Haladunk tovább a Lantos utca 8. átlagos csütörtök reggelének bukolikus bemutatásában.
Mágenheim lakás, Juli készülődik, közben nyílik az ajtó és belép Ádám.
Ádám: Sziasztok, jó reggelt!
Juli: (Hidegen) Ne reménykedj, csak én vagyok itthon.
Á: (Derűsen) Igen? Ez esetben szia, jó reggelt! És hol van a család?
J: (Idegesen) A család romokban van. Egyébként Flóra már elment az iskolába, Julcsi dolgozni és engem sem kell már sokáig elviselned, én is rögtön megyek.
Á: (Továbbra is derűsen, ami láthatóan halálosan idegesíti Julit) Elviselni? Téged? Hát, az nekem nagyon megy. Nem teher. Szinte öröm. Szinte.
J: Na ide figyelj, doktor! (Nagy levegőt vesz, de ekkor csengetnek)
(Ajtót nyit, Etus áll az ajtóban, kezében két nagy szatyor)
E: Sziasztok, népek! Éppen erre jártam, és mivel előtte éppen a piacon jártam, hoztam egy kis ezt, meg egy kis azt. Fagyasszátok egészséggel!
J: Talán fogyasszuk.
E: Fogyasszátok, de ha nem fogyasztjátok el gyorsan, akkor fagyasszátok le, van benne egy kis disznótoros, Gazsi barátomtól kaptam. (Mosolyog, Mágen visszavigyorog)
J: Ennyi mindent idecipelni, hát te nem vagy normális.
E: (Pikírten) Sajátos formája a köszönetnek, majd küldd be anyádat, beszédem lesz vele.
(Mágenhez) Kávé van?
Á: Kávé? Van.
(Tölt Etusnak és magának. Juli is odatesz egy csészét, neki is tölt, barátságosan mosolyogva. Juli láthatóan majd felrobban)
Á: (Etusnak) Konyak?
E: Konyak. (Mágen tölt mindkettejük kávéjába egy kortyot)
J: Konyak! (Ő is tartja a csészéjét)
Á: Te nem éppen munkába indulsz? Nem fog megszondáztatni a zord főnök?
J: Nem fog! (Tölt saját magának)
E: (Végignéz rajtuk, majd derűsen) Mi van, már megint ölitek egymást?
Á: Mi? Dehogy. Két hete nem veszekedtünk.
J: Mert két hete nem is találkoztunk!
E: És mi volt két hete?
J: Kérdezd a doktort!
Á: Két hete, ha jól emlékszem pont ugyanolyan csütörtök volt, mint ma.
J: Csütörtök? (Elkezd rikácsolni) És milyen csütörtök, ha szabad érdeklődnöm?
Á: (Ártatlanul) Napos? Esős? Felhőcskés? Bevallom, már nem emlékszem.
J: (Sivít, közben fel.-alá rohangál) Nem napocskás, hanem Klarissza-partis csütörtök volt. Emlékszel? És arra a partira méltóztattál nem odaérni, mert megint a kis medikádat kellett istápolnod!
Á: (Ingerülten) A partira odaértem, csak késtem kicsit. És honnan veszed ezt a medika-dolgot?
J: Onnan veszem, hogy Albert is késett és útközben az autójából látott téged andalogni a kis medikával! És hála Klarisszának, az egész társaság erről beszél két hete! Van fogalmad arról, hogy milyen megalázó ez nekem?
Á: Tudod mit? Az egész társaság magasról le van …
E: Ki ne mondd!
Á: … ejtve. És bár én valóban késtem kicsit, de mire odaértem, te már nem voltál ott. És tudod, mi történt még? Hartai úr sem volt ott. És tudod miért nem volt ott? Mert téged vitt el valahova a partiról.
És szerinted honnan tudom én ezt?
Bizony, Alberttől. Mert az úúúri társaságnak, úgy látszik semmi más passziója sincsen, mint a mi magánéletünkön csámcsogni.
Most mondd meg, minek járunk mi ezek közé? Nincs nekünk elég bajunk nélkülük is?
J: Azért járunk, mert Klarissza a legrégibb vendégem és mert néha szeretnék más emberekkel is találkozni, ha már te nem viszel sehova. És Hartai azért vitt el, mert megfájdult a fejem, míg rád vártam és nem volt nálam pasztilla és haza akartam jönni.
Á: (Nyugodtan) Érdekes, haza is én értem korábban.
J: (Zavartan) Mert be kellett mennünk egy patikába, de az nem volt nyitva és akkor elmentünk az ügyeletes patikába. De mit vitatkozom én itt veled, elkések!
Majd este számolunk!
Szia Etus! (Puszit nyom az arcára és elviharzik)
E: (Derűsen kavargatja a kávéját) Doktor úr, a maga szíve sose fáj? Baj van?
Á: (Szórakozottan) Baj? Nem, nincs baj. Vagy van? Nem tudom. (Nagyot sóhajt)
Zaklatott klimpírozás
Mágenheim lakás, Juli készülődik, közben nyílik az ajtó és belép Ádám.
Ádám: Sziasztok, jó reggelt!
Juli: (Hidegen) Ne reménykedj, csak én vagyok itthon.
Á: (Derűsen) Igen? Ez esetben szia, jó reggelt! És hol van a család?
J: (Idegesen) A család romokban van. Egyébként Flóra már elment az iskolába, Julcsi dolgozni és engem sem kell már sokáig elviselned, én is rögtön megyek.
Á: (Továbbra is derűsen, ami láthatóan halálosan idegesíti Julit) Elviselni? Téged? Hát, az nekem nagyon megy. Nem teher. Szinte öröm. Szinte.
J: Na ide figyelj, doktor! (Nagy levegőt vesz, de ekkor csengetnek)
(Ajtót nyit, Etus áll az ajtóban, kezében két nagy szatyor)
E: Sziasztok, népek! Éppen erre jártam, és mivel előtte éppen a piacon jártam, hoztam egy kis ezt, meg egy kis azt. Fagyasszátok egészséggel!
J: Talán fogyasszuk.
E: Fogyasszátok, de ha nem fogyasztjátok el gyorsan, akkor fagyasszátok le, van benne egy kis disznótoros, Gazsi barátomtól kaptam. (Mosolyog, Mágen visszavigyorog)
J: Ennyi mindent idecipelni, hát te nem vagy normális.
E: (Pikírten) Sajátos formája a köszönetnek, majd küldd be anyádat, beszédem lesz vele.
(Mágenhez) Kávé van?
Á: Kávé? Van.
(Tölt Etusnak és magának. Juli is odatesz egy csészét, neki is tölt, barátságosan mosolyogva. Juli láthatóan majd felrobban)
Á: (Etusnak) Konyak?
E: Konyak. (Mágen tölt mindkettejük kávéjába egy kortyot)
J: Konyak! (Ő is tartja a csészéjét)
Á: Te nem éppen munkába indulsz? Nem fog megszondáztatni a zord főnök?
J: Nem fog! (Tölt saját magának)
E: (Végignéz rajtuk, majd derűsen) Mi van, már megint ölitek egymást?
Á: Mi? Dehogy. Két hete nem veszekedtünk.
J: Mert két hete nem is találkoztunk!
E: És mi volt két hete?
J: Kérdezd a doktort!
Á: Két hete, ha jól emlékszem pont ugyanolyan csütörtök volt, mint ma.
J: Csütörtök? (Elkezd rikácsolni) És milyen csütörtök, ha szabad érdeklődnöm?
Á: (Ártatlanul) Napos? Esős? Felhőcskés? Bevallom, már nem emlékszem.
J: (Sivít, közben fel.-alá rohangál) Nem napocskás, hanem Klarissza-partis csütörtök volt. Emlékszel? És arra a partira méltóztattál nem odaérni, mert megint a kis medikádat kellett istápolnod!
Á: (Ingerülten) A partira odaértem, csak késtem kicsit. És honnan veszed ezt a medika-dolgot?
J: Onnan veszem, hogy Albert is késett és útközben az autójából látott téged andalogni a kis medikával! És hála Klarisszának, az egész társaság erről beszél két hete! Van fogalmad arról, hogy milyen megalázó ez nekem?
Á: Tudod mit? Az egész társaság magasról le van …
E: Ki ne mondd!
Á: … ejtve. És bár én valóban késtem kicsit, de mire odaértem, te már nem voltál ott. És tudod, mi történt még? Hartai úr sem volt ott. És tudod miért nem volt ott? Mert téged vitt el valahova a partiról.
És szerinted honnan tudom én ezt?
Bizony, Alberttől. Mert az úúúri társaságnak, úgy látszik semmi más passziója sincsen, mint a mi magánéletünkön csámcsogni.
Most mondd meg, minek járunk mi ezek közé? Nincs nekünk elég bajunk nélkülük is?
J: Azért járunk, mert Klarissza a legrégibb vendégem és mert néha szeretnék más emberekkel is találkozni, ha már te nem viszel sehova. És Hartai azért vitt el, mert megfájdult a fejem, míg rád vártam és nem volt nálam pasztilla és haza akartam jönni.
Á: (Nyugodtan) Érdekes, haza is én értem korábban.
J: (Zavartan) Mert be kellett mennünk egy patikába, de az nem volt nyitva és akkor elmentünk az ügyeletes patikába. De mit vitatkozom én itt veled, elkések!
Majd este számolunk!
Szia Etus! (Puszit nyom az arcára és elviharzik)
E: (Derűsen kavargatja a kávéját) Doktor úr, a maga szíve sose fáj? Baj van?
Á: (Szórakozottan) Baj? Nem, nincs baj. Vagy van? Nem tudom. (Nagyot sóhajt)
Zaklatott klimpírozás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése