Feri: Na és mi lesz a munka.
Góliát: Költöztetünk.
F: Na, megint cipelhetjük a sok nehéz könyvet.
G: Áááá, nincs ezeknek könyvük. Igazából alig van valamijük,
szegények, mint a templom egere, gyorsan végzünk, ahogy megígértem.
Viszont, ahogy méltóztattam említeni, póstamunka, úgyhogy annyit kérünk,
amennyit nem szégyellünk, mi pedig nem vagyunk szégyenlősek, ugye,
papussskám?
F: (Kétkedve ingatja a fejét)
Képet váltunk, a két keccsmen felfelé baktat egy régi bérházban.
Felérnek az emeletre és kilépnek a körfolyosóra, ahol kisebb csődületet
találnak. Kinn áll három ember és a csukott ajtón keresztül győzködik a
lakót, aki, mint később kiderül, egy háromgyermekes anyuka.
Iskola, tanári. Jutka éppen bejön a naplóval a hóna alatt, mögötte jön Csaba, hevesen
gesztikulál. Szereplők a szokásosak, most tényleg nem sorolom fel őket.
Csaba: …nem tudom, ezt hogyan fogjuk csinálni!
Jutka: (Kajánul) Majd az igazgató úr megmondja.
Hável: (Meglepetten néz fel a kávés csészéből) Mit mondok én meg? Bujáki!
Cs: Nem kell ide Bujáki, ez tisztán oktatási kérdés. (Harciasan) Olvastad az új nemzeti alaptanterv legújabb tervezetét?
H: Természetesen. Valami baj van vele?
Cs: Valami? Csak baj van!
H: (Zavarodottan) Mégpedig?
Cs: Hát ide figyelj, Hável! Én még emlékszem, mennyire gyűlöltem
gyerekként, hogy bejött a tanár és „leadta” az anyagot. Ha a tanrend
szerint haladni kellett tovább, akkor haladtunk, függetlenül attól, hogy
a diák értette-e az összefüggéseket, vagy sem. Aztán ebből lett az,
hogy gimnáziumba úgy kerültek a gyerekek, hogy fogalmuk sem volt a
történelemről, az irodalomról, de lehet, hogy két közönséges törtet se
tudtak összeadni.
Béla: Az nem ebből lett, hanem abból, hogy a tanár nem volt érdemes a hivatására.
Cs: (Tudomást sem vesz Béla közbeszólásáról) És emlékszem, hogy már
tanárként mennyire örültünk, hogy ennek a kötött tantervnek vége és
megpróbálhatjuk a legjobb tudásunk szerint az ismereteket átadni.
Kutya és Sümi sétál az Andrássy úton. Odaérnek az Operához, de ott Sümi tekintete elkomorul.
Sümi: Ne haragudj, Kutya, de még mindig elszorul a szívem, ha ez előtt az épület előtt visz el az utam.
Kutya: Egy szentimentális vén marha vagy te, művészem! Ha én minden
szííínház előtt elérzékenyülnék, ahol valaha dolgoztam, akkor egy nagy
csomag papír zsebkendő nélkül ki sem tehetném a lábam a házból.
S: De én itt nem csak dolgoztam, én itt éltem az életem. Az
Opera-Fészek-Balettcipő szentháromságban. Itt feküdtem és keltem,
szerettem és gyűlöltem, voltam sikeres és nagy ritkán sikertelen. Itt
volt a régi lakásom is, de volt, hogy hetekig haza sem néztem. Amikor
kinyitottam az ajtót, alig tudtam bemenni a sok rajongói levéltől.
Úgyhogy értsd meg, én nem tudok már ez előtt a ház előtt sétálni.
K: Na jól van, dalnokom, akkor kerüljünk itt jobbra.
(Befordulnak a Balettintézet melleti utcába és a következő képen már az Új Színház előtt állnak)
S: (Felmutat az épületre) És ehhez mit szólsz?
Vágási lakás. Feri a fotelben üldögél és egy szép könyvet olvas, amikor csengetnek.
Feri: Ki a fene lehet az ilyenkor?
Bosszankodva megy az ajtóhoz, Góliát az.
Góliát: (Énekel) Te álomszuszék ébredj, hasadra süt a nap. Nem hallod, nem hallod a víg…
F: Ne óbégass itt, felvered az egész házat! Na, gyere be, te mesterdalnok! De egyáltalán honnan tudtad, hogy itthon vagyok?
G: Kerestelek a nyomdában, ott mondták, hogy a főszedő úr
szabadnapját tölti. Hát gondoltam, minek telefonálgassak, amikor úgyis
jössz velem azonnal, így mindketten időt spórolunk.
F: Hova megyek én veled?
G: (Magabiztosan) Keccsölni, kisapám! Keccsölni!
F: Te megőrültél? Dehogy megyek én a szabadnapomon keccsölni.
G: Mivel a munkanapodon nem tudsz jönni, mert érthetetlen módon
bagóért nyomogatod azokat a nevetségesen apró billentyűidet, mikor
máskor jöhetnél, mint a szabadnapodon?
F: Nézd, Góliát! Én dolgozom, látástól vakulásig. Azt a kevés szabadidőmet szeretném a családommal eltölteni.
G: (Színpadiasan körbenéz) Család? Ha jól látom, papuskám a család éppen máshol tartózkodik.
F: Most éppen máshol, addig is ezt a művészeti albumot lapozgatom, de
nemsokára hazajönnek és akkor én a fiammal fogok futballozni, a
feleségemmel pedig…
G: Ki ne mondd!
F: Hülye!
Takács lakás, a szent család a szent reggelihez készülődik. Lenke és Alma az ennivalót hordja ki számtalan tálkában, kistányéron
és egybekben, Taki közben a nappaliban ül a kanapén és gondterhelten
számolgat egy füzetben.
Lenke: A mézet se felejtsd el, tudod, hogy nagyapád mennyire szereti.
Alma: Hozom, nagyanyó. (Perdül és jön is vissza egy kis kübli mézzel)
Lenke: (Kedvesen) Köszönöm! Örülök, hogy már jobban vagy.
A: Jobban? Hát nem tudom, lehet. Az idő sok mindenre gyógyír.
L: Az igaz. És most mi lesz veletek?
A: Nem tudom, nagyikám. Még nem tudom. Mindenesetre ma szabadnapos
vagyok és elhatároztam, hogy meglátogatom Jánost, lesz ami lesz.
L: Jó gondolat. De nem lesz ebből baj?
A: Ennél nagyobb baj már nemigen lehet és mégis lehetetlen, hogy
hetek óta nem állunk szóba egymással. Egy tisztázó beszélgetés biztos
nem fogja növelni a bajokat.
Hajnal, IFA, TV-torony, satöbbi, a szokásos, Meglepetésre azonban János albérletében kezdünk, odakinn éppen csak pirkad. János az ágyban fekszik, mellette Patrícia. A BK-ból megszokott módon
L-alakú takaró van rajtuk, ami alól kilátszik Patrícia lába, és még ezt
is meg kell köszönni. János telefonja csörögni kezd. Felébred és álmosan felveszi.
János: Szelényi, tessék!…. Dénes? Tudod te, hány óra van?….. Hogy micsoda? …. Már csak ez hiányzott!….. Jó, azonnal indulok.
Kiugrik az ágyból, amire Patrícia ébredezni kezd.
Patrícia: Úristen, hány óra van?
J: (Ahogy átvált rá a kamera már a nyakkendőjét köti) Fél öt.
P: Jézusom, mi történt? Ég a ház?
J: Nem a ház ég, hanem az erdő.
P: (Még nem tért magához) Milyen erdő?
J: Az én erdőm.
P: Neked van erdőd?
Bergendy-Gyozz meg engem És mert semmi se szent, Mazsola0070 átírta a 10.fejezet 11. jelenetét...
Lakógyűlés – újragondolva. (Vagy ahogy Vágási Fefe mondaná: Lakógyűlés 2.0.)
(A Szerző Közleménye: Tekintve, hogy csak Racilaci ötletét és szövegének
99,99%-át nyúltam lenne, ez egy teljesen önálló szerzői mű, mivel nekem nem
mondta senki, hogy a más művét nem szabad lenyúlni, az idézőjelnél meg
hiányoztam az általánosban, így azt nem ismerhetem. Úgy hogy az esetleges
panaszokat, lemondási követeléseket és szerzői jogi igényeket tessék benyújtani
a Marika néninél /Ló utcai Általános Iskola 2. B. ofő./, ő a hibás mindenért!)
A lépcsőház előterében a tornatermekből ismert padokon nincs senki,
sőt padok sincsenek, azok bérlete pénzbe kerül. A Kutyaólban csak István és
Lenke, Alma, Julcsi, Juli, Feri, Jutka valamint Sümeghy és Kerei.
A háttérből egy hang (valószínűleg a stábból valaki): Basszus egy így nagyon
gáz! Miért sajnáljuk a pénzt néhány statisztára?
Másik hang: Kussoljálmá! Felvételvan! Főnök újravegyük?
Az Úr hangja: Ne kérdezz már hülyéket! Mér pont ezt vennénk újra?
Folytassuk!
Kutya: Üdvözlöm a tisztelt lakótársakat az évi rendes, a szabályzatban
meghatározott rendben meghirdetett lakógyűlésünkön. Mondhatom, büszke vagyok
arra, hogy a ház legfontosabb lakói jelen vannak. A többi 1500 lakót meg úgysem
látja soha senki, így teszek rájuk.
István: Nem igaz Kutyám, a múltkor is, amikor felvétel volt, a Joli néni a
negyedikről tisztán látszott, mert egyfolytában bámulta a stábot. És persze azt
a jelenetet sem vettük újra, pedig még azt is megkérdezte, hogy Zenthe művész
úr, szereti a buktát?
Kutya: Igaz, igaz Ferikém, illetve Pistám, a buktából én is kaptam! De miért
kellett volna ezt újravenni? A Hofi is beállított hozzád Szilveszterkor, pedig
elég kisesélyes, hogy Takács István taxisofőr ismerte volna a Hofit – vagy ha
igen, ezt miért nem említetted korábban soha? De hagyjuk!
– (innentől megrendülten) nagy megtiszteltetés ez egy közös képviselő
számára.
Lakógyűlés. A lépcsőház előterében a tornatermekből ismert padokon ülnek a
lakók. A statiszták nem túl nagy tömegéből kivehető: István és Lenke, Alma,
Ádám és Julcsi, Feri, valamint Sümeghy és Kerei.
Kutya: Üdvözlöm a tisztelt lakótársakat az évi rendes, a szabályzatban
meghatározott rendben meghirdetett lakógyűlésünkön. Mondhatom, büszke vagyok
arra, hogy a ház majd’ minden lakása képviselteti magát – (innentől megrendülten)
nagy megtiszteltetés ez egy közös képviselő számára. (Napirendre térve
meghatottságából.) Három napirendi pontunk van. Az első: a ház részvétele a
panelprogramban. Mint közismert, házszavazást rendeltünk el az ügyben, s most
az eredmény ismertetése következik. Mielőtt kihirdetem a döntést, jelzem, hogy
a szavazást végig dr. Mátrai Gabika ügyvédnő szakértő felügyeletével
bonyolítottuk, hogy minden tiszta és törvényes módon folyjon. (Nagyon
komolyan.) Azt hiszem, ez így természetes. Nos, az eredmény: 30 lakásból 26
szavazott, négy szavazat érvénytelen, tízen támogatják és tizenketten ellenzik.
Így a lépcsőház a panelprogramban nem vesz részt.
(Felhördülés. Hallatszik néhány kósza „miért?” István hátrafordul.)
I Will Survive - Gloria Gaynor
Mazsola0070 elképzelte, milyen lett volna, ha az utolsó rész pánziójában VV/Éden Hotel lett volna: durva
Először pl. a Vágási Jutkáról kiderülhetne, hogy fiatal és bohó korában (a
szülei szigora elleni tiltakozásul) készült vele néhány "erotikus"
video. A neten ezt tanulmányozva minden érdeklődő meggyőződhetne, hogy sokkal
bevállalósabb, mint az a szövegeiből kiderül és lényegesen szexibb, mint ahogy
az uniszex gönceiből hihette a jónép.
A felesége által kielégítetlen János megkérdezi tőle, hogy vele nem
csinálná-e azt, amit a videón az operatőrrel, de elhajtja, hogy ő azóta
senkivel...
Ezt megtudva párja, Vágási Rambó Ferenc a továbbiakban csak az izmait
mutogatja a VV páánzió hölgytagjainak, és felajánlja Almának, hogy csinál neki
gyereket, ha már a Jánossal ez semmiképpen nem jön össze.
A gonosz szerkeztő azt találja ki feladatul, hogy kap három nap eltávozást,
aki Nagyika folyamatos figyelése és fülelése mellett rendesen ki tudja
elégíteni Almát.
Többen próbálkoznak, de senkinek nem áll fel.
Mágenheim dokira egyszerre három csaj is ráhajt, a szépmedika, a
szépügyvédnő és a szépmentőslány, annak ellenére, hogy folyamatosan szőrösen,
egy gusztustalan barna fürdőköpenyben flangál a VV pááánzióban.
Gnáci és a diéta... amiért is a szerző előre is a k. olvasók elnézését kéri
Paleolit diéta az kutyafasza, erre varrjál gombot:
Egy napi példám: Reggeli: 10 banán, 300g datolya beturmixolva szőlőlével Edzés után: 1 kg
ananász, 500 g
szamóca kókuszlével és kókuszbelsővel Ebéd: 3 dl
quinoa vagy rizs, köles,
dupla vízzel főzve, 2 fej román saláta, egy csomag olivabogyó, egy avokádó Vacsi: 20 narancs vagy 30-40 mandarin, és elrágcsálok egy nagy adag friss
zöld spenótot, vagy mángoldot valami házi saláta öntettel
Amikor először olvastam, azt hittem, lemaradtak a mértékegységek, de nem,
bazmeg, ez tényleg 10 darab banánt reggelizik és 30-40 darab
mandarint vacsorázik. Nyilván külföldön él a faszi, mert olyan, hogy román saláta éppenséggel
nincsen, de van római saláta. Meg hogy ő egy évben megeszik 100-féle gyümölcsöt. Szerintem konkrétan nincs
is annyiféle gyümölcs:)
Na, ezt hogy venné be Lenke gyomra, akár fogyasztóként, akár eladóként?
Bejön a faszi a boltba, vesz 3
kiló banánt, meg 5 kiló narancsot.
Lenke: Zsúr lesz a gyerekeknek, ugye? Szép is az, ha valaki meg tud
vendégelni egy egész iskolai osztályt ilyen fíííínomságokkal.
Vevő: Nem, ez a mai vacsorám, meg a holnapi reggelim. Tényleg, quinoát nem
tartanak?
Rövid jelenet(egyperces Szomsza, tribute to Tanú /Bástya elvtárs):
TomDantes tollából
Jutka lép be a tanáriba. A tanáriban Hável a szemüvege felett pislog, Bujáki
számol, Bélba bácsi üldögél, Csaba Eszter-Veronikával kávézgat.
Jutka: Jó hogy mind itt vagytok. Ma az órámon, Kodály Zoltánról volt szó.
Meghallgattunk néhány igen szép zenét , amikor az egyik gyerek megkérdezte mit
csinált Kodály Zoltán az ötvenes években. Most mit mondjak neki? Nem tudom most
mi a tanterv, és nem is szakterületem. Hozzád küldtem Csaba. Majd te magyarázd
el neki, mi történt az 50-es években.
Csaba: Én sem tudom, mit tartalmaz most a nemzeti tanterv, de én azt tanítom
amit eddig is. Igyekszem a tényeket a nebulók fejébe önteni.
Hável: Pedig jó lenne, ha ismernétek a nemzeti alaptantervet. Az hiányzik
még, hogy amikor ENNYIRE NINCS PÉNZE AZ ISKOLÁNAK, még meg is büntessenek
minket. Nem igaz Bujáki? Nem vállalhatjuk ezt a kockázatot.
Bujáki: Teljességgel igazad van. Nincs több pénzünk, mert megvettük az
alaptörvény asztalát a tanári elé. Ezzel kifújt az iskola költségvetése.
Erdészet, iroda. János erdész ing, nyakkendő szerelésben az íróasztalnál.
Csöng a telefon.
János: Tessék. … Igen, kérem, engedje be.
(János felugrik, gyorsan felölti az erdész zakót és elegánsan fogadja a
belépő Stefit.)
Stefi (széles mosollyal): Szervusz, mérnök-igazgató úr, hogysmint?
János: Szervusz. Köszönöm, megvagyunk. Itt az erdészetben tavasszal mindig
sok a munka. Előbb a tél okozta károkat mérjük fel, aztán megkezdjük a
pótlásokat. Új ültetések, a régi fák metszése, a veszélyes, korhadt egyedek
kitermelése, új művelési területek kijelölése – ezek mind-mind ebben a hónapban
tornyosulnak előttünk.
Stefi: Akkor nem is érsz rá régi újságíró barátod számára egy kicsikét?
János (somolyogva a bajsza alatt): Azért arról még lehet szó. Főleg, ha
tényleg csak egy kicsikét.
Stefi: Ne aggódj, nem dúlom fel a boldogságodat a kicsikével. Hogy is
hívják, Körte?
János (kimérten, de azért értve a tréfát): Alma. És köszönöm a
figyelmességedet, … őszintén.
Stefi (kicsit gunyorosan): Nincs mit. De félre a tréfát: szeretnék veled egy
rövid interjút készíteni, mint szakemberrel.
Lenke néni kis csemegéje. Lenke néni, a kezében két üres borosüveggel,
dolgozik. Megérkezik Bandi.
Bandi: Tessék csak hagyni, Lenke néni, majd én a helyükre teszem.
Lenke: Köszönöm, Bandikám. Tudja, nem mozgok már olyan könnyen, mint régen.
Talán az üres üvegekkel való bajlódást, különösen így húsvét után, már nem is
kellene vállalnunk.
Bandi: De Lenke néni, ha az üres üveget nem vesszük vissza, akkor italt sem
árulhatunk.
Lenke: Hát akkor nem árulunk. Meglennénk mi a sok italozó, meg alkoholista
nélkül is. (Ingatja a fejét szelíden.) Talán nem is lenne baj, ha ez a
kisközért egy olyan hely lenne, ahol nem térülnek-fordulnak mindenféle emberek.
Nem hiszem, hogy magának, Bandikám, nagyon hiányzik, hogy a környéken a
miáltalunk forgalmazott palackokból részegedjenek le a … (elnyeli a
gondolatát), majdnem kimondtam, hogy milyen fiatalok. Még az is megeshet, hogy
a végén minket büntetnek meg a felelőtlenségük miatt.
Bandi: Azt azért nem hiszem. A törvény világosan kimondja, hogy csak 18 éven
aluliakat nem szolgálhatunk ki szeszesitallal, a többiek pedig a saját
felelősségükre fogyasztják el ott, ahol akarják, meg ahol merik. Márpedig mi
mindig ellenőrizzük, hogy elmúlt-e 18 éves a delikvens. Nem igaz, Lenke néni?
Lenke (kicsit fennhéjázva, mórikálva magát): Természetesen , Bandikám.
Amikor betérnek ide öten-hatan, vagy esetleg nyolcan-tizen, hát az az első,
hogy mindegyikük személyi igazolványát alaposan átvizsgálom. Bár moccanni sem
merek félelmemben, mert hát csapatostul járnak ezek a suhancok, de én
határozottabban betartom a törvényt, mint egy csendőr!
Nyomda, Feri munkaállása. Feri serényen dolgozik. Megjelenik Péter, aki végig nagyon kedélyes. Idővel Kenéz úr is csatlakozik, ő gondterheltebb. Feri nagyon fegyelmezett.
Péter: Szervusz. Zavarhatlak egy kicsit?
Feri: De csak egy kicsit. Még elég sok a teendőm.
Péter: Min dolgozol?
Feri: Az új Erzsébet utalványon. (Kifordul Péter felé.) Tudod, ez fogja felváltani az eddigi összes hideg és melegétkeztetési utalványt. Nagyon jó, mert így csak ez az egy lesz a piacon, s a zembereknek nem kell aggodalmaskodniuk, hogy az egyik munkahelyen nem ugyanolyat kapnak, mint a másikon. Ez így igazságosabb.
Péter: Igen, hallottam valamit én is. És valami olyasmit is, hogy nem lehet majd mindenhol beváltani, és ezért a kormányt beperelte az Unió.
Feri: Arról nincs véleményem, hogy az Unió miért állítja már megint a szőnyeg szélére a hazámat, mert a politikához nem értek. Azt viszont teljesch mértékben helyeschlem, hogy csak a magyar tulajdonú üzletláncok fogadhassák el az utalványt. Magyar ember magyar boltban vásároljon, különösen akkor, ha az adófizetők pénzéből adják neki az utalványt.
Az előző jelenet folytatása. Kutya és a nehezen járó Sümeghy megérkezik a postára.
Kutya (megenyhülve, oltári kedvesen): Kezét csókolom, (tyutyogva) drága Mimike! Látom, milyen sok dolga van, mint mindig…
Mimike (nagyon kedvesen): Jó napot, Kutya úr! Művész úr! Igen, szerencsére nem panaszkodhatunk a forgalomra. (Innentől nagyon tanítónénisen.) Az emberek most adják fel a húsvéti jókívánságaikat tartalmazó képeslapokat. És jól is teszik, ha egy-két nappal előregondolkodnak, mert ilyenkor, ünnepek előtt olyan forgalmat bonyolítunk le, mint máskor másfél-két hét alatt. S ezért a legjobb szándékkal sem garantálhatja a Magyar Posta, hogy minden küldeményt 48 óra alatt a címzetthez szállít.
Sümeghy: És mondja, kedves Mimi, én nem késtem még le mindenről? Érdemes még levelezőlapot vásárolnom?
Kutya (nagyon vidáman): Már hogyne késtél volna le mindenről, drága művészem? Hát nézz magadra! Alig tudsz járni, nem látsz okuláré nélkül és bizony mondom neked, de csak úgy barátilag, már a hangod sem a régi. Úgyhogy legjobb lesz, ha tollat ragadsz, s úgy rebeged el szíved választottjának azt, amit réges-régen az ablak alatt állva elénekeltél.
Gazdagréti lakótelep, a posta környéke. Kutya és Sümeghy sétálnak lassan a posta felé. Kutya ritka elegáns: szokott drappos-szürkés zakója, élénk, szél által ide-oda fújta zöld nyakkendője, fehér félrecsapott sapija mellé ezúttal egy kék szövetnadrág is dukál. Sümeghy sima, laza öltönyben és fehéres ingben sétál. Az utóbbi nagyon nehezen jár. A jelenet közben megállnak, úgy társalognak.
Sümeghy: Nagyon gondterheltnek látszol, drága bÁrátom.
Kutya (gondterhelten, bölcsen): Gondterheltnek látszom, mert az is vagyok.
Sümeghy: Mi Ággaszt ennyire? Merthogy én, aki ilyen nehezen mozog, kétségtelenül lehetnék szomorú és letört, de neked mi bajod? Mindened megvan, amit csak egy kisnyugdíjas igényelhet az élettől.
Kutya (nagyon bölcsen): Ne gúnyolódj, dalnokom. Meglehet, én nem panaszkodhatok, de nem tudom, mivé lesz ez az ország. A jövő bánt, művészem. Nem is az én, hanem a fiaink, unokáink jövője.
Sümeghy: Neked nincs is fiad. Vagy tévednék?
Kutya (nem értve most a viccet): Nem, nem tévedsz. Legjobb tudomásom szerint nincsenek leszármazottaim. Bár igen sok éjszakát átvidámkodtunk annak idején, a szííínházban, de mindig nagyon felelősségteljesen viselkedtem a hölgyekkel. Talpig úriember módjára, ha érted, mire gondolok.
Másnap reggel, iskola. Jutka hosszú kabátban, válltáskával nyit be a tanáriba. Bujáki és a többiek már a helyükön. Jutka a jelenet elején bölcsen, nyugodtan, de láthatóan elégedetlenül, a tennivágyástól feszülten viselkedik.
Jutka: Bujáki, ma reggel a kapuban két szülő és Szávai Berci a hetedikből egyaránt azzal fogadott, hogy meg tudom-e mondani, mit tesz az iskola a kötelező etikaoktatás ügyében. Azt hiszem, ideje lenne, ha tájékoztatnátok a terveitekről.
Hável (időközben a tanáriba érkezve, letolt szemüveggel): Nagyon köszönöm, drága Jutkám, hogy figyelmeztettél erre. Épp most olvasom a nemzeti köznevelési törvény idevágó passzusát, de nem értem. Bujáki?
Bujáki: Miért engem kérdeztek? Én nem vagyok etikatanár és nem is ismerek egyet sem. Én a (a következő szót nagyon hangsúlyosan) gazdasági ügyekért felelős igazgatóhelyettes vagyok. A tartalmi előírások betartatása a te dolgod. Pláne az etikaiaké.
Hável: Kedves kollégák, akkor most mi legyen? Van köztetek olyan, aki rendelkezik etikatanári diplomával?
Egy pillanatig csend. Majd megszólal Béla bácsi, felállva, hangosan, egyre dühödtebben, bele a kamerába.
Az előző jelenet folytatása. Csengetnek tehát, közben már mindenki az asztalnál ül, kivéve Ádámot, aki épp három poharat és a vörösbort hozva indul a nappali, majd a csengetés hallatán a bejárati ajtó felé.
Ádám: Nyitom…, (Julinak, pikírten) ne fáradj!
Juli (hangosan kiszól, az ajtóban álló Etus is hallja): Az a minimum, hogy kinyitod.
Etus (hallván Julit, a fejével befelé biccentve): Szia, rosszkor jöttem?
Ádám: Szia. Rosszkor? Dehogy. (Tettetett kedélyességgel.) A legjobbkor. Épp meghitt vacsorához készülődik kis családunk. Virsli lesz magában. (Ránéz a kezében lévő dolgokra.) Pontosabban vörösborral. Csatlakozhatsz te is.
Etus: Csatlakozom is! (Belép a nappaliba.) Sziasztok. És hogy lássátok, milyen egy gondoskodó családtag, hoztam zsömlyét, zöldséget, gyümölcsöt – mind primőr és hazai… És… (Elővesz egy mustáros dobozt.) Bár ezt magamnak vásároltam, felajánlom a közös vacsora sikeréért.
Julcsi (kitörő örömmel, felugrik, megöleli a nagyanyját): Etus! Mindig a legjobbkor!
Juli (kicsit szégyenkezve, megadóan): Köszönjük. Nekünk nem volt időnk közértbe menni.
Etus: Tudom. Dolgoztok mindannyian. Sokat. (Közben leül, feltűnően a szék szélére, egyenes derékkal, s még véletlenül sem fogyasztva a vacsorából.) Nekem meg most van időm, megrendelésem nincs, ezért csak kedvtelésből kerámiázok. Ezért aztán segítek, ahol tudok. (Somolyog a végén.)
Mágenheim család. Juli a konyhában, onnan szól ki időnként, miközben a jelenet a nappaliban zajlik. A jelenet elején Flóra a folyosón, a konyha ajtajában beszél Julival.
Flóra: Anya, segítesz a lecke megírásában?
Juli (kiszól, kissé lekezelően): Nem, nem segítek. Akkor tanulsz a legtöbbet, ha önállóan jössz rá a megoldásra. Ülj le és gondolkodj.
Flóra: De ez olyan feladat, amihez mondta a tanár néni, hogy kérdezzük meg a szüleinket.
Juli: Miért, mi a feladat?
Flóra: Fogalmazást kell írni, hogy miért szeretném én is apa vagy anya foglalkozását választani.
Juli: Kérdezd apádat! (Kissé pikírten.) Ebben a családban az ő szakmája az irigylésre méltó. Én meg egyébként is főzök.
Flóra: Mit főzöl?
Juli (most már ingerülten): Vacsorát. Képzeld, az emberek esténként vacsorát főznek. Reggel reggelit, délelőtt ebédet, este pedig vacsorát. Ilyen egyszerű.
Flóra: És mi lesz a vacsora?
Juli: Ne kíváncsiskodj, mert hamar megöregszel. Majd megtudod, ha elkészült. Addig pedig szólj apádnak, hogy készítsétek el a penzumodat!
Megjelenik Ádám. Álmosan, csíkos pólóban.
Ádám (fáradtan, kedélyesen): Hallom, emlegettetek. Mi rosszat tettem már megint?
Juli (pikírten, idegesen): Azt inkább most hagyjuk. Legalább ezt az estét ne rontsd el ezzel! Inkább segíts a lányodnak.
Ádám (nagyot sóhajt, gondterhelten, leül az egyik székbe): Mit tehetek érted?
Flóra: Miért válasszam a te szakmádat?
Ádám: Semmiért. Újabb kérdés?
Flóra: De nekem az a feladatom, hogy megkérdezzem a szüleimet, miért jó a foglalkozásuk. Ebből kell fogalmazást írnom.
Ádám: Hát akkor a fogalmazás igencsak rövid lesz. A foglalkozásom nehéz, sokat kellett érte tanulni, sok időt rabol el és nem fizetik meg.
Flóra: És most ezt írjam le?
Ádám (gondterhelten jobb belátásra tér, megszánja a lányát): Ne…, ne ezt írd le. Írd le, hogy nagyon felemelő érzés, hogy mindennap nagyon sok emberen segíthetek. Némelyiknek még az életét is én mentem meg…
Az előző rész tartalmából:
Etus egy este alatt többet tudott meg Károly múltjáról, mint az elmúlt tíz évben összesen. Virágh doktor hiába szerzett be szarvasgombát, a lecsójából senki nem kért. Gabi és Ádám méltó módon ünnepelték a Valentin napot. A Vágási család bölcsen és önfeláldozón közelít Matyi tanulási nehézségeihez. István a taxis engedélyéért aggódik. Almát egykori munkahelyének csődje szomorítja el. Julcsi boldogságát jelenlegi munkahelye teszi tönkre. Kutya úr és Sümeghy a fiatalságát sírja vissza. Jankát múltjára emlékeztette egy visszatért régi ismerős. Júlia késve, de szerencsére aznap is sértetlenül megérkezett munkahelyére.
Szomszédok - Nincs megállás (a lejtőn)
Főcím: kora esti naplemente, a tévétoronytól a lakótelepre fókuszál a kamera. A Lantos utcában elsuhan egy-két kivilágított autó, meg egy öreg Ikarus. Ahogy a főcím véget ér, hirtelen snitt és a Kosztolányi téren vagyunk. István ül a Zsiguliban, napilapot olvas (véletlenül sem derülhet ki, hogy melyiket). Egyszer csak az órájára pillant, összehajtja a lapot, és beindítja az autót. Nehezen, de beindul a motor. Éppen kiállna a taxiállomásról, amikor megjelenik Gábor Gábor hosszú ballonkabátban, öltönyben, legyűrt karimájú kalapja mélyen a szemébe húzva. Imbolyog, noha néhány órája még roppant elegáns lehetett. GG úgy részeg, mint ahogyan alig másvalaki: erősen gesztikulál, dülöngél, hosszan nekigyürkőzik egy-egy mondatnak, majd aztán hirtelen kijózanodik egy pillanatra – hogy ezután újrakezdődhessen minden ugyanúgy.
GG (kiabálva, a taxi felé futva, már amennyire bír futni): Foxi, foxi!
Az autó gyorsulna, amikor GG elélép. Ekkor kapcsol Taki, hogy neki szóltak. Taki kiszáll, a beszélgetés ideje alatt ketten az autó két oldalán állnak.
GG: Ember, maga nem ért a szóból? Szóltam, hogy fox… (hirtelen észbe kap), … párdon…, hogy táxi!
István (kedélyesen): Értek én a szóból, tisztelt uram. De gondoltam, a kutyája szaladt el és azt üldözi.
GG: Kutya? Milyen kutya? (Észbe kap.) Ja, vagy úgy… Ha úgy nézzük, bizony elég nágykutya vagyok. Persze csak a saját szakmámban. Gábor Gábor fotó- és divatstúdió… Hukk-hukk… Ezt a városban mindenhol ismerik.
Presszó, záróra. Laci és Alma jönnek ki, Laci zárja az ajtót.
Laci: Elvigyelek?
Alma: Nem kell, köszönöm, kicsit kiszellőztetem a fejem.
L: Akkor szia!
A: Szia. (Alma tétován elindul, aztán megáll, kis hezitálás után befordul felfelé a mellékutcába. Hosszú kabátja zsebébe dugott kézzel lassan sétál)
(Helyszínt váltunk, János háza előtt vagyunk, ahova éppen ekkor érkezik meg János és Patrícia. Patrícia kissé spicces, belekarol Jánosba és elbűvölve nézeget felfelé rá, János eközben szokásos sunyi somolygását veti be, de távolságtartó marad.)
Patrícia: Remélem, ezzel a finom vacsorával megszolgáltam a forgatási engedélyt az egri várban.
János: Ugyan! Nagyon szívesen adunk engedélyt ízléses anyagok készítéséhez, ez az erdőgazdaság érdeke is. Minél többen látják azokat a gyönyörű helyeket, amik a mi kezelésünkben vannak, annál több látogatót köszönthetünk az erdőben. És végül is ez a célunk. (Odaérnek a kapuhoz és megállnak, ekkor ér oda a túlsó oldalon Alma is. Ő is megáll és csendben figyeli Jánosékat, nem hallja, miről van szó, csak a gesztusaikat látja)
Férfi erényöv
P: (Durcásan) Pedig én azt hittem, a főerdész úr további ellentételezést vár. (Rájátszva a részegségre, János mellére hajtja a fejét és kicsit megbillen)
J: (Reflexszerűen átkarolja, nehogy elessen) Miféle ellentételezést? Engem nem könnyű megvesztegetni.
Diszkó. 8-10 ember táncot imitál a teljesen kivilágított helyiségben. Julcsi és Klaudia 1-1 pohár borral a kezükben cikk-cakkban átvág a tömegen és leül az üres asztalhoz, ami mindvégig a kép előterében látszott.
Klaudia: Szóval, mi a pálya, kisanyám? Donganak a lovagok?
Julcsi: (Savanyúan) Donganak, csak nem azok, akiknek kellene.
K: Amelyik dongó nem kell, csapd le egy légycsapóval.
J: (Sóhajt) Ha ez ilyen egyszerű lenne…!
K: Egyszerű? Mi van ennél egyszerűbb? Van fogalmad arról, hogy én hány idegesítő udvarlót építettem már le?
J: (Gúnyosan) Valamivel kevesebbet, mint ahányat fel…..építettél?
K: (Nem zavartatja magát) Hát, ahogy most utánaszámolok, valamivel.
J: És hány volt közülük a főnököd?
K: Azok közül, akiket leépítettem, vagy akiket fel….építettem?
J: Akiket le.
K: Egy sem.
J: Hát ez az!
Mágen: (Miközben veszi le a kabátját, bekiabál) Sziasztok! Megjöttem! (Belép a szobába, kicsit meglepődik) Szia, megjöttem.
Juli: Szia, nem kell kiabálni, így is jól hallom.
M: Tényleg, mi ez a nagy csend?
J: Flóra már alszik, Julcsi meg diszkózik valahol a haverjaival.
M: (Lezuttyan a másik fotelba) Nocsak, borozgatsz? Jut nekem is?
J: Persze, hozok egy poharat és melegítem a vacsorádat. (Mire a mondat végére ér, már vissza is jött, kezében egy borospohárral)
M: És mi a vacsora?
J: (Tölt a borból Mágennek) Rakott krumpli.
M: (A kezét dörzsölgeti) Pompás! Szegények vagyunk, de jól élünk!
J: Végül is tényleg nem panaszkodhatunk. És a gazdagok sem mindig boldogok.
M: (Kicsit kajánul) Mert mi mindig azok vagyunk?
A NEVI-ben vagyunk, ahol Julcsi vadul telefonál, a szemközti asztalnál ülő főnöke gyanúsan somolyogva méregeti.
Julcsi: (A telefonba) …igen, a Coca-Cola Testébresztő Aerobik Nap március 25-én lesz, várjuk szeretettel. …Igen, lesz gyermekmegőrző is, hozza bátran az egész családot. … Igen-igen, a viszont hallásra. (Leteszi a kagylót)
Te meg mit somolyogsz olyan furcsán?
Főnök: Olyan csinos vagy, amikor ilyen átszellemülten beszélsz a sportról. Meg úgy egyáltalán, olyan csinos vagy.
J: Vigyázz, mert beperellek szexuális zaklatásért!
F: (Félig komolyan, de úgy, hogy azért szimpla viccelődésnek is tekinthető legyen) Mi ebben a zaklatás? Csak őszinte vagyok. Őszintén epedezem utánad. És véletlenül tudom, hogy most éppen magányos vagy. Én is az vagyok, miért ne találhatna egymásra két magányos szív?
J: Két magányos szív, mi? Meg két magányos test, erre gondoltál, ha nem tévedek?
F: (Feláll és Julcsi asztalához egy, nagyon sármosan fél fenékkel az asztal szélére ül) Hát, én nem vagyok semmi rossznak az elrontója…
J: De én igen. Péterrel megint együtt vagyunk. És különben sem szeretem az ilyen (szájbiggyesztve) mackós alkatú férfiakat.
F: (Megsértődve feláll és csalódottan visszakullog a helyére, közben hasát behúzva mondja) Lehet, hogy az ünnepek alatt felszedtem egy kis kappanhájat, de az a tapasztalatom, hogy ez a lányokat cseppet sem zavarja.
J: Hát, úgy látszik, lánya válogatja. (Megvonja a vállát)
F: Jó, de te hogy csinálod, hogy nem látszik rajtad a sok bejgli, meg hurka?
J: Először is úgy, hogy nem eszem sem bejglit, sem hurkát. A mi családunk egyébként is sportos. Szinte az anyatejjel szívtam magamba a sport szeretetét, ezért is annyira testhezálló nekem ez a munka.
