveszi a kabátját, Gábornak): Ennek meg mi baja?
GG: Épp túlvagyunk egy kis frikción és még nem tört ki a frieden.
Juli (elhúzza a száját): Értem
Oli (közbeszólva): Nem akarom megszakítani a termékeny csevejt, de Julika: elkenődött kissé a sminkje. (Szemtelenül.) Legalább a suszter cipője legyen rendben…
GG (miközben Juli nagyon zavartan rendezi a sminkjét): Szívem egyetlen királynője, erről részletes beszámolót várok (épp rákezdene Juli, de GG mutatóujját felemelve közbeszól), de nem most, mert hámárosan özönlenek a vendégek. (Julinak súgva.) De náp végén meghallgatom, hogy melyik virágárusnál kenődött el a festék a csinos kis pofikádon.
Juli (roppant ingerülten, felcsattanva, hisztérikusan): Nem a virágárusnál kenődött el. Nem tudom, mi közöd hozzá, de ha tudni akarod, lótás-futás közben, a városban ment tönkre a sminkem. Miközben egyik helyről a másikra rohangásztam, képzeld, nem volt alkalmam a tükörben megvizsgálni magam. (Egyre cinikusabb hangra váltva.) Mert én, veled ellentétben, arkangyal, nem tehetem meg, hogy taxival utazgassak. Nekem nem fizeti a számláimat korlátlanul a közös vállalkozás. Úgyhogy villamosoztam, és a tömegben nem tudtam mindenre vigyázni. De jobb lenne, ha senki nem foglalkozna a magánéletemmel, meg a kinézetemmel. Nincs semmi dolgotok?
Oli: Elnézést Julika, igaza van. (Nagyon kényeskedően, Gábornak, úgy, hogy Juli ne hallja.) Ehhez a frenézishez én már nem merek hozzátenni…, egy ártatlan kis fricskát sem.
Igen csattanós, vidám klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése