Pilisborosjenő közelében vagyunk, az erdőben.
János és Dénes sétálnak a turistaúton, egyszer csak olyan helyre érnek, ahol keresztbe dőlt fák akadályozzák a tovahaladást.
Dénes: Hát erről beszéltem a múltkor. Most mondd meg, nézhet így ki egy turistaút? Megjegyzem, ez az országos túraútvonalban is szerepel, akár külföldiek is járhatnak erre, nekem ég le a bőr az arcomról.
János: Teljesen igazad van, ez így tényleg nem maradhat. Intézkedek, hogy ezeket a fákat elszállítsuk.
D: Jó-jó, de ilyen helyet tudok mutatni neked százával, mi lesz azokkal?
J: Nem tudom.
D: És ki tudja, ha a parkerdőgazdaság főmérnöke sem?
J: Nézd, Dénes, nagyon kényes a helyzetem. A vagyonkezelő minden forintot megnéz, saját emberünk nincs, külső vállalkozót pedig nem bízhatok meg, mert ahhoz nincs elég pénzünk.
De megpróbálok valamelyik költségvetési tételből lecsípni pár forintot, hogy a brigádoddal rendbe tegyétek ezt, mert nem hittem, hogy tényleg ennyire rossz a helyzet. Ez így semmiképpen sem mehet tovább.
D: Mert azt hiszed, öreg ember, hülye ember, beszél össze-vissza.
J: Deeehogy hiszem.
D: És persze a főmérnök úr is jobban ismerné a problémákat, ha méltóztatna kimozdulni a fínom meleg irodájából.
J: Most már ne bosszants, Dénes! Nagyon jól tudod, hogy púp a hátamra az egész főmérnökség. Én sokkal szívesebben lennék olyan egyszerű erdész, mint te, vagy Bálint. Élnék az erdő végtelen békéjében és madárcsicsergésében, nem az undok irodában tölteném a napjaimat, de pont ti kapacitáltatok, hogy vállaljam el a főmérnökséget, hát legalább ezt ne vesd a szememre!
D:
(Dohogva) Jól van, meg ne sértődj!
(Közben sétálva odaérnek az egri várhoz, mármint ahhoz, amit a Fábry-film miatt építettek.
És kit találnak ott? Hát Patríciát, meg egy csomó nomád lovast.)
J: Szervusz! Hát te?
P: Szervusz János? Jónapot… Dezső bácsi, ugye?
D:
(Maga elé morogja) Dénes!
J: Mit csinálsz te itt?
P: Mondtam, hogy PR-ügynökségem van , most éppen egy új cég arculatát alakítjuk ki, ahhoz keresünk helyszíneket. Ez például pont megfelelő lenne. Gyönyörű ez a hely!
J: Igen, az. Még az Egri csillagok című film forgatásához építették fel, a 60-as években.
P: De miért kellett itt újra felépíteni? Ha jól tudom, az igazi vár is áll még.
J: Igen, de közben köré épült a város, ott már nem lehetett volna a csatajeleneteket felvenni.
D: Arról nem beszélve, hogy az igazi váron halad keresztül a vasút.
P: Hogyhogy?
J: Azt nem tudom, de tény, hogy az egyik bástya és a vár között valóban ott a vasút.
P: Még szerencse, hogy ez a vár közelebb is van, vonat sincs és nekünk éppen megfelelő.
D: De ugye tudja, drága, hogy ehhez engedélyt kell kérnie?
P:
(Ártatlanul) A forgatáshoz, vagy már a keresgéléshez is?
D: A forgatáshoz.
P: És kitől?
D:
(Kelletlenül) A főmérnöktől.
P: Milyen szerencse, hogy éppen itt a főmérnök, este akár át is vihetem a papírokat. Mit szól, főmérnök úr?
J:
(Sunyin somolyogva) Tényleg szerencse. Áthozhatod, hogyne. De arra kérlek, hogy a lovakkal vigyázzatok, az újulatot ne tapossátok le.
Lovas: Nagyon fogunk vigyázni.
D: Képzelem…
J:
(Dénesre sandít) Ezek a lovasok tényleg kellenek?
P: A művészi koncepciót nem én alakítom. Mindenki csinálja azt, amihez ért, én például a szervezést. Csak az a baj, hogy a régi, megszokott stábom Kanadában maradt és túl költséges lenne áthozni ide, úgyhogy kerítenem kell egy ügyes operatőrt.
J: Hát, talán abban is segíthetek. Véletlenül ismerek egy kitűnő stúdiót, operatőrrel, sminkessel, fodrásszal, szerintem meg tudnátok állapodni.
P: Hát ez pompás!
(Közelebb lép) Kocsival vagy, mert akkor mehetnénk együtt.
J: Igen, a völgy túloldalán várlak.
D: Nagyon rossz vége lesz ennek….
J: Vagy nagyon jó…
Talányos klimpírozás 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése