Takács lakás, a szent család a szent reggelihez készülődik.
Lenke és Alma az ennivalót hordja ki számtalan tálkában, kistányéron és egybekben, Taki közben a nappaliban ül a kanapén és gondterhelten számolgat egy füzetben.
Lenke: A mézet se felejtsd el, tudod, hogy nagyapád mennyire szereti.
Alma: Hozom, nagyanyó. (Perdül és jön is vissza egy kis kübli mézzel)
Lenke: (Kedvesen) Köszönöm! Örülök, hogy már jobban vagy.
A: Jobban? Hát nem tudom, lehet. Az idő sok mindenre gyógyír.
L: Az igaz. És most mi lesz veletek?
A: Nem tudom, nagyikám. Még nem tudom. Mindenesetre ma szabadnapos vagyok és elhatároztam, hogy meglátogatom Jánost, lesz ami lesz.
L: Jó gondolat. De nem lesz ebből baj?
A: Ennél nagyobb baj már nemigen lehet és mégis lehetetlen, hogy hetek óta nem állunk szóba egymással. Egy tisztázó beszélgetés biztos nem fogja növelni a bajokat.
L: Tudtam én, hogy okos lány vagy! Remélem, a férjed sem bolondult meg!
A: Meglátjuk.
L: Te, szólj már nagyapádnak, mert annyira elmerült a számításaiban, hogy felőle ki is hűlhet a fínom téá.
Alma megáll az ajtóban és beszól.
A: Nagyapó! Asztalon a reggeli!
Taki: (Oda sem figyelve mormogja) Igen-igen, mindjárt…
A: Nagyapó! Nagyapóóóó!
T: (Felkapja a fejét) Tessék! Ja, te vagy az? Rögtön jövök, csak ezt itten befejezem.
A: Mit számolgatsz ennyire?
T: Hát azt, hogy érdemes-e nekem még egyáltalán taxiznom, vagy jobb lenne mindenkinek, ha egyszer s mindenkorra abbahagynám az egészet.
A: Hogy kérdezhetsz ilyet, nagyapó, hogy érdemes-e? Ezt csináltad egész életedben.
T: (Oktatóan felemeli a mutatóujját) Nem úgy van az! Vannak bizonyos gazdasági racionalitások és azok most nem nekem kedveznek. Én sajnos nem tudom unortodox módon működtetni a vállalkozásomat, ez ugyanis nem egy ország, amivel bármit meg lehet csinálni, ez csak egy taxi.
A: Nem teljesen értelek.
T: Nekem a benzinkúton az üzemanyagért fizetnem kell és az üzemanyag egyre drágább. Ez az öreg szekér pedig bizony sokat fogyaszt, hogy mennyit, éppen azt számolgatom és még engem is meglep. Közben az embereknek egyre kevesebb a pénze és akinek még van, nem az ilyen ősöreg tragacsokba ül be, hanem a csillogó csoda-autókba. Van aztán a biztosítás, a napi mosatás, a gumi, az ablakmosó folyadék, a naponta tiszta ing, meg a többi. Én mindenről pontos kimutatást vezetek és az egyenleg nagyon nem pozitív.
A: Ennyire rossz a helyzet?
T: Ennyire. De ezen te meglepődsz? Nálatok, a presszóban talán tolonganak a vendégek?
A: Nem éppen, de ez engem nem is zavar. Amíg Laci kifizeti a béremet, csak örülök, hogy kevesebb részeggel kell naponta konfliktusba keverednem. De most már gyere reggelizni, mert kihűl minden!
T: Jövök, rögtön jövök.
Alma kimegy az étkezőbe és sutyorogni kezd Lenkével.
A: Nagyika! Van valamennyi spórolt pénzed?
L: Valami van, az Öregnek akartam venni valami szép születésnapi ajándékot. De mire kell? (Rosszallóan) Laci nem ad fizetést?
A: Dehogy, nagyika. (Színpadiasan körülnéz) Arra gondoltam, hogy nagyapónak vehetnénk egy új autót, mert ez a régi már nagyon sokat fogyaszt és így nem akar tovább taxizni.
L: Nem akar? Aajaj, még csak az hiányzik, hogy itthon üljön egész nap és unalmában a nyakamra járjon a boltban! De egy új autó kevesebbet fogyasztana?
A: Mindenképpen, de az én ötletem az, hogy vannak hibrid autók, sőt teljesen elektromosak is, azokat sokkal olcsóbb üzemeltetni.
L: (Fekrikkant) Hibrid? Az valami génmanipulált dolog?
A: Pssszt! Csendesebben, még meghallja!
T: (Előlép az ajtó mögül) Meghallja, sőt már meg is hallotta, hiába sugdolóztok. A tranzisztorok már nem forognak olyan gyorsan, de a fülem még a régi! Nade nem addig van az! Ha a vén marha nem tudja finanszírozni a költséges hobbiját, akkor majd a család vesz neki egy új autót? Nem mondom, még ha vasútmodelleznék és kapnék tőletek egy új kismozdonyt, bár az is rengeteg pénzbe kerül, de egy új autó? Ráadásul hibrid? Vagy elektromos? Hát van nektek fogalmatok, hogy mibe kerül ez? Annyi pénzt mi még így hárman sem láttunk egyszerre együtt!
A: Tudom, hogy nem olcsó, de a régi autódért is kaphatunk valamicskét és ha összeadjuk, amink van, legalább a kezdőrészletet előteremthetjük egy új autóra. És nem is biztos, hogy újat kell vennünk. Deziré éppen a napokban ajánlotta megvételre az ő hibrid autóját. Alig 6 éves, ez sem volt fiatalabb, amikor megvettük és milyen régóta használod. És mivel az új autó üzemeltetése sokkal olcsóbb, a törlesztőrészleteket könnyedén ki tudnád termelni.
L: Jó, de ki adna nekünk hitelt autóra?
A: Hmmm… Nem is tudom, de talán felvehetnénk a hitelt mi. János fizetése elég magas ahhoz, hogy egy bank szóba álljon vele.
T: (Kétkedve) Gondolod, hogy János, éppen… hmmm… most… hmmm… ebben a helyzetben …hmmm …. a mi bajunkat venné a nyakába?
L: (Fejét felszegve, diadalmasan kivágja) Ma kibékülnek! Ugye?
A: Meglátjuk, nagyika. De mi még mindig egy család vagyunk és remélem, János sem felejtette el, hogy egy közösségbe tartozni kötelezettségekkel is jár.
Taki és Lenke kérdően néznek össze.
Hitelképes klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése