Etus és Virág doktor lépdelnek le a Műcsarnok lépcsőjén.
Virág lelkendezik, Etus szokásos sztoikus nyugalmával, kajánul reagálgat.
Virág: Hát ez valami csuda volt, Etus!
Etus: Érdekes volt, valóban, kicsit visszapillantani a múltba.
V: Érdekes? Egy időutazás volt, fantasztikusan izgalmas. Istenem, volt idő, amikor még én is fiatal voltam.
E: Fiatal? Virág, te már akkor öreg voltál, amikor először kérted meg a kezem, ezért is nem mentem hozzád.
V: Jó, hát nem fiatal, de legalább fiatalabb. És emlékszel, mekkora botrány volt ez annak idején? Egyáltalán miért lett AE Bizottság? Te tudod?
E: Tudom. Először Abortusz Bizottság lett volna, de azt nem engedte a párt, utána én javasoltam az Albert Einstein Bizottság nevet az Andráséknak és az be is vált.
V: Teeee???? Te ismered ezeket az embereket? Mert én csak rajongtam értük.
E: Persze, hogy ismerem, kis ország ez, kis képzőművészeti élettel, ismerjük egymást mindannyian és segítünk egymásnak, ahol tudunk.
V: Kár, hogy ma már nincs ez. Mindenki szétszéledt, talán már nem is tudtok egymásról.
E: Nagyon tévedsz, természetesen tudunk. Ők is tudják, én min dolgozom, én is tudom, hogy ők éppen min. Szanaszét vagyunk, ez sajnos tény. András Mezőszemerén, Laca Sárospatakon, Kokó Los Angelesben, de hetente beszélünk telefonon, megbeszéljük az aktuális művészeti kérdéseket. De egy-egy ilyen szép tárlat alkalmával összefutunk, még ha ők csak a képeikkel és a filmeikkel, vagy az installációikkal vannak is jelen, én meg éppen személyesen.
V: Tudod, én csak azt nem értem, hogy bár ez egy pompás kiállítás és nagyon tetszik, de képzőművészet ez? Itt van ennek a helye, a múzeumban?
E: Minden képzőművészet. Mindennek megvan a vizuális esztétikája.
V: Ezt nem értem.
E: Nézd ott, azt a gördeszkás fiút! Azt gondolnád, hogy csak gördül erre-arra, de ha felülről néznéd a vonalakat, amiket leír, és azt egy festő megfestené, az már képzőművészeti alkotás lenne.
V: Aha. És az a gesztenyeárus? Az is művészet?
E: Hát, jó gesztenyét sütni, az tényleg művészet, de itt nem erről van szó. A gesztenyeárus csak gesztenyét árul. De ha egy művész előad egy performanszot, amiben gesztenyét árul, az művészet, mert a mai világ sivárságát és reménytelenségét fejezné ki.
V: Hát ez fantasztikus! A zenekarban is énekeltél talán?
E: Abban nem, nincs hangom, de legalábbis nem énekre való.
V: Dehogynem!!!
E: Ne szédíts Virág, úgyse dőlök be.
V: Pedig emlékszel? Már megint itt van a szerelem, Már megint izzad a tenyerem.
E: Köpni kell, phűűű!
(Etus elégedetten levonul a lépcsőn, a leforrázott Virág követi)
E: Tudod mit, te zenerajongó? Vigyél el inkább ebédelni.
V: Jó! (Magában dünnyögi) Kések, kések, hatalmas kések…
Kaján klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése