Kutya és Sümi épp kilépnek a kapun, kishíján összeütköznek a beszaladó Ferivel.
Feri: Jó napot az uraknak!
Kutya és Sümi egyszerre: Jó napot Ferikém!
Kutya: Hejj, de irigylem ezt a Feri gyereket, mindig tele van energiával.
Beszélgetés közben meg-megállnak, aztán sétálnak tovább.
Sümi a népszámlálási kérdőívet lobogtatja a kezében, időnként megállva beleolvas.
Kutya hanyagul válaszolgat.
Sümi: Most mondd meg, te Kutya! Te válaszoltál erre a kérdőívre?
Kutya: Persze, hogy válaszoltam. Elsősorban, mert állampolgári kötelesség, másrészt (göcögve) mert a népszámláló kisasszony nagyon csinoska volt. Régebben az az idős tanár úr járt hozzám, tudod, a Juditka kollégája, de úgy hírlik, ő már nem vállalta. Hát, nem bántam olyan nagyon. Hejjj, dalnokom, lennék csak 10 évvel fiatalabb, magam is kifaggattam volna a kis hölgyet!
S: Ugyan, amelyik kutya ugat, az nem harap.
K: Harap az, drága művészem, harap az, ha van mit. Na de mi a problémád neked tulajdonképpen?
S: Hát, először is az egész. Ebben az országban már összeírták párszor az embereket születés, vallás szerint, de még sosem lett jó vége.
K: (Egy pillanatra elborul) Hát, igen, emlékszem jól. (Felderülve) Na de az a világ már a múlté. Összeírtak 10 éve is, 20 éve is, mégis itt vagyunk mindketten. Hát mi bajunk lehet már nekünk?
S: Mi bajunk, mi bajunk? Elvehetik a nyugdíjamat. Én azt még a szociálizmus alatt szereztem, és úgy hírlik, mi most bajban leszünk.
K: Bajban, a csudát! Hát voltál te párttitkár? Nem voltál. Voltál te szakszervezeti bizalmi? Nem voltál. Te vetted fel az államadósságot? Nem te vetted, bár némi kártyaadósságra azért emlékszem, de azért senki sem fogja háborgatni a te kis nyugdíjadat.
S: Jó, lehet. De vannak itt olyan kérdések, amikre nem tudom, mit válaszoljak.
K: Na, például?
S: Na, például azt kérdezi itt, hogy éltem-e valaha legalább egy évig folyamatosan Magyarország mai területén kívül.
K: És, éltél?
S: Hát ez az, hogy nem tudom! A szovjet fogság élésnek számít? Mert akkor éltem.
K: Na, hát akkor éltél, mit nem lehet ezen érteni? Tovább!
S: Azt is kérdezi, van-e élettársi kapcsolatom. Most az én kapcsolatom Lillácskával élettársi?
K: Együtt éltek?
S: (Felháborodva) Hogy képzeled?
K: Akkor nem az. Tovább!
S: Azt mondja, hogy legmagasabb befejezett iskolai végzettség. Akkor most ide mit írjak? A 8 polgárit, vagy a Rózsavölgyi Kálmán színiákádémiáját?
K: Nahát, te nem is jártál zeneákádémiára? Akkor írd a polgárit.
S: (Felháborodva) Nekem nem kellett, arany volt a torkomban, megmondta Csortos Gyula!
Aztán hogy milyen nyelven beszél, milyen nyelven képes másokat megérteni és magát megértetni? Ide most írjam be, hogy a muzsika egyetemes nyelvén?
K: (Göcög) Írd be, bátran, ha ki akarod magad röhögtetni!
S: Viccelj csak, ügyelő! És erre mit mondasz? Hogyan közlekedik általában a tényleges lakóhelyéről a munkahelyére, az iskolába, az óvodába, a bölcsődébe?
K: (Hangosan röhögve) Hát, hogyan mész a bölcsibe, te kis dalnok-palánta?
S: Jól szórakozol?
K: Pompássan! De tudod, mit? Megadom annak a csinos számláló hölgynek a telefónszámát, beszélj meg vele egy időpontot, ő minden kérdésedre megadja a választ. (Bohókásan) Csak nehogy lecsapd a kezemről, mert lesz irgum-burgum.
S: Szóval tényleg azt mondod, hogy töltsek?
K: Persze, hogy töltsél! Ha nem töltesz, az egyébként is szabálysértés, még meg is büntethetnek érte. Meg aztán, azon gondolkodom, művészem, hogy talán minket most számlálnak meg utoljára. Tűnjünk el a világból nyom nélkül?
S: (Megütközve) Nyom nélkül? Miről beszélsz, te Kutya? Hát nekem ott van a számtalan lemezem, rádió és televízió felvételem!
K: Ugyan, dalnokom, ki fog azokra emlékezni 20 év múlva? De ha most nyilatkozol, az a karton 100 év múlva is tanúsítja, hogy élt a Földön egy Sümegi Oszkár nevű karénekes!
(A megdöbbent Sümitől nagyon vidáman, fütyörészve elüget)
Kaján klimpírozás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése