Bölcsesvégek*
(*topikos terminológia a fejezeteket záró nagyon okos mondatokra, ha jól emlékszem, Vizso olvtársnő nyelvi leleménye)
Etus: Az emberek azt hiszik, hogyha folyton közbeavatkoznak, jót tesznek. Szerintem várjuk meg, míg kiforrják magukat a dolgok.
Sümi (feldúltan, saját „normál” hangerején): Ez a Keszei egy Abimelech, egy Ottó. … Egy Jágó!
Kutya (bölcsen): Az emberek idegesek. Húsz éve tanuljuk a demokráciát, de vannak, akik még mindig nem tudják megkülönböztetni a közös és az egyéni felelősséget.
Taki: Most hirtelen nagyon közel kerültem ahhoz, hogy visszaadjam a vállalkozást. Ha összetörték volna a taxit, hát nem tudom, miből tudtam volna egy újat venni.
Feri: Az emberek félnek a változástól. Pedig a változás elkerülhetetlen. Még akkor is, ha emiatt tanulnunk kell.
Jutka: Nem azért tanultam, hogy folyton a változásokat kövessem. A megszokott életnél nincs megnyugtatóbb. Ilyen szép és csendes ez a pompás és remek tábor is.
Juli: Állítólag a „szép” ügyvédnő egy lakásvásárlási szerződés miatt járt reggel nálunk. Nagyon nem tetszik ez nekem. De nem tudom, mit mondhatnék a doktornak. (Megenyhülve kicsit.) Az az igazság, hogy neki is biztos lenne mondanivalója.
Mágen: Ez a Hartai épp olyan szemekkel nézett az ügyvédnőre, mint Julira. Már azt sem tudom, kire vagyok féltékeny.
GG (szájában a kis szivar): Ha nem figyelek, ez a dán királyfi tönkreteszi a bizniszt. Tudják mit? (Szótagolva) Megakadályozom.
Julcsi: Az ősök drámája kihat a munkámra és a saját párkapcsolatomra is. Megszenvedi ezt az egész család.
János: Mindenhol azt hallani, hogy az idegenforgalom milyen jó és fontos. Nálunk, az erdészetnél a turisták csak a gondot és a költséget okozzák. De ennek ellenére örülünk nekik.
Alma: A munkámban egyedül azt nem szeretem, hogy a nagyikáék idegeskednek miattam. Lehet, hogy ezért fogok új munkahelyet keresni. Pedig sajnálnám, mert egy kicsit bolondos, de jól összeszokott csapat a miénk.
Lenke (a presszóban ülve, kezében egy vizes pohár): Az ember élete csupa aggodalom. Amikor a gyerekek még kicsik, azt hisszük, hogy majd később jobb lesz. Amikorra meg már felnőnek, s megnyugodhatnánk, akkorra meg már mi leszünk idősek, s azért idegeskedhetünk.
El kell döntenünk, hogy a pohár pohár félig üres vagy félig tele van. Én az utóbbira szavazok.
(Zárókép: Lenke leteszi az asztal közepére a félig teli poharat, mellette ott van az Almáé, valamint kettejük konyakos pohara és az előző vendég által a hamutartóban hagyott, enyhén rúzsos cigarettacsikk. Halk zene, ezúttal egy régi-régi sanzon átdolgozott verziója.
A feliratozás végén: Rendező: Horváth Ádám. 2011. július 3.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése