Bálterem-szerű helyiségben vagyunk. Vörös plüss szőnyeg, oldalt svédasztal, csokornyakkendős, mellényes pincérek.
Klaudia és Panni hátul állnak, előttük 6-8 ember újságírót játszik, néhányan lázasan jegyzetelnek, mások diktafont tartanak maguk elé.
Klaudia vörös, szűk miniruhában, Panni decens fekete miniruhában, csinos, mint mindig.
Legelöl, pulpituson Julcsi, éppen a beszéde végére ér.
-J: …Köszönöm, hogy meghallgattak és a NEVI nevében szeretettel várunk mindenkit az október másodikán megrendezésre kerülő maratoni futás rendezvényünkön. Mottónk: a láb mindig kéznél van.
Ha kérdésük van, kérem, nyugodtan keressenek meg és a két csinos ifjú hölgyet, Pannit és Klaudiát is, akik a rendezvény fényét személyes részvételükkel emelik.
(Szélesen vigyorogva odamegy a lányokhoz)
-K: Hűűűű, ki ez a bombázó? És még beszélni is tud! Csak győzd levakarni magadról a sok epedező lovagot!
-J: Hát, te sem panaszkodhatsz.
(Panni szerényen álldogál, vele nem foglalkozik egyik sem, ezért közbe is szól)
-P: És a kertészed hol jár? Ő nem jön?
-J: Péter nem kertész, hanem kertépítő mérnök! Azt ígérte, jön, nem tudom, hol maradhat.
-K: Hát, kisanyám, tanuld meg, férfira 10 percnél többet nem várunk. Miért nem csípsz fel egy jóképű fiatalembert? Ezeknek a futóknak olyan helyes a …
-J: Ki ne mondd!!!
-K: Jól van na!
(Dévajul) Az a magas fekete, az is futó?
-J: Az? Az az egyik 3 órás iramfutó.
-K: Tényleg? Na majd mindjárt letesztelem, hogy tényleg bírja-e 3 órán át az iramot! Egyre jobban tetszik nekem ez a futás. Na, pá hölgyeim, ha nem írok, ne válaszoljatok! (Haját és fenekét rázva elviharzik)
-J: Ez jól itthagyott minket.
-P: Ez jól.
-J: Ne igyunk egy rostost?
-P: Kösz, most nem vagyok szomjas.
(Odalép egy fiatalember és megszólítja Pannit)
-FE: Szia! Te is indulsz a versenyen?
-P: Felkértek és végülis miért ne?
-FE: Én tervezek egy képriportot a versenyen induló hírességekről, lehetnél az egyik főszereplő. Tudod, fotóriporter vagyok. Megbeszélhetnénk egy ital mellett?
-P: Persze, szívesen. De nem vagyok én híresség.
-J:
(Félhangosan) Hát nem…
(Mosolyogva, beszélgetve elmennek)
(Julcsi ott marad tanácstalanul. Egy pillantás a bejárat felé, de nem jön senki, úgyhogy nagy sóhaj kíséretében a bárpulthoz lép)
-J: Egy rostost kérek!
Szomorkás zene
Bölcsvégek
Lenke: Nagy baj lesz abból, ha a devizahitel ennyire megkeseríti az emberek életét.
Taki: Mi már túléltünk háborút, megszállást, rendszerváltást, kis derűvel ezt is átvészeljük.
Julcsi: Szép dolog a karrier, a sok munka, de mindez mit ér, ha nem jut idő a szerelemre?
Etus: Újabb szép feladat elé nézek. De már annyi szép tervem végezte a kukában. Vajon képes lesz ma vállalkozni egy vállalkozó?
Alma: Ha beválik a házi Martini, otthon is kipróbáljuk. Nem vagyunk nagyivók, csak az íze miatt.
GG: A Gábor-fotó újra fogalom lesz! Egy jó szlogen kellene. Megvan: Fekete és fehér, Gábor-fotó tünemény! Jó, nem? Nem? De.
János: Nem én hoztam a döntést, de nekem kell képviselnem. Nem könnyű feladat egyik sem.
Feri: Péterrel kipróbáljuk az amerikai futballt. Ő jó lesz centernek én pedig elkapó leszek, csak hogy mondjam el Jutkának?
Jutka: Hát, ahogy a tévében nézem ezeket a húshegyeket, azt csinálsz, amit akarsz, de én nem foglak ápolni, ha lesérülsz.
Ádám: Most a kollegina miatt elkéstem a pártiról. Hajjaj, lesz nemulass. Nem baj.
Juli: A férjem már megint becsapott és az egész város rólam és erről a tolakodó úrról pletykál. Pedig én csak egy nyugodt estére vágytam, finom ételekkel és italokkal, de most mi lesz ebből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése