Iskola, tanári.
Jutka éppen bejön a naplóval a hóna alatt, mögötte jön Csaba, hevesen gesztikulál. Szereplők a szokásosak, most tényleg nem sorolom fel őket.
Csaba: …nem tudom, ezt hogyan fogjuk csinálni!
Jutka: (Kajánul) Majd az igazgató úr megmondja.
Hável: (Meglepetten néz fel a kávés csészéből) Mit mondok én meg? Bujáki!
Cs: Nem kell ide Bujáki, ez tisztán oktatási kérdés. (Harciasan) Olvastad az új nemzeti alaptanterv legújabb tervezetét?
H: Természetesen. Valami baj van vele?
Cs: Valami? Csak baj van!
H: (Zavarodottan) Mégpedig?
Cs: Hát ide figyelj, Hável! Én még emlékszem, mennyire gyűlöltem gyerekként, hogy bejött a tanár és „leadta” az anyagot. Ha a tanrend szerint haladni kellett tovább, akkor haladtunk, függetlenül attól, hogy a diák értette-e az összefüggéseket, vagy sem. Aztán ebből lett az, hogy gimnáziumba úgy kerültek a gyerekek, hogy fogalmuk sem volt a történelemről, az irodalomról, de lehet, hogy két közönséges törtet se tudtak összeadni.
Béla: Az nem ebből lett, hanem abból, hogy a tanár nem volt érdemes a hivatására.
Cs: (Tudomást sem vesz Béla közbeszólásáról) És emlékszem, hogy már tanárként mennyire örültünk, hogy ennek a kötött tantervnek vége és megpróbálhatjuk a legjobb tudásunk szerint az ismereteket átadni.
H: Igen? És most mi a baj?
Cs: Hogy ennek megint vége! Ismét jön a „leadás”
H: Milyen „leadás”?
Cs: Mondd, Hável, te tényleg olvastad a tervezetet?
H: (Hebeg-habog) Igen… vagyis ezt pont nem … de Jutkát megkértem, hogy fussa át és…
B: Na, szép kis igazgató vagy te, Hável!
Cs: Tudod te, hogyan kell ezen túl tanítanunk a történelmet? Mint egy képeskönyvet. Megint évszámokat és eseményeket kell magoltatnunk, de összefüggéseket nem taníthatunk, mert az nincs benne a tantervben, ami mindenkire kötelező és olyan szoros, hogy a kötelező anyag sem fér bele az óraszámba, nemhogy az esetleges járulékos és hasznosítható információ.
B: És képzeld el, Hável, megint cenzúrázzák a történelmet! (Egyre jobban behergeli magát, egyre jobban kezd kiabálni, közben az asztalt csapkodja) A magyar történelemnek csak a fényes lapjait taníthatjuk, bár persze azok voltak többségben. De nem beszélhetünk az aggályos részekről, mert azok ma nemzetietlennek számítanak. Tudod, mit kell mondanom az ellenreformációról, aminek emberek ezrei estek áldozatul? Hogy az volt a katolikus megújulás! És mit tanítsak én most Görgeyről? Vagy a szabadságharc tanítása érjen véget a tavaszi hadjáratnál és higyjük azt, hogy megnyertük?
Cs: És mit tanítsunk az újvidéki hideg napokról? Semmit?
Vilma: (Derűsen, szórakozottan) Hideg napok? Itt a tavasz!
B: És még nincs vége, az irodalom sincs jobb helyzetben.
H: (Végképp elveszítve a talajt) Mi van az irodalommal?
Cs: Az van, hogy többezer oldal kötelező olvasmányt ír elő, de olyanokat, amiket ma már senki sem olvas, a diákok pedig végképp nem.
H: Például?
B: Én nagyon szeretem Jókait, de két nagyívű regényét kötelezővé tenni, a Kőszívű ember fiait és az Aranyembert talán tényleg túlzás. Ki fogja ezeket elolvasni? Nekünk viszont, miután „leadtuk” az anyagot, feleltetnünk kell, dolgozatot kell íratnunk belőle, pedig már 30 éve sem olvasta senki a Candide-ot, abból is dolgozat volt, aztán mindenféle trükkökkel kellett kihoznunk az egyébként kiváló képességű tanulót ötösre, aki ebből egyest kapott, mert nem tudta elolvasni. Hát van ennek értelme, Hável?
H: (Megadja magát) Értem a kollégák problémáját, megpróbálok közbenjárni az ügyben, végülis a kerületi önkormányzat oktatási bizottságának póttagja vagyok. Szerencse, hogy minket, a reál szférát ez nem érint.
J: Ahogy te hiszed!
H: Hogy-hogy?
J: Ha nem tudnád minden külön tantárgyban szinergiákat kell teremteni a többi tárggyal, így lesz egységes a tanterv. Minden összefügg mindennel.
H: És a fizikát én hogyan szinergizáljam a testneveléssel?
V: (Hányavetin) Roppant egyszerű: a fizikának hozzá kell tennie valamit az egészségtudatossághoz és erre a tanterv azt találta ki, hogy fizikaórán fogjátok elemezni a moszgás közben elvégzet mozdulatok mechanikáját. Na, mit szólsz?
H: Ezt kell csinálnunk? Jutka! Ide tudnád adni azt a tervezetet? Talán mégis érdemes lenne elolvasnom!
J: Oda tudom, nekem úgysincs rá semmi szükségem.
Cs: (Gúnyosan) Te teljes szinergiában vagy az összes többi tárggyal?
J: Természetesen. A pentaton hangrendszer, vagy Liszt, Bartók és Kodály mindentől független, úgyhogy én ugyanazt oktattam az átkosban, meg az azt követő kisebb-nagyobb kisátkosokban is.
Cs: És arról mit tanítasz, hogy mit képviselt Kodály a 40-es-50-es években, vagy hogy hogyan lett egy visszataszító kurzus emblémája Wagner? Hogy miért külföldön alkott Eötvös, vagy Ligeti?
J: Ez nem az én asztalom, majd ti, történészek megmondjátok.
Cs: Én megmondom, de az lehet, hogy éppen neked nem fog tetszeni.
J: Hát úgy mondd, hogy tessen!
Problémamelgoldó klimpírozás, olyan Family Frost-os.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése