Városmajori templom előtti park. Néhány kósza hajléktalan beleinteget a kamerába, de így marad, drága a forgatási idő.
Eszter ide-oda nézegetve várakozik, fekete farmer, fehér blézer, hajráf.
Mágen jön, fekete öltöny, nagyon elegáns.
-M: (Nagyon nyájasan) Csóóókolom, kedves Eszter, hát mi volt ilyen sürgős?
-E: (47 foggal vigyorogva ragyog) Doktor úr! De elegáns!
(Eszter innentől egyfolytában vigyorog, Mágen sármosan somolyog. A vak is látja, hogy szikrázik körülöttük a levegő)
-M: Én? Én mindig.
-E: Csak nem az esküvőjére igyekszik?
-M: Miért? A legújabb lovagja is szakított magával és úgy döntött, hogy a nyakamba varrja magát?
-E: A nyakába? Varrom?
-M: Egy ilyen szép lány biztos tud varrni, akár nyakba is.
-E: Ráér? Beülhetnénk valahová.
-M: Tudja, az az igazság, hogy nem nagyon. Sajnos gazdagékhoz vagyok hivatalos egy nagyon fontos partira, úgyhogy sajnos nincs sok időm. Pedig ha lenne… De egy kávé azért belefér.
-E: Magába karolhatok?
-M: Belém karolna?
(Eszter őszintén felkacag ezen ellenállhatatlan szellemességen, Mágenbe karol, fejét enyhén a vállára hajtja és elsétálnak az ellenfénybe. Lassan halkul a beszélgetésük)
-M: Na, hogy él?
-E: Doktor úr, csak magához fordulhatok ezzel a fontos és nehéz szakmai problémával. Ugye segít?
-M: Segítsek?
-E: Aha!
-M: Hát nézze, én nagyon szívesen…
Elmennek kacarászva, veszélyzene közepette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése