| Mr. President - Coco jamboo .mp3 | ||
 | ||
 | Found at bee mp3 search engine |  |
Julcsi: Na, csajok, meséljetek! Kivel mi történt a nyáron?Antónia: Mégis, mire vagy kíváncsi?
Julcsi: Lovagokról, hódításokról, kalandokról – minden mennyiségben!
Panni: Nekem nincs mit mesélnem. Egy fiatalember csapja nekem a szelet a szinkronban, de túlságosan gyerek még hozzám.
Klaudia (kéjesen): Nem az a kérdés, hogy mennyi idős, hanem hogy jóképű?
Panni (kicsit fanyalogva): Nem mondhatnám.
Antónia: És nincs más abban a stúdióban? Vagy a rajongók között?
Julcsi (kicsit szemtelenül Antóniának): Biztos akad valaki vagy valakik éjszakánként, csak nekünk nem árulja el… Nem vagyunk arra elég méltóak.
Panni (őszintén): Higgyjétek el! Mesélnék, ha lenne miről.
Julcsi (fintorogva): Akkor halljunk mást. Antónia?
Antónia: Mit mesélhetnék? Én egy szolid és rendes feleség vagyok.
Julcsi (cinikusan): Tudjuk, Antónia. Rendben, ott van a jó titkosrendőr férj, de azért egy modellnek csak akadnak hódoló lovagjai. … Semmi etyepetye? Semmi dubajozás?
Antónia (mosolyogva): Hidd el, semmi.
Julcsi (viccesen): Ezek szerint a prostitúciónak mindenkorra vége?
Antónia (ugyanúgy mosolyogva bólogatva): Vége.
(Megérkezik a pincérnő, platinaszőke, egészen pici miniszoknyát visel.)
Pincérnő: Mit parancsolnak.
Julcsi: Én egy vegyes fagylaltot vízzel.
Klaudia: Én is. (Dübörgően kéjes hangon folytatva.) A fagylaltra nagyon sok tejszínhabot kérek, és hozzá egy konyakot.
Antónia: Én is ugyanezt.
Panni: Én csak egy palack kristályvizet kérek. (A pincérnő el, Panni a lányoknak.) Tudjátok, fogyókúrázom.
Julcsi (gyorsan végigméri Pannit): Igen, és mióta?
Panni: Már két hete, le is fogytam két kilót. Meg sem dicsértek?
Julcsi (kicsi grimasszal): De, … ügyes vagy. (Gyorsan napirendre térve fölötte.) Klaudia? Már csak benned bízom. Mesélj valami szaftosat! Hogy van a te titkos, családos, híres szííínész lovagod?
Klaudia (az eddigieknél kéjesebb hangon): Megvan, sőt, megvagyunk… Ennyit mondhatok, többet nem. Illetve még azt, hogy hölgyeim, végre megismertem egy igazi férfit. Szerintem ti azt sem tudjátok, hogy milyen egy vérbő, intelligens és férfias pasi.
Julcsi (cinikusan): Hú, most aztán nagyon irigyelünk ám. És ennek az álomlovagnak a kislányával meg a családjával megismerkedtél már?
Kludia (szerelmesen): A kislányát már láttam messziről, nagyon édes és gyönyörű. Tiszta apja.
Antónia: És veled mi újság, Julcsi? Te nem mesélsz semmit?
Panni: Tényleg, hogy van a sziklaszobrász?
Julcsi (fitnorogva, unottan): Nem szobrász, hanem kertépítész. És jól van. Bizonyosan.
Antónia: Ezek szerint nem dúlnak az érzelmek?
Julcsi: Biztos dúlnak, csak nem bennem. Van hogy napokig fel sem hív, állítólag dolgozik. Állítólag vidéken. És nincs pénze, meg azt mondja, hogy nem szeret telefonálni, mert az olyan személytelen.
(Közben meghozza a pincérnő a rendelést.)
Antónia: És amikor itthon van, akkor találkoztok?
Julcsi (unottan): Találkozunk. Moziba megyünk, kiállításokra járunk, meg sétálunk…
Klaudia (kéjesen): Semmi komoly?
Julcsi (unottan): Semmi.
Panni: De miért, nem tetszik neked?
Julcsi: Tetszeni tetszene, de nincs hol. Nálunk mindig van otthon valaki, oda nem vihetem. Ő meg albérletben lakik, egy idős hölgy a főbérlője, s nem engedi, hogy felvigyen valakit. Úgyhogy marad a plátói szerelem. Lehet, hogy lassan fogadalmat is tehetnék… (Ahogy kimondja ezt, meglátja az egyedül érkező Danit – Julcsi hirtelen megmerevedik, bámulja Danit.)
Zaklatott klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése