Kenéz elvárs: Ne haragudjon, Ferikém, zavarhatom egy percre?
Feri: Nem zavar, Kenéz úr. Épp most lettem kész a legújabb nemzeti konultációs ívekkel, úgyhogy most pihenhetek egy kicsit. Mi a baj, Kenéz úr?
Kenéz: Azt hallottam, hogy megveszik a kínaiak az Állami Nyomdát. Nagyon aggódom. Öreg vagyok már, a nyugdíjam kicsi és nem szeretném, ha a nyugdíjam, vagy ez a kis mellékes, amihez itt nehéz munkával jutok, veszélybe kerülne. Maga nem tart az új időktől, Ferikém? Egyáltalán hallott valamit? Most mi lesz?
Feri: Nem tudom, Kenéz úr. Tudja, amikor 20 éve nagyon nagy változások voltak, akkor maga ugyanígy félt. Akkor még a „másik” oldalon állt… Én akkor is azt mondtam, hogy várjuk meg, mit hoz a jövő, ennél már csak jobb lehet…
Kenéz: De azért a kínaiak csak mások.
Feri: Nem mások! Én úgy hallottam, hogy nagyon becsülik a munkát, a mértéktartást. Ha ez igaz, akkor nem lehet baj. Nézze Kenéz úr, én világéletemben dolgoztam. Volt, hogy egyszerre három állásom volt, hogy el tudjam tartani a családomat. Most sem nyújtozhatunk addig, amíg szeretnénk. Én azt mondom, Kenéz úr, hogy a puding próbája az evés, várjuk meg a végét. Mindenesetre én már megbeszéltem tegnap Jutkával, hogy az idén nem megyünk nyaralni és nem veszünk semmit: egy kínai fordítóprogramra gyűjtök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése