Gabi: Na, de kérem, mit képzel, én érkeztem hamarabb a parkolóhoz! Ilyen szemtelen frátert!!!
Hartai: Megbocsásson drága hölgyem, de én fordultam kis ívben, nekem volt elsőbbségem. Egyébként pedig már elnézést, de ha használta volna a blinkert, esküszöm, beengedtem volna.
Gabi: Ne esküdözzön itt nekem! Jó, abban igaza van, hogy nem irányjeleztem, de talán annyit elvárhat az ember, hogy egy nőnek elsőbbsége legyen. Milyen lovag maga?
Hartai: Még egyszer elnézését kérem. S hogy lássa milyen lovag vagyok, ahogy maga mondja, megtérítek minden kárt – ne is értesítsük a biztosítót. Tessék, itt a névjegyem. Amint elkészült a javítással, hívjon és fizetem a számlát.
Gabi: Köszönöm. Lám-lám, mégis egy előzékeny és udvarias úriemberrel hozott volna össze a balszerencse? (kesernyés félmosoly) Hartai. Hartai Tamás. … Ismerem ezt a nevet. Nem maga a Gábor Gábor Stúdió üzleti partnere?
Hartai: De igen. Maga is a stúdió egyik illusztris és előkelő vendége?
Gabi: Maradjunk annyiban, hogy elég jól ismerem azt a kört… (újabb cinikus félmosoly)
Közben Taki az ablakból:
Taki: Mi történt, mi volt ez a nagy csattanás?

Gabi: Már elnézést, de mi köze hozzá? Törődjön a saját dolgával!
Taki: Drága hölgyem, megbocsásson, de épp az én autóm mellett karamboloztak. Remélem, a taxinak nem lett semmi baja. Tudja, én azzal keresem a kenyeremet, s ha tönkre teszik, nem fogok tudni olyan szép újat venni, mint a magáé.
Lenke: Öreg, mit kiabálsz az ablakban? (Ő is az ablakhoz érve) Úristen, mi történt? Csak nem sérült meg a hintód, öreg? Alma, szaladj át a doktor úrhoz a szomszédba!
Hartai: Nyugodjon meg mindenki, nem történt semmi baj. Csak egy apró koccanás és én mindent fizetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése