2011. október 5., szerda

Nincs megállás (a lejtőn) 2. fejezet bölcsesvégek

INXS - Need You Tonight 

Julcsi: Nős és családos férfival kezdeni… (Sóhajt egyet és felhúzza a szemöldökét.) Tudom, milyen bonyodalmakkal jár. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy ennek nem lehet jó vége. De vajon mit tegyek, beszéljek a barátnőm fejével? (Felvonja a szemöldökét újra.) Nagy kérdés, amire nincs jó válasz.

Jutka: Az orvos azt mondja, hogy bár nem tört el, be kell gipszelni a bokám. Ezzel nekem a nyári kikapcsolódás be is fejeződött. Remélem, ez nem egy rossz sorozat kezdete. Igazán kijuthatna már nekünk is a jóból.



Feri: Mi hárman vagyunk egy igazi család.

Kutya: Egymás tisztelete, annak tisztelete, amit elért a másik vagy ami a másiké… egyáltalán, a tisztelet hiányzik a mi világunkból.

Taki (életkedvét visszanyerve, vidáman): Még szerencse, hogy rutinos gépjárművezető vagyok. Nem dőltem be ezeknek a csibészeknek.

Lenke: Folyton aggódhatok a családomért. István örökké az utakat rója, Jánosnak sincs valami biztonságos foglalkozása. (Fejét ingatva.) De leginkább az unokámat féltem. Nem jó az, ha egy sugarzóan szép és fiatal nő sokáig vár a gyermekáldással. (Bölcselkedve.) Abból csak a baj származik.

Alma: Nem tudom, mit gondoljak. Attól tartok, veszélyben a kapcsolatunk – és nem hiszem, hogy én lennék a hibás.

János: Fontos és szerintem eredményes beszélgetésen vagyunk túl Almával. Szerintem összefogva hamar megoldódnak a problémák.

Mágen: Jó lesz az a kis nyaralás, amit Juli javasolt, legalább megnyugszunk egy kicsit – és nem is kerül sokba. Nem is tudom, miért kellett akadékoskodnom.

Juli: Nincs sok kedvem ehhez a nyaraláshoz. Az az igazság, nincs annyi pénzünk, hogy nyugodtan kikapcsolódhassunk.

Etus: Nem tudom, miért keresett Ernő bácsi. De ha segítségre szorul, ezúttal is mindent megteszek az érdekében. Igaz, pénzem nekem sincs sok.

Sümeghy: Régi rájongókkal mindig jó találkozni. Még ákkor is, ha azt látja az ember, hogy a másik sem lett sem fiatalabb, sem szerencsésebb.

Gábor (a végén cinkosan kikacsint): Háthátvanhát. Ha ilyen környezetromboló szemlélettel még egyszer ennyit élhetünk, az kizárólag az ördög műve lehet…

Rendező: Horváth Ádám. 2011. július 21.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése