Be nem sorolt jelenetek 17. 8.

Superman theme

Nyomda.
Feri a számítógépnél ül és dolgozik.
Belép a terembe Péter és Kenéz, menet közben beszélgetnek.

Péter: Szia Feri! Min dolgozol?
Feri: Szia, tiszteletem, Kenéz „úr”! Éppen az új Erzsébet-utalványt szerkesztem.
Kenéz: De hát azt már kinyomtuk, nem?
F: (Gesztikulál) Igen, de a hírek szerint már hamisítják, ezért új biztonsági elemeket teszünk rá.
P: Bevallom, Kenéz úr, ezzel a munkával először engem akartak megbízni, de nem boldogultam vele. Feri, te hogyan csinálod a mikrobetűket?
F: Szívesen megmutatom, (találomra zongorázik a billentyűkön) és voállá, kész is.
P: (Kicsit irigykedve mosolyog, szájában ide-oda jár a gyufaszál) Nocsak, miből lesz a cserebogár! Pár éve még én mutattam az első fogásokat, most meg a tanítvány lepipálja a mesterét. Azért ezt a módszert én is hasznosítani fogom.
F: (Barátságosan mosolyog) Csak bátran! Amit én itt kitalálok, a cég tulajdona, természetes, hogy bármely munkatárs hasznosíthassa. (Kajánul) Persze, amíg te ezt tanulod, én már új trükköt tudok kitalálni.
És mi járatban, uraim?

K: Én csak a szokásos vállalati újságot hoztam, aztán Péterrel úgy belemerültünk a beszélgetésbe, hogy egészen idáig kísért.

Be nem sorolt jelenetek 17. 7.

Prince - 01 sign o the times

Taki taxija begördül a Gellért Szálló elé, ahol Vampetics úr száll be.

Taki: Nahát! Egy régi kedves ismerős! Csodálkoztam is, hogy név szerint engem kértek ebbe a fényes szállóba. Mi járatban, Vampetics úr?
Vampetics: Üdvözlöm, Takács úr! Tudja, megint itthon töltök pár napot és arra gondoltam, hogy az ön szakértő segítségével intézem el néhány fontos dolgomat.
T: Megtisztel. Hova menjünk?
V: Először a Kossuth térre legyen szíves.
T: Már repülünk is.

Elindulnak, a következő képen már a nagykörúton vagyunk, ahol Taki éppen a pirosra váltó lámpa előtt fékez le.

V: Már akartam kérdezni, Takács úr, miért van az, hogy minden közlekedési lámpánál tilosat kapunk? Korábban is jártunk ezen az útvonalon és emlékezetem szerint, javítson ki, ha tévedek, de akkor akadálytalanul tudtunk itt végig haladni. Most az autó is sokkal kevesebb és mégis mindig várakozni kényszerülünk.

Ha ezek a barmok buszra szálltak volna, már rég otthon lehetnék

T: (Derűsen) Ja, ez? Hát ez a mi legújabb közlekedésgyorsító akciónk.
V: (Tanácstalanul) Hogyhogy?

Be nem sorolt jelenetek 17. 6.

Elvis Presly - Jailhouse Rock

Stúdió.
Fruzsi hajat tép, Juli arcot simogat.

Juli: (A vendégnek) Kész vagy, köszönöm. Fizetni Gábornál kell.
Vendég: (Láthatóan amatőr, talán az igazi sminkes) Köszönöm, Julikám, akkor a jövő héten találkozunk.

Ekkor zaklatottan berobban Klarissza.
Rendkívül jól néz ki, a haja kicsit szél fútta, de dögös, mint mindig.

Klarissza: Szervusztok drágáim, segítenetek kell rajtam, de gyorsan! Julikám, hát nézd meg az arcom! Fruzsi! A hajam egy nonszensz! Gyorsan-gyorsan, mert nagyon sietek!

Behuppan Juli székébe, aki legott krémezni kezdi a homlokát.

J: (A tükörbe beszél, Klarissza ugyanígy válaszol, kivéve, ha Fruzsihoz, vagy GG-hez szól, ilyenkor Juli erőszakosan, mint egy csontkovács visszarántja a fejét) Hova sietsz? (Pikírten) Ha jól tudom, a világon semmi dolgod.
K: (Édesen, bár kicsit idegesen mosolyog) Jó, jó, általában tényleg semmi dolgom, de most kivételesen tényleg időre megyek, Alberthez. És én vagyok a legrégibb és legjobb vendégetek, úgyhogy most azt hiszem, joggal várok el expressz kiszolgálást.
Gábor Gábor: (Előbukkan a takarásból) Hogy a legrégibb, Klarisszimamía, az nem kétséges, ámbár stúdiónk több évtizedes múltjára való tekintettel én ezzel nem büszkélkednék. (Ahogy Klarissza felé tart, az a szokások kézcsókra nyújtja a kezét, de GG elegánsan kikerüli) De hogy a legjobb? Nos, manapság erősen kétséges, mennyire jó is… (Az ujjait dörzsölgeti egymáshoz a pénz nemzetközi jelét mutatva)
Fruzsi: (Elképedve) Miről beszélsz, arkangyal?
J: Tényleg, miről van szó? (Klarissza közben idegesen mosolyog a tükörből)
GG: Ti nem is tudjátok, drága léányaim? (Klarisszáról tudomást sem véve lehuppan a fotelbe, a cigarettáját sokat mondóan forgatja a kezében) Álberttel (sóhajt) sájná, ván égy kis báj! (Most ránét Klarisszára a tükrön keresztül, aki zavartan fordítja el a tekintetét)

F: Miféle baj, az isten szerelmére?
J: Baj van? Tudunk segíteni?

Be nem sorolt jelenetek 17. 5.

War - Low Rider
 

Pilisborosjenő közelében vagyunk, az erdőben. János és Dénes sétálnak a turistaúton, egyszer csak olyan helyre érnek, ahol keresztbe dőlt fák akadályozzák a tovahaladást. Dénes: Hát erről beszéltem a múltkor. Most mondd meg, nézhet így ki egy turistaút? Megjegyzem, ez az országos túraútvonalban is szerepel, akár külföldiek is járhatnak erre, nekem ég le a bőr az arcomról. János: Teljesen igazad van, ez így tényleg nem maradhat. Intézkedek, hogy ezeket a fákat elszállítsuk. D: Jó-jó, de ilyen helyet tudok mutatni neked százával, mi lesz azokkal? J: Nem tudom. D: És ki tudja, ha a parkerdőgazdaság főmérnöke sem? J: Nézd, Dénes, nagyon kényes a helyzetem. A vagyonkezelő minden forintot megnéz, saját emberünk nincs, külső vállalkozót pedig nem bízhatok meg, mert ahhoz nincs elég pénzünk. De megpróbálok valamelyik költségvetési tételből lecsípni pár forintot, hogy a brigádoddal rendbe tegyétek ezt, mert nem hittem, hogy tényleg ennyire rossz a helyzet. Ez így semmiképpen sem mehet tovább. D: Mert azt hiszed, öreg ember, hülye ember, beszél össze-vissza. J: Deeehogy hiszem.

Be nem sorolt jelenetek 17. 4.

Er - Theme Song b

Mentők székháza.
Mágen és az Öreg éppen kiszállnak a mentőautóból, amikor nyílik a kapu és nagy zsivajjal egy osztálynyi gyerek tódul be, mögöttük Jutka és Béla.

Béla: (Elbődül) Csendet!!! Csendet!!!
(A gyerekek elcsendesednek, de Jutka tovább kiabál)
Jutka: Ez egy nagyon fontos munkahely! Itt emberek életét mentik meg, aki hangoskodni mer, azt azonnal hazazavarom!
(Mágen és az Öreg egymás mellett állva nézik a jelenetet és elnézően mosolyognak)
Mágen: (Odakiabál) Csókolom, Juditka!
J: (Észreveszi) Jónapot, doktor úr! Ne haragudjanak, hogy a gyerekek hangosabbak a kelleténél, de annyira izgalmas nekik egy ilyen kirándulás, hogy szinte lehetetlen kordában tartani őket.
M: Ugyan, ugyan.
J: Nagyon hálás vagyok, hogy elintézte nekünk ezt a látogatást és most ráadásul személyesen vár minket.

Öreg: Az a helyzet, hogy ha 5 perccel hamarabb érkeznek, akkor mi még egy beteggel száguldunk a városban.
M: Ugyan, Öreg! Ne rontsd el a tanárnő örömét! Tudhatnád, hogy mi mindig pontosan ott vagyunk, ahol szükség van ránk. Most éppen itt.

Be nem sorolt jelenetek 17. 3.

Red Red Wine

A művésznő lakásában vagyunk, ahol Etus -szokás szerint- valami agyagot döfköd, közben a háttérben fínom muzsika szól halkan.
Tétova kopogás hangzik az ajtó üvegén, zavart köhécselés közepette.

Etus: (Fel sem pillantva, de nagyot sóhajtva) Jöjjön, Ernő bácsi, mi a baj már megint?
Ernő: (Szokásos pulóverében, a kezében zavartan gyűrögeti a sapkáját) Drága művésznő, a világért sem akarom zavarni. (Nagyon készségesen) Ha most nem alkalmas, én szívesen visszajövök később, addig úgyis…
Et: (Közbevág, de továbbra se néz fel) Ernő bácsi, már úgyis megzavart, minek zavarna meg később újra? Jöjjön csak, úgyis beszélni akartam magával, még ha nem is éppen ebben a pillanatban, de most már mindegy.
Er: (Szerényen mosolyogva) Hát, ha biztosan nem alkalmatlan… (kicsit nyeldekel, majd összeszedi a bátorságát) szóval arról lenne szó, hogy…
Et: Arról lenne szó, hogy tegnap este két borosüveget találtam a kukában. (Most néz fel először Ernőre, jéghideg pillantással) És ugyebár mindketten pontosan tudjuk, miről szólt az egyezségünk.
Er: (Nagyon komolyan, önérzetesen) Én is erről akartam beszélni a művésznővel.
Et: Hallgatom. (Megnyomva a szavakat) Nagyon figyelmesen hallgatom.

Er. (Hadarni kezd) Tudniillik azok nem az én üvegeim, hanem azok olyan üvegek, amiket nem váltanak vissza és ezért kerültek a kukába.
Et: De azt is megbeszéltük, hogy itt megkap mindent és nem fog többet üveget, meg egyéb hulladékot gyűjtögetni.

Be nem sorolt jelenetek 17. 2.

"Mysterious Ways" - U2 (Live)

Lenke boltjában vagyunk.
Egy vevő vásárol, Lenke éppen kiszolgálja.

Lenke: (Negédesen) … és egy joghurt, megértem, nem könnyű a hónap végén, 340 forintot kapok, a viszont látásra.
Taki: (Bependerül, életvidáman) Itt a friss péksütemény, remélem, nem késtem el.
L: (Pikírten) De, elkéstél! Biztos valami szépasszony térített el már megint.
T: (Kenetteljesen) Már megbocsáss, drága Lenkém, de az egyetlen szépasszony, aki engem valaha eltérített, és az is csakis a jó útra, az te voltál, drága Lenkém.
L: Udvarolj csak, te vén amorózó, úgyis tudom, hogy mikor jársz görbe utakon.
T: (Tettetett naívsággal) Hát az úgy van édes szívem, hogy mennék én egyenesen az úton, de hát az út néha kanyarodik. Vannak aztán a rendőrlámpák, meg a táblák. Na, azokkal csak a baj van, mindig másra utasítanak, mint amerre az ember menni szeretne.
De én szabálykövető sofőr vagyok, úgy a KRESZ-ben, mint a magánéletben, úgyhogy én sosem hajtok át a piroson, (megjátszott jelentősségteljességgel) ha érted, mire gondolok.
L: Értem. (nyel) Már hogyne érteném (nyel) A piroson nem, csak a sárgán… (Megbántottan) Ezen a sárgán még átmész, ugye, öreg?
T: (Ártatlanul) Drága Lenkém, ne légy rasszista!
L: Mi az, hogy rasszista? Ne próbáld magad idegen szavakkal kimosni, amikor rajtakaptalak!
T: (Megunva) Ejj, Lenke, nem kaptál te rajta semmin, nem is kaphattál volna. Azért késtem, mert Almát vittem be a munkába. Nem akartam, hogy az unokám egyedül utazzon ebben a csúnya városban, és még a péksütemény is majdnem időben ideért. Nahát!
L: (Megenyhülve) Ez szép volt tőled, öreg! De fordulhatsz is vissza.
T: Miért? Bezárt a presszó? Vagy Alma szabadnapot kapott?
L: Sajnos nem, de most telefonált, hogy nem jött meg a süteményszállítmány, a törzsvendégek pedig türelmetlenül várják a reggeli ischlerjüket és minyonjukat.

A miénk természetesen mindig friss, úgyhogy most kisegítjük az előkelő eszpresszót, ahova mi talán soha nem ülhetnénk be, innen, a sarki kisboltból.

Be nem sorolt jelenetek 17. 1.

Moscow Nights 

Derengő hajnalban svenkel a kamera a lakótelepen.
A szokásos elemeket (IFA, elpöfögő BKV-busz) meg sem említem, annyira nyilvánvaló, kár hogy mégis megemlítettem:)
A Sümegi-lakásban vagyunk, mert ilyen is van. Csak mi ritkán látjuk.
Valami opera szól a háttérben, Sümi öltönynadrágban és selyem háziköntösben villanyborotvával zümmög a fürdőszobában, közben az operaénekessel, aki lehet, hogy ő maga, együtt dudorászik. Az arca egyik felét már leborotválta, a másik fele még szőrös. Nem nagyon szép…
Egyszercsak elhallgat a zene és elnémul a villanyborotva is, elalszik a villany.
Sümi átkozódva botorkál kifelé, közben megbotlik a küszöbben és majdnem elvágódik, de sikerül megkapaszkodnia, közben lever egy képet a falról.
Már üvöltve tépi fel a bejárati ajtót, ami előtt éppen ekkor megy el Kutya.

Kutya: Mi van, művészem? Mit rikácsolsz itt, hajnalok hajnalán?
Sümi: (Elbődül) Kutya!!! Te itt? Te kapcsoltad ki a villanyt?

Szösz(szenet) 14.

Weird Al Yankovic - Lasagna

A crossoveres jelenet sikert aratott, itt egy újabb, ezúttal bendeguz90 olvtárs tollából/billentyűzetéből

Taxis droszt. Taki vacogva járkál fel és alá. Odajön két rossz arcú férfi. Az egyik egy kétajtós szekrény dszekiben farmerben és napszemüvegben a másik öltönyben és kabátban normál testalkatú és ő is napszemüvegben van. A két ajtós szekrény kezében egy nagy sporttáska van.
Taki bátortalanul : Segíthetek valamiben ?
Öltönyös : Egy fuvarról lenne szó .
Taki: És hova ?
A kétajtós szekrény mindjárt morogna valamit ,de az öltönyös csend inti és megszólal : Nyíregyházára.
Taki : Kérem én csak Pest környékén szoktam fuvarokat vállalni, vidékre még nem mentem.
Öltönyös (komótos mozdulatokkal előkap egy köteg pénzt és komótosan elkezdi pörgetni az újával a pénzt majd megszólal) : És ennyiért ?
Taki : Hát uram én ezt nem fogadhatom el, de rendes tarifadíj ellenében elviszem Nyíregyházára.
Öltönyös és a kétajtós összenéznek majd megszólal az öltönyös: Rendben .
Beülnek az autóba. A „kétajtós szekrény „ hátra ül szorosan kezébe fogva a táskát míg az öltönyös előre Taki mellé.
Taki: Nyíregyházán belül hova mennek ?

Öltönyös:  Az állatkert.
Taki előveszi az autós térképét mire a két rossz arcú férfi összenéz és gúnyosan felhorkannak.
Öltönyös: Nincs ebben az „autóban” GPS ?

Nincs megállás (a lejtőn) 9. fejezet bölcsesvégek

Lovefool

Etus (ül a nappalijában, asztalakon pálinkáspoharak, nagyon nyugodtan-bölcsen): Valentin napot sosem ültem, de névnapot, születésnapot mindig. Ez már családi hagyomány, amit nem szeretnék megváltoztatni.
Ádám (grimaszolva, lassan): Bonyodalom. Megint bonyodalom. Ráadásul jóleső bonyodalom. Hát mit tehetek, ha mindezért egy lépést nem tettem, hanem csak úgy várt rám? A buszmegállóban.
Julcsi (sóhajt egy nagyot): Ma is bemegyek a hivatalba. De ha rövid időn belül nem változik semmi, szétnézek az álláshirdetések között. (Felvonja a szemöldökét.) Legalábbis elképzelhető. Nem zárom ki a lehetőségét.

 Kutya: Ahogy elnézem ezt a Mágenheim Julcsit, hát elfog a szomorúság. (Fickósan.) Milyen jó lenne megint fiatalnak lenni.

Nincs megállás (a lejtőn) 9. fejezet 9. jelenet

It Takes Two

Nos, elő az idegen szavak szótárával - én is csak annak segítségével tudtam befejezni-:)

Stúdió. A helyiség üres, egyedül Oli ollózik igen zaklatottan. Szerelése a szokásos: rövid, derekáig érő, slankított fehér köpeny, nyakában elegáns selyemsál. A jelenet során végig ideges, ezért a szokásosnál is jobban affektál: különösen köpködősen ejti a f, p, b hanggal kezdődő szavakat és nagyon selypít. A kezei között lévő statiszta hölgy mozdulatlanul bámul a tükörbe. GG lép a stúdióba, szájában szivarral – a jelenet során oltári nyugalommal kezelve a helyzetet.

Oli: Gábor! Hol maradnak a többiek? Így nem lehet dolgozni!
GG (leereszkedően, széles gesztusokkal, lassan): Oli néni, légy türelemmel. A többiek momentán, per pillanat, in minuto nincsenek itt. Beléd helyeztem az összes bizalmamat.
Oli: Majd mindjárt megmondom, hogy midet helyezd belém! Így nem lehet dolgozni… Nem tudom, mondtam-e már.
GG: Mondtad, Olika. Én meg mondtam, hogy áktuálisan ez a helyzet. (Felgyorsulva.) Az áktuális helyzet azonban gyorsan változhat, mert például megjöhetnek a többiek, vagy esetleg te is röpülhetsz a stúdióból, ha nem tetszik valami. (Akkurátusan.) Nem tetszik valami?
Oli: Nézd, Gábor! Pontosan tudod, hogy még mindig bajban vagyok, úszok az adósságban, a gengszterek rokonai a nyakamon ésatöbbi, ésatöbbi. De ettől én még sztárfodrász vagyok, akit nem lehet megfélemlíteni. (Kényeskedve, ollóval hadonászva.)

Úgyhogy igenis megmondom, bele a szemedbe: igen, van bajom. Az a bajom, hogy egyedül én tartom a frontot. Hiába dolgozom frenetikusan egy ilyen frekventált helyen, az eredmény fragmentális lesz. És ez nem frankó! Ha tudni akarod…