| Nat King Cole - Autumn leaves .mp3 | ||
 | ||
 | Found at bee mp3 search engine |  |
Hável (orrán félig letolt szemüveg, kezében egy darab papír): Kedves kollégák, ezennel megnyitom az új tanév testületi értekezletét. Nagyon sok dolgunk van.
Bujáki (gondterhelten): Főleg az anyagiak, meg az új jogszabályok miatt.
Hável: Pontosan.
Jutka: A nyáron nagyon sok mindent lehetett hallani a közoktatásban bekövetkező változásokról.
Veronika (fájdalmasan): Mondjátok, hogy ennek legalább a fele pletyka.
Bujáki: Mondhatjuk, de nem igaz. A nagy része nem pletyka.
Hável: Így van. Kezdjük a tankönyvekkel. Ahhoz, hogy az évet holnap rendben elkezdhessük, a tankönyveknek a gyerekeknél kell lenniük. Bujáki?
Bujáki: De nincsenek. A kiadó késlekedik, a szállító rosszul szállít, mi meg a leszállított mennyiséget sem tudjuk kifizetni. Momentán egy fillérünk sincs.
Hável: És mikorra várható, hogy rendeződik a helyzet?
Bujáki (széttárja a karját, gondterhelten): Nem tudom. A kiadó két hetet mondott, de lehet, hogy elhúzódik akár októberig is.
Jutka: És akkor most nem lesz miből tanítani?
Béla: Tudja Juditka, bár én már csak egy nyugdíjas, kiegészítő juttatás nélküli helyettesítő pedagógus vagyok, büszkén állíthatom, hogy sosem tanítottam könyvből. A pedagógus meggyőző erejénél, az élőszóban előadott tudnivalóknál nincs is hatékonyabb eszköz arra, hogy a gyerek megértse és elkülönítse a fontosat a feleslegestől.
Csaba: Ezt elfogadom, Béla bácsi, de az én tantárgyaimhoz feltétlenül szükséges a tankönyv, meg a munkafüzet, ha másért nem, a házi feladatok kiosztása miatt.
Veronika (fájdalmasan): Nekem nem kell tankönyv. Akkor most mindenki csak tornaórán vesz részt, amíg ez a helyzet nem oldódik meg?
Jutka (lenéző humorossággal): Ne aggódj, Eszter, én is meg tudom oldani az énekórákat. Béla bácsival hárman elvisszük a hátunkon az iskolát, amíg mindenkinek nem lesz könyve – hogy aztán a nagy tanárok is tudjanak nyugodtan dolgozni.
Bujáki: Arra reméljük nem lesz szükség. Legalábbis kidolgoztam egy tervet, amivel kihúzhatjuk azt a pár hetet.
(Közben belép a tanáriba Vilma.)
Vilma (fontoskodva): Már megint panaszkodtok? Hogyhogy kihúzzátok egy pár hétig? Csak nem akarjátok bezárni az iskolát?
Bujáki (mellé lép, gondterhelten): De. Feltétlenül. Úgy tervezzük, hogy az aradi vértanúk napját már mindenki otthon ünnepli.
Hável: Szervusz Vilma. Azon tanakodunk, hogy miként lehetne pótolni a tankönyveket, amelyeket nem kaptunk meg.
Bujáki (Vilmához, vádlón): Többek között azért, mert az önkormányzat nem fizeti a cechet.
Vilma: Rám ne nézz! Én mindent megtettem, de egy oktatási referens nem oldhatja meg az összes iskola, meg a kerület minden gondját.
Jutka (kimérten): Te nem is, ezt tőled nem várta senki. De minek köszönhetjük a látogatásodat?
Vilma (sértődötten, fontoskodva): Csak segíteni akartam. De ha nem tetszik, el is mehetek.
Bujáki: Nem inkább engem jöttél ellenőrizni?
Vilma (feldúltan): Miért? Szükség lenne rá? Úgy látom, nagyon jól összemelegedtetek itt egy-két nap alatt. Mintha nem is lett volna ez a hosszú és forró nyári szünet.
Jutka (negédesen, cinikusan): Bizony-bizony, nem győztünk örvendezni egymásnak. Annyi jó és biztató hír fogadott minket, hogy mindannyian boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk. Nyilván azért jöttél te is, mert nem akartál kimaradni ebből a csupa jóból.
Vilma: Látom, hogy rám itt semmi szükség, sőt egyenesen zavarok. Nincs szükségem a csípős nyelvetekre, meg a megjegyzésekre. De azt ígérhetem, hogy nem fogok segíteni a kifizetések felgyorsításában!
(Vilma elviharzik.)
Veronika (fájdalmasan): Mindig megijedek, amikor meglátom Vilmát. Attól tartok, hogy az állásomat szeretné visszakapni.
Csaba (édeskedve): Nyugodj meg, Veronika, nem engedünk el a világ összes kincséért sem…
Jutka: Csabának igaza van. Bár nem épp azért, amiért ő szeretné, de te a miénk vagy!
Béla: Így van. Egy iskola legfőbb értéke a változatlanság. Egy jól összeszokott tanári gárdát nem szabad csak azért szétverni, mert valaki ezt akarja. (Sokat sejtetőn.) És ezt nemcsak erre az esetre értem…
Hável: Kedves kollégák, azt javaslom, hogy folytassuk. Bujáki, mi a javaslatod?
Bujáki: Összeírtam, hogy milyen könyvekből mennyi hiányzik. Minden osztályfőnöknek és szaktanárnak készítettem egy-egy példányt. Kézzel, teszem hozzá, mert a nyomdagépünk bedöglött és nincs pénzünk megcsináltatni.
Jutka: Majd szólok Ferinek, hátha meg tudja javítani.
Hável: Az nagyon jó lesz, drága Jutkám, hálásan köszönjük.
Bujáki: Szóval megvan, hogy miből hány darabra van szükség. Az osztályfőnököknek és a szaktanároknak az lesz a dolga, hogy a felsőbb évesektől megérdeklődjék, nem tartották-e meg tavalyról, s ha igen, nem adnák-e kölcsön. Úgy számolok, hogyha minden harmadik gyerek odaadja az övét, akkor nem lesz semmi probléma.
Hável: Ez kivitelezhetőnek tűnik.
Jutka: És a nyolcadikosokkal mi lesz? Az őfölöttük járókat már nem fogjuk tudni megszólítani.
Hável: Ez igaz, köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet erre, drága Jutkám. Bujáki?
Bujáki: Erre nincs kidolgozott tervem. Talán a nyolcadikosokat valóban el kell kezdenünk tankönyv nélkül tanítani. Bízva abban, hogy hamar megjönnek a hiányzó kötetek.
Béla: Én bárkinek szívesen segítek bármiben. Ezt hangsúlyozom.
Jutka: Én is segítek, amiben tudok. Ferit esetleg megkérdezhetem, nincs-e a nyomdában valami régi általános iskolai tankönyvből elfekvő készlet.
Veronika: Én pedig szorgosan tartok tornaórát, ha akarjátok tömbösítve is.
Hável: Ez pompás lesz. Köszönöm a megértést és az erőfeszítéseket. … Még egy napirendi pontunk van: megüresedett az osztályfőnöki munkaközösség-vezetői poszt. Én, tekintettel eddigi érdemeire és rátermettségére, a kollégákkal való előzetes egyeztetés alapján Jutkát javaslom erre a feladatra. Titkos szavazást rendelek el, a szavazatokat holnap délig lehet leadni az igazgatóhelyettesi szobában elhelyezett zárt dobozba.
(Gyors klimpírozás.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése