Kisvendéglő. Kockás abroszos asztalnál Virágh és Etus egymással szemben. Virág tömi magába a pörköltet és a kovászos uborkát, Etus méltóságteljesen egyenes derékkal ül, és pajkosan mosolyog.
Virágh: Olyan éhes voltam, mint egy farkas. Megettem volna egy lovat. Három gégeműtétem volt délelőtt, és nem jutott időm enni. Csak ez a fránya pincér, nagyon lassan hozta ki az ételt!
Etus: A pincér gyors volt, te vagy türelmetlen Virágh. Már megint.
Virágh: Én türelmetlen? De hát veled is milyen türelmes vagyok, mióta várok már rád türelemmel.
Etus: Hát rám még várhatsz is Virágh, de a pincért alaposan leteremtetted. Pedig igazán igyekezett, és pompás volt a vacsora
Virágh: Tényleg? Észre se vettem.
Etus:Pedig üvöltöztél is vele
Virágh: Én üvölteni? Én aki egy virágszál vagyok?
Etus: Előbb még farkas voltál…
 |
| forrás |
Pincér: Mit parancsol a kedves vendég?
Virágh: Egy kávét a Művésznőnek nekem pedig számlát!
Etus: Én nem kérek kávét, mert nem tudok tőle aludni
Virágh: Akkor majd kihozza nekem. Na lóduljon, és ne hogy hideg legyen a kávé! A pörkölt is olyan lassan ért ide…
Pincér: Igen is kedves uram.
–Pincér elmegy
Etus: Virágh, elmondod végre miért hoztál ide?
Virágh:Miért? Hát mert éhes voltam, mondtam már hogy három gégeműtétem volt? Nem volt időm enni és…
Etus: Mondtad. De azt is mondtad van egy ajánlatod a számomra. Vagy elfelejtetted?
Virágh:Ajánlatom? Aha, igen eszembe jutott. Te Etus. Voltál ma az iskolában, erről eszembe jutott valami. A múlt hónapban műtöttem a Képzőművészeti Egyetem rektorának a rokonát. A rektor úrral is találkoztam elbeszélgettünk. Mondtam neki, hogy ismerem a híres Szikszay Etust. Erre tudod mit mondott?
Etus: (gúnyolódó hangon) El sem tudom képzelni
Virágh: Hogy kérdezzelek meg, nem szeretnél órákat adni az Egyetemen? Mint híres művésznő! Na nem pompás ötlet?
Etus: Az. Csak tudod, Virágh én vagyok tanár. A protekciót sem szeretem
Virágh: Nincs itt semmi protekció. Ez egy remek állás, remek fizetéssel, és csak beszélned kell a művészetedről. Na, miért nem fogadod el?
Etus: Virágh, te is tudod én csak magamnak dolgozok. A tanításhoz nem értek. Nem lesz belőlem tanár néni. Jól is néznék ki: Szikszay Etus keramikus és tanár néni.
Virágh: Etus, hát veled nem lehet bírni. Hiába akarok jót neked, hiába akarok pénzes állást szerezni, bezzeg ha az a Károly vagy ki, hoz egy megrendelést boldogan ugrasz! Miért is van ez?!
Etus: Csak nem számon kérsz főorvos? Már megint azt képzeled te vagy az Othello? Azért fogadom el Károly ajánlatát, mert ahhoz értek. A tanításhoz nem. Károly pedig a barátom, akárcsak te.
Virágh: Minek neked ennyi barát, mikor itt vagyok én…Károly, Ubul bácsi…-jön a pincér a kávéval.
Virágh: Na végre! A művésznő már alig várta a kávét, tegye már le elé! –Pincér zavartam áll
Virágh: Na mit bámul mint a borjú az újkapura? Nem hallotta? Tegye le a művésznő kávéját.
Etus (felkacag) Virágh, Virágh, az a te kávéd, én nem kértem.
Virágh:Az enyém? Akkor elém tegye le! Nahát, ilyen egy alakot, még mit parancsol? (mordul újra a továbbra is zavartan álló pincérre)
Pincér: A számla, uram
Virágh: Számla? Azt is kértem volna? Adja csak ide ha már kihozta. Tessék itt egy kis borravaló is.
Pincér: Remélem elégedett volt a kedves vendég
Virágh: Igen, csak épp lehetett volna gyorsabb, farkas éhes voltam. Délelőtt volt három gégeműtétem és nem jutott időm enni. Nem mondtam még?
Etus (nevetve) : Ezt még nem mondtad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése