Wavves - King Of The Beach
Kutya (nagyon kedvesen): Kezét csókolom, Mimike. Itt vagyok a számlákkal, levelekkel, miegyebekkel.
Mimi (nagyon kedvesen): Jó napot, Hegyi úr! Mondhatom, szégyellheti magát, amiért ilyen sokáig nem látogatott meg.
a Póóósta formabikinije
Kutya (nagyon kedvesen): Ó, nagyon sajnálom, de ne értse félre. Tudja, hogy nekem póóóstára jönni a legnagyobb boldogság – már a szííínház után. De oda manapság már igen ritkán jutok el.
(Összeszűkíti a szemét, emlékezik.) Megváltozott a világ, megváltozott a szííínház. Nem ugyanazok fogadnak már, mint akiket otthagytam. A Nemzeti…, a Nemzeti is megváltozott. És ami azt illeti, pénzem sincs annyi, hogy minden előadást megtekintsek. (Mímelve, mintha súgna valami titkot) Sőt, elárulom magának, drága Mimike, a széksorokból nem is annyira élvezetesek a darabok, mint a függöny mögül, a főőőőügyelői bástyáról…
Mimi (nagyon kedvesen): Ez mind rendben van, de miért nem jött erre mostanság?
Kutya: Ó, az én drága művész barátom igényli a gondozást. Szinte állandó felügyelet alatt tartom, nehogy táncra perdüljön azzal a rossz lábával. Különösen ilyen forróságban kell vigyázni. Ezért aztán naphosszat ülünk a mi kis közös helyiségünkben, esetleg valamelyikünk lakásában és snóblizunk. (Tettetett komolysággal.) Szigorúan pénzre persze. Aki veszít, az fizet. Nem játszunk nagy tétben, (felvidulva, rötyögősen) de a közeli kisvendéglő forgalma megérzi ám, ha belelendülünk.
Mimi (nagyon kedvesen): No hiszen, szépen vagyunk. A kisvendéglőig eljutnak, ide meg már nem.
Kutya: Nem úgy van az, Mimikém. (Rötyögősen.) Tudja, hogy van, itt nem lehet kapni gyorsítót, amitől az én dalnokom lába útnak eredhetne. … De! Most már a mi énekes barátunk jobban van, maga is megbirkózik néhány száz méterrel, úgyhogy ígérem, ismét a mi kis lakótelepünk póóóstájának rendszeres látogatója leszek.
Mimi: El is várom.
Kutya: És kiengesztelésül fogadja el ezt a kis semmiséget tőlem.
(Hatalmas virágcsokrot tuszkol be a kis ablakon.)
Mimi: Jaj, nagyon köszönöm. Most mindjárt vízbe teszem, holnap pedig, ha megengedi, szálanként szétosztogatom a munkatársaimnak.
Kutya: Természetesen megengedem, (kissé zavarba jővén) de mi lesz holnap? A póóstások világnapja biztosan nem, azt precízen számon tartom. Valami kis házi ünnepség?
Mimi: Nem ünnepség, de nagy nap lesz holnap! Elbúcsúzom tőlük: áthelyeznek máshová…
Kutya: Ne szomorítson el, Mimike. Hová helyezik? De mindegy is, mert bárhová is kerül, én mindennap meglátogatom az új helyén, hacsak az eső nem esik.
Mimike: Ne aggódjon, Kutya úr, csak két hétre helyeznek át. Holnap kezdődik a szépkorúak nyara. Az iskolaszezon már megkezdődik, a nyaralók is visszatérnek a munkába, minden elcsendesedik. S ilyenkor a Dagály, meg a Palatinus akciót szervez a meglett hölgyeknek és uraknak, hogy ők is nyugodtan strandolhassanak, amíg kellemes az időjárás. Az akció sikeréhez a Magyar Posta azzal járul hozzá, hogy ideiglenes kirendeltséget alakít ki, ahol képeslapokat adhatnak fel, bélyegeket vásárolhatnak a szeretteiknek a kései nyaralók. Délután megyek felpróbálni a kétrészes formaruhát.
Kutya (fojtott rötyögősséggel, elvileg udvariasan és kimérten): Csak nem bikiniben, vagy hogy is hívják azt a két kicsinyke kis textildarabot, fog árusítani, Mimike?
Mimi: De bizony, nagyon elegáns piros-fehér-zöld formabikinit kapunk. Képen már láttam, de még nem próbáltam.
Kutya (nagyon nekiindulva): Ha így áll a helyzet, azt hiszem, én is veszek magamnak egy fecskét és a következő két hétben a Dagály és a Palatinus állandó vendége leszek – ha esik, ha fúj!
(Nagyon vidám klimpírozás.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése