Vágási lakás.
Feri a fotelben üldögél és egy szép könyvet olvas, amikor csengetnek.
Feri: Ki a fene lehet az ilyenkor?
Bosszankodva megy az ajtóhoz, Góliát az.
Góliát: (Énekel) Te álomszuszék ébredj, hasadra süt a nap. Nem hallod, nem hallod a víg…
F: Ne óbégass itt, felvered az egész házat! Na, gyere be, te mesterdalnok! De egyáltalán honnan tudtad, hogy itthon vagyok?
G: Kerestelek a nyomdában, ott mondták, hogy a főszedő úr szabadnapját tölti. Hát gondoltam, minek telefonálgassak, amikor úgyis jössz velem azonnal, így mindketten időt spórolunk.
F: Hova megyek én veled?
G: (Magabiztosan) Keccsölni, kisapám! Keccsölni!
F: Te megőrültél? Dehogy megyek én a szabadnapomon keccsölni.
G: Mivel a munkanapodon nem tudsz jönni, mert érthetetlen módon bagóért nyomogatod azokat a nevetségesen apró billentyűidet, mikor máskor jöhetnél, mint a szabadnapodon?
F: Nézd, Góliát! Én dolgozom, látástól vakulásig. Azt a kevés szabadidőmet szeretném a családommal eltölteni.
G: (Színpadiasan körbenéz) Család? Ha jól látom, papuskám a család éppen máshol tartózkodik.
F: Most éppen máshol, addig is ezt a művészeti albumot lapozgatom, de nemsokára hazajönnek és akkor én a fiammal fogok futballozni, a feleségemmel pedig…
G: Ki ne mondd!
F: Hülye!
G: (Könyörgőre fogja) Na jól van, megmondom az őszintét. Elvállaltam egy póóóstamunkát, de a rakodóm ágynak esett hexensusszal. Ezeknek a hitvány mai legényeknek már egy páncéltőkés zongora is az egészségükre húzódik. Pedig emlékszel mennyi ilyet keccsöltünk mi…
F: Jó-jó, a nosztalgiaműsor nem érdekel. Szóval elvállaltál egy munkát, de nem tudod teljesíteni. És most én segítselek ki a szabadnapomon.
G: (Szemét lesütve) Hát, úgy valahogy. Tudod, hogy van ez, a mai világban minden kis munkának örülni kell.
F: Ej, Góliát, Góliát! Hát mikor nősz már fel?
G: (Megint dalra fakad, mert érzi, hogy jó úton halad) Nem az a fontos, az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal!
F: Mondtam már, hogy ne óbégass! Itt a házban fúrni is tilos ilyenkor, pedig az valamivel elviselhetőbb, mint a kornyikálásod. És mi az a postamunka?
G: (Felszabadultan) Csak egy családot költöztetünk. Feldobjuk a motyót egy óra alatt, leszórjuk egy félóra alatt, délre már itthon is vagy.
F: Na jó, menjünk. De csak most az egyszer!
A könyvet kinyitva, lefordítva az asztalra teszi, felvesz egy dzsekit és Góliáttal kimennek az ajtón.
Munkás klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése