Nincs megállás (a lejtőn) 1. fejezet 8. jelenet

A szerző megjegyzése: borítom az eredeti sorrendet (szerintem ilyen a sorozat történetében is bőven előfordult - például takarékosságból, egyszerű tévedésből, vagy a Mester szeszélyéből). Vigyázat a következő jelenetben lesz vásári kacagás, drámai fordulat és a végén érzelmes megnyugvás. 16 éven aluliak csak nagykorú felügyeletével olvassák!

Presszó. Rezső a hátsó sarokban felszolgál.

Rezső: Kávé, üdítő, süti, jólesik egy kis büfi. … Bocsánat, kedves hölgyem. A szórakoztatás az alapelvem. Őööö, akkor, azt hiszem, ha nincs más, lassan indulok már.

Visszamegy a pulthoz.

Laci (alig mérgesen): Rezső! Hányszor könyörögtem már, hogy ne inzultálja a vendégeket.

Rezső: Drága főnök úr, a kávé hideg, a pultnál a kiszolgálás lassú, az üdítő drága. Valamivel kompenzálnom kell ezt. Ismerje be, amíg a múlt héten hiányoztam, … hát hiányoztam.

Kázmér (ő végig a pultnál ácsorogva): Te? Hiányoztál? Röhögnöm kell. Nem is nekem, hanem a májamnak! Ha-ha. Sőt, mit több, ha-ha-ha.

Rezső: Te csak ne szólj egy szót sem. Hallottam, hogy mit kaszáltál, amíg nem voltam. Egy szál vendég nem volt ebben a csehóban. (Lacihoz odafordulva) Elnézést főnök, ebben a klassz csehóban. (Majd ismét Kázmérhoz.) Mindenki elrohant, ahogy tudott. Borravaló? Gyufáravaló, azt nem kerestél!

Alma: Amíg az urak egymással évődnek, fizetne a kettes, meg a négyes. Én menjek ki!??

kép forrása: lehet menni tréningre "Rezsőhöz"

(Rezső és Kázmér el.)

Alma (Lacinak): Az ötös kér két konyakot, meg egy üdítőt.

Laci: Töltöm.

(Rezső és Kázmér vissza. Innentől a párbeszéd egyre gyorsuló ütemben.)

Rezső: Te mennyit kaptál?

Kázmér: Többet mint te, ne aggódjál.

Rezső: Aggódik a bánat.

Kázmér: Csak meg ne bánjad!

Laci (Almához): Te jó isten, ezek itt ketten, egymással verselve beszélgetnek.

Alma: Ha nem figyelsz oda, te is pórul járhatsz.

Laci: Na elég legyen! Semmi ne rímeljen!

Kázmér: Nem megy főnök, verseket főzök.

Rezső: Lám-lám Kázmér, elmész tejért?

Kázmér: El én!

Alma (jóságosan, megbocsájtóan mosolyogva, de határozottan): Na ebből tényleg elég legyen. Kázmér megy a tejért, Rezsőt pedig várja a négyes.

(Alma és Laci egy pillanatra eltűnik a raktárban. Közben Rezsőt látjuk a négyesnél – egy férfit szolgál ki.)

Rezső: Szép jó napot! Mit hozhatok? Elárulom, ez a kedvenc asztalom.

Férfi: Egy kávét kérek tejjel.

Rezső: Még hogy nem rímel…. Hozom, semmit ne is mondjon.

(Rezső a pultnál, Laci és Alma visszatértek.)

Rezső: A négyes szomorú fejjel, kávét kér tejjel. … Közben megjött egy sportcipős csoroszlya, bárgyún mosolyogva…

Alma: Sportcipős csoroszlya? Rezső! Én megfojtom magát.

Rezső: Miért, mit mondtam? Nahát!

Alma: Az a nagyikám! Leülhetek, Lacikám?

Laci: Persze, Alma – ne is dolgozzál már ma.

(Alma rohan a nagyikához. Közben Rezső.)

Rezső: Most igen rossz lóra tettem. Kedvemet el is vesztettem.

(Alma és Lenke.)

Alma: Nagyika! Mit keresel itt, micsoda meglepetés!

Lenke: Az az igazság, hogy úgy felzaklatott a reggeli beszélgetés. (Ingatva a fejét.) Látni akartalak. Meg hát mondom az öregemnek, te, öreg, én megnézem azt a híííres presszót.

Alma: Jajj, de örülök. És a nagypapa?

Lenke: Elhozott, de aztán hirtelen talált egy utast. (Előkelősködve, fejét megemelve.) Egy csinos, fiatal höölgyet.

(Vidám, ugyanakkor picinyként feszültségteli klimpírozás.)