Etus: … Sosem vártam semmit, nem azért igyekeztem jót tenni másokkal. De mindig megdöbbent, hogy milyen múlékony is a jótevőnk érzett hála.
Ádám (orvosi ruhában): Megmentettem két ember életét, és segítettem világra jönni egy harmadiknak. Erre mondják, hogy megérte beugrani helyettesíteni.
Júlia: Régi ismerős lepett meg bennünket. Bajban van. Azt hiszem, kötelességünk segíteni neki.
GG: Fodrászat és étterem. Lehet, hogy Oli néni belebukott, de Gábor Gábor a mágá üzleti zsenijével felvirágoztatja a bizniszt. Csak azt nem értem, miért nem jutott ez az én eszembe. Lehet, hogy a zseniális Gábor szenilis lenne egy kicsit? … Azt ázért nem hiszem.
Julcsi: Az új igazgató minden hétfőn este ötkor tart majd tervezési értekezletet. Ezenkívül romlottak a munkakörülményeim is. Az egészségvédelemre fordítható pénz is évről évre csökken. Nem tudom, nem tűnik túl biztatónak a helyzet. Mindenesetre egyelőre nem szólok és nem lépek semmit, inkább várok.
Feri: Nem értem azokat, akik nem akarnak őszintén válaszolni a népszámlálás kérdéseire. Régen mindenre kötelező volt válaszolni. Most azzal ünnepelhetnénk a szabadságot és a demokráciát, hogy önszántunkból válaszolunk minden kérdésre.
Jutka: A gyerekek az iskolában meglepően sokat tudnak a tanáriban történtekről. Ez még akkor is aggasztó, ha a fele sem igaz annak, amit ők tudnak.
Alma (nagyon idegesen, a háttérben rendőrök a presszóban): Épp amikor értesítettük a rendőröket, János támadói felpattantak és kimentek a presszóból. Gyanút foghattak, biztosan Rezső viselkedése miatt. Mindenesetre kifelé menet megfenyegettek, hogy visszajönnek. És nemcsak ez az egyetlen ok az idegeskedésre.
János: Végre úgy érzem, jól alakulnak a dolgok. A doktor úr biztatott, s talán Almát is sikerül megnyugtatnom.
Lenke: Én nem tudom, hogy mit mondjak. Nagyon aggódom.
Taki: Az igazat megvallva, most hogy Lenke nem hallja, elmondhatom, hogy én sem vagyok nyugodt. A fiatalok nagyon kemény fába vágták a fejszéjüket. Még szerencse, hogy erdész a vejem.
Sümeghy: Ezt a Kereit megfojtom, kibelezem, zsírjából levest főzök, abból az utálatos képéből pedig fasírtot sütök. Most bánom csak, hogy szinte meg sem tudok mozdulni a fájdalomtól.
Kutya (rettenetesen elegánsan, boldogan-megindítottan, háttérben színházbelső): Nagyon szép este volt. Ez a Mimike valósággal a második születésemet hozta el. Én azt hiszem, megkérem a kezét – (fickósan, cinkosan) de azért remélem, hogy nemet mond. (Viccesen-komolyan.) Hát mihez kezdene ez az öreg Bernáthegyi Kutya az agglegényélete után?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése