Juli: Klarissza, megkértelek már, hogy ne mozogj annyit. Mindjárt végzek ezzel, aztán felteszem az uborkapakolást.
Klarissza (kényeskedve): Jaj, uborkát ne! Annyi rosszat hallani róla. Albert épp tegnap érkezett haza Hamburgból, s ő is mondta, hogy most egész Észak-Vesztfália uborkafrászban él. Nem, nem kérek az uborkából.
Juli (kifejezetten mérgesen): Ez az uborka nem onnan való. Egyébként is csak két karikát teszek a szemedre, meg krémet az arcodra. De ha nem szeretnéd, akkor maradsz olyan, ahogy bejöttél. Nem erőszak a disznótoros.
Klarissza (tettetett aggódással): Édes Julikám, most miért vagy olyan feszült??? (Kissé kajánul) Csak nem a jó doktor úr lépett egy kicsikét félre? Azt sutyorogják a városban, hogy ma reggel is, mit ad a véletlen, összefutott egy feltűnően fiatal és csinos hölggyel. Sőt azt is tudom, hogy talán nem is először… De javíts ki, ha tévednék.
Juli: Tévedsz. Nem tudom, mit hordasz itt össze és ki mit fecseg rólunk, de nem is érdekel. Unom, hogy itt mindenki az én magánéletemmel van elfoglalva.
GG (előbújva saját stúdiójából): Klarisszimamia és Júlia, szívem egyetlen királynője…! Mire kell nekem bejönnöm…? Ez a stúdió a béke és a nyugalom szigete. És elvárom, mélyen tisztelt hölgyeim, hogy az is maradjon. Klarisszimamia, légy szíves, ha nem tudsz okosat és bölcset mondani, akkor tégy lakatot a szádra – csak megjegyzem áperté: májdnem mindig lakatot tarthatsz rajta… (Klarissza durcisan elfordul tőle.) Júlia, szívem egyetlen királynője. Legmélyebb hódolattal jelzem, hogy kedvesebbnek kell lenni a még oly undok vendéggel is. Ebből van ugyanis a pééénz, á lóvééé, á steksz, á mániii, á zséé, a zseton, á kes…
Júlia: Gábor Gábor, én meg azt jelzem, hogy hagyjál engem békén. ... Hagyjon engem mindenki békén! Ez a stúdió az enyém is, mégsem kapok fizetésemelést. És ha van valami bajom, arról nem én tehetek! Van még mára két előjegyzésem, mondd le Gábor, vagy Fruzsi kenegesse be. Nekem dolgom van! (Kiviharzik.)
GG (szivart rágcsálva): Klarisszimamia, hányszor mondtam már, hogy ne ingereld Júliát. Ő egy fííínom és érzékeny nő, szinte művésze a szakmájának. Én is tudok ezt-azt a mai reggelről, de ez a stúdió rajta áll vagy bukik, nem mondhatunk neki bármit.
Klarissza (kényeskedve): Sajnálom, ami nekem a szívemen, az a számon! Pedig azt még nem is mondtam, hogy tudom, a te jó üzletfeled, a drága Hártai úr is megjelent ma a Lantos utcában.
Fruzsi (felcsattanva, szivarozva, miközben fésülget egy hajat): A Hartai is!!???? Hogy mit tudnék én csinálni azzal a férfffival!!! De sajnos neki csak Juli kell.
Klarissza: Én pedig a jó doktor urat képzelem el, amint átkarol, átölel…
GG: Mindenki mindenkiről vegye le a tekintetét. Fruzsi, neked ez pedig egyenesen üzleti páráncs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése