Etus (ül a nappalijában, asztalakon pálinkáspoharak, nagyon nyugodtan-bölcsen): Valentin napot sosem ültem, de névnapot, születésnapot mindig. Ez már családi hagyomány, amit nem szeretnék megváltoztatni.
Ádám (grimaszolva, lassan): Bonyodalom. Megint bonyodalom. Ráadásul jóleső bonyodalom. Hát mit tehetek, ha mindezért egy lépést nem tettem, hanem csak úgy várt rám? A buszmegállóban.
Julcsi (sóhajt egy nagyot): Ma is bemegyek a hivatalba. De ha rövid időn belül nem változik semmi, szétnézek az álláshirdetések között. (Felvonja a szemöldökét.) Legalábbis elképzelhető. Nem zárom ki a lehetőségét.
Sümeghy: Még csak az hiányozna! Így is reszketünk amiatt, nehogy a jövő hónaptól megvonják a nyugdíjunkat. Ha fiatalok volnánk a munkahelyünkért, meg a mindennapi megélhetésünkért retteghetnénk.
Jutka (tanácstalanul): Matyinak nem megy az iskola. Nem értem: odafigyelünk rá, jó nevelést kap. Annak idején velem nem is volt semmi gond, végig kitűnő voltam. Ezért is lehettem pedagógus.
Feri (sértetten, orrát felhúzva): Én nem voltam jó tanuló. Nem voltak olyanok a körülményeim. Biztos tőlem örökölte Matyi az eszét.
István: Ha nem változtatnak ezen a jogszabályon, az is lehet, hogy decemberben kénytelen leszek szögre akasztani a slusskulcsot.
Lenke: Megbeszélem a gyerekekkel, hogy adjuk össze a megtakarításainkat és vegyünk az év végén az öregnek egy fiatalabb autót. Enélkül nem fog tudni dolgozni és akkor miből fogjuk tudni segíteni a gyerekeket?
Alma: A légitársaság feloszlatása igen rosszkor jött. Nem lettem tőle vidámabb, pedig most nem ártana nekünk egy kis nyugalom.
János: Az a legjobb ebben a családban, hogy mindig együtt reggelizünk.
GG (tudálékosan): Gyánús. Gyánús nekem ez a Júlia. Késett, a sminkje elkenődött, zilált volt. Egy gyakorlott szem ezekből gyorsan ért. De! Az is lehet, hogy igazat mondott, hisz egyébént honnan szerzett volna virágcsokrot?
Juli: Azt hiszem, sikerült ügyesen tisztáznom magam. Még szerencse, hogy a stúdió előtt, a kapualjban belebotlottam abba a virágárusba. De a jövőben jó lesz vigyázni. Sőt, egyáltalán nem lesz semmi ilyen a jövőben. Ahogy elnézem a politikát, kérdéses, lesz-e egyáltalán jövő.
Szokványos zene, a kamera a stúdióban egy késre és egy ollóra fókuszál.
2012. március 3. csütörtök
Rendező: Horváth Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése