Első jelenet: Takiék lakása
Lenke (kissé előkelősködve, enyhén mórikálva magát): Fáradjatok az étkezőasztalhoz, a reggeli tálalva van.
Leülnek, közben:
Alma: Jaj, nagyika, mondtam már, hogy ne fáraszd magad azzal, hogy az egész családra reggelit készítesz. János egyébként is csak kávét iszik és pirítóst, én meg csak teát és bundáskenyeret.
Taki: Nekem pedig teljesen mindegy.
Lenke: Erről nem vitatkozom, jól nézünk ki, ha már egy reggelit sem vagyok képes készíteni a családomnak. Öreg, hozzad már azt a kávéskanalat!
János: Csatlakozom. Egyébként köszönöm a reggelit, én rohanok. Nagyon sok dolgunk van manapság, mert kezdődnek a nyári erdészeti munkák. Ilyenkor nagyon sok a turista nálunk, mindenfelé szemetelnek, az eligazító táblákat letördelik, a friss ültetvényeket letapossák, tüzet gyújtanak a tilalom ellenére. Végigmegyünk Dénessel az egész parkerdőn és tételesen összeírjuk, hogy hol mit kell pótolni. Nem tudom, lesz-e egy perc pihenőm egész nap, pedig még az irodába is be kell mennem. Érted menjek, drágám?
Alma: Az jó lenne, nem nagyon szeretek este egyedül utazni.
Lenke: Ne is!!! Mindenfélét hall az ember, nem jó, ha egy ilyen gyönyörű fiatal nő egyedül kószál az utcákon. Azt sem szeretem, ha reggel egyedül mész el itthonról.
Taki: Majd én beviszem Almát a munkahelyre, este meg János hazakíséri. Jó lesz így nagyságos asszonyom?
Lenke (ismét előkelősködve): A legnagyobb mértékben. Még szerencse, hogy csupa feddhetetlen lovagokkal élünk mi itt együtt.
(Alma szeretettel átöleli és gyenge csókot lehel Lenke honlokára.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése