Video Killed The Radio Star
Flóra: Etus, nem kérdeznéd meg az ősöket, hogy mikor vesznek nekem dévédét?
Etus (Somolyogva, de határozottan, kicsit sértődötten is.): Nem. Kérdezd meg tőlük te. … (Most már viccelődve.) Egyébként azt sem tudom, eszik vagy isszák azt a valamit.
Flóra: Azt nem eszik és nem isszák. A dévédé arra való, hogy filmeket játsszunk le rajta. Az iskolában már mindenkinek van.
Etus: Hát neked nincs. Sőt elárulom, nekem sincs. És még legalább tíz embert ismerek, akinek nincs. Hidd el nekem, nagyon szép és teljes életet lehet élni mindenféle filmek nélkül. … (Leereszkedően, lassan.) De ha gondolod, kérdezd meg a szüleidet.
(Csöngetnek. Etus a kaputelefonhoz.)
Etus: Ki vagy?
Virág: Doktor Virág doktor beszél.

Etus. Bújj be!
Flóra (lelkesen): Etus, kinyithatom én az ajtót?
Etus (jóságosan): Mivel tudjuk, hogy ki jön, kivételesen igen.
(Virág csenget, Flóra ajtót nyit.)
Virág: Szervusz Florcsika! Hát a nagyanyód merre bujkál?
Etus (előjön): Virág, nagyanyó neked a…
Virág (közbeszól, teli szájjal mosolyogva, mintha egy vicc lenne): … ki ne mondd!
Flóra: Gyuri bácsi, Florcsika neked a…
Etus (Flórához lépve, közbeszólva, komolyan, mintha egy veszélyt hárítana el): … ki ne mondd!
(Bemennek, menet közben, majd ülve beszélgetnek ketten, Flóra eltűnik.)
Virág: Te, Etus. Te egyre magasabban laksz. Rendesen elfáradtam, mire a felvonóval feljöttem a parkolóból.
Etus (somolyogva): Lehet, hogy magasabban lakom, de az is lehet, hogy most a vejeméknél vagyunk, sőt még az is megeshet, hogy te öregedtél egy kicsit.
Virág (jóságosan felmordulva): Az nem lehet. Én sosem öregszem. (Viccelődve.) Én ugyanolyan fess, fiatal legény vagyok, mint amikor megismertél. (Kihúzza magát, még mindig viccelve.) Hát nézz csak meg! Igaz?
Etus: Igaz. Szebb már nem is lehetnél. Elárulom, te egyre fiatalodsz és szépülsz. Ha nem vigyázol, még valami sorozatszínész is lehet belőled.
Virág (mosolyogva): Na azért… (Mogorván.) Bár a sorozatokat utálom.
Etus: És mi az a halaszthatatlan ügy, amiért idejöttél?
Virág: Te, Etus! Meghívnálak egy kis nyaralásra a svejci Álpokba.
Etus (tágra nyílt szemekkel): Hová?
Virág: Svejcba. Emlékszel arra a kolleginára, aki meg akart engem hódítani?
Etus: Virág, én csak egy fiatal doktornőre emlékszem, akibe fülig szerelmes voltál, de meg sem mertél mukkanni a jelenlétében…
Virág (viccelve, de félig komolyan): Micsoda? Úgy ostromolt, hogy alig bírtam ellenállni… Hisz én egy snájdig agglegény vagyok – hogy jött volna ahhoz, hogy lecsapjon rám, mint egy eladósorban lévő fiatalemberre!?
Etus: Nos, mi van azzal a szép doktornővel?
Virág (ingerülten): Há’ mit tudom én, hogy mi van vele. Hát mér’ kérdezel tőlem ilyeneket? (Kis idő múlva, Etus kérdő tekintetére észbe kapva) Jaaa! Tudod, amikor még nálam dolgozott, foglaltam magunknak két egyágyas szobát – a jövő héten lesz egy orvoskongresszus. A kellemest összekapcsolnánk a hasznossal. Amíg én egy-két napig tanácskozok, addig te kirándulnál, utána meg csatlakoznék. Jól hangzik, nem?
Etus (szennvtelenül): Deee. Nagyon jól hangzik.
Virág: Naaa, akkor eljössz?
Etus: Nem. (Hosszú kivárás.) Nekem nincs pénzem ilyen külföldi utakra. Egyébként is úgy terveztem, hogy a jövő hét közepén kimegyek három napra a ráckevei holtághoz. Ott nagyon szép és érintetlen a táj. Nekem az lesz a pihenés. … De ha szeretnél egy kirándulótársat, (csak a szeme sarkából, szemtelenkedve) szólhatok Károlynak. Ő imádja a hegyeket, biztosan jól éreznétek együtt magatokat.
Virág: Na attól mentsen meg az isten! Akkor inkább én is megyek Ráckevére. … (Szedelőzködik, majd hirtelen eszébe jut valami.) Etus, tudod kivel találkoztam itt a ház előtt?
Etus: Nem, de biztos megmondod.
Virág: Azzal a Tádé vagy Brúgó bácsival, vagy kicsodával.
Etus: Ernő bácsival? Mit keresett itt?
Virág (dühösen): Téged. Meg is ismert, pedig igyekeztem elbújni. Azt kérdezte, hogy hol élnek a vejedék, mert nincs hol laknia és szeretne felkeresni téged. … (Megenyhülve.) Hát gyorsan az ellenkező irányba mutattam …, (jóindulattal mosolyogva) még egy követ is utánadobtam. (Etus rosszalló kifejezésére.) Naaaa, csak játszásiból – nem is kő volt az, csak egy nagyobbfajta kavics. És tudtam, hogy úgyse sikerül eltalálnom.
(Vidám klimpírozás.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése