2011. október 3., hétfő

Nincs megállás (a lejtőn) 2. fejezet 6. jelenet

Egy presszó hűvös, árnyas kerthelyisége. Alma egyedül ül, előtte az asztalon semmi. János éppen megérkezik.




János: Ne haragudj, szörnyen sok dolgom volt. Dénessel együtt végigjártuk a gazdaságot, a friss csemetefák törzseit jelöltük meg, hogy meg lehessen különböztetni a tavalyi ültetvényektől. Aztán még az irodába is be kellett mennem, aláírnivalók, intéznivalók, miegyebek. Sajnos sok most a munka minálunk, sok a változás, senki sem lát tovább a holnapnál. Idegesek az emberek, őket is meg kell nyugtatnom.

újulattól az erdőig ;-) Forrás

Alma: Ami azt illeti, nekem sem volt könnyű elkéredzkednem Lacitól. Nem akart elengedni, mert Rezső és Kázmér is szabadságon van. (Sokatmondóan.) Nyaralnak. Külföldön... De mindenképpen beszélni szerettem volna veled egy nyugalmas és csendes helyen. Azt hiszem, ez a kisvendéglő épp megfelel a számunkra. (Szenvtelenül.) És én nem is késtem.
János: Ne haragudj. Még egyszer elnézést kérek. De miről akartál beszélni?
Alma: Tudod te azt. Amiről otthon nem lehet. Amihez egy kis nyugalom kell.
(Megjön a szőke pincérnő egészen rövid miniszoknyában.)
Pincérnő: Mit hozhatok?
Alma: Egy gyümölcslevet kérek. Rostosat.
János: Én pedig egy ásványvizet.
(Pincérnő el.)
János: Tehát?
Alma: Tehát. … (Hosszú hallgatás) Én voltam orvosnál. És te, igen?
János (tárgyilagosan): Igen, és már mondtam is az eredményt. Az orvosom szerint az én részemről vannak problémák. Olyanok, amelyeket csak közösen vállalt beavatkozással lehet orvosolni.
Alma: Mit jelent az, hogy közösen vállalt beavatkozás?
János: Azt jelenti, hogy nincs olyan pirula, amit ha én egyedül beveszek, akkor minden rendbe jön. A te közreműködésed is kell hozzá. Hosszú, fáradságos és költséges eljárásról van szó. Az sem biztos, hogy első alkalommal sikerül.
(Közben az asztal mellé lép Desiré, jobbján egy fiatal szőke hölgyet karol. Amint meglátja Almáékat, zavartan kifonja magát a hölgy karjaiból. Majd szintén zavartan.)
Desiré: Sziasztok. Mit kerestek itt?
Alma: Szia, beszélgetünk.
János: Szervusz.
Desiré: Jaj, ne haragudjatok, hadd mutassam be a … ööö, a kolléganőmet, Karolát. (Karolához) Ők a régi barátaim (majd ismét Almáékhoz), tudjátok, egy fontos üzleti ügyet kell megtárgyalnunk. Egyébként hogy vagytok? Minden rendben? Alma, szeretnék veled beszélni a közeljövőben, majd megkereslek a presszóban.
Alma: Köszönjük, jól vagyunk. Remélem, (ezt a szót hangsúlyozva) veletek is minden rendben.
Desiré (kissé zavartan): Rendben, persze. Akkor (tétovázva kicsit) talán három nap múlva a presszóban. Szervusztok.
Alma: Ott megtalálsz, szervusz.
János (nagyon hidegen): Szervusz. Kezét csókolom.
(Desiréék el.)
Alma: Hú, ez kínos volt.
János: Kínos. De mit akar tőled már megint?
Alma: Nem tudom, majd kiderül. De, hogy ez a Karola nem a kolléganője volt, arra fogadni mernék.
János: De legalább a neve gyönyörű.
Alma: Gondolom, neked nemcsak a neve tetszett… Nos, hol tartottunk?
János: Az eljárásról.
Alma: Igen. Szóval veled van a baj, de csak közös eljárással lehet rajta segíteni. (Szenvtelenül.) Pompás.
János: Nézd, én erről nem tehetek.
(Közben meghozzák az üdítőt és az ásványvizet.)
János: Vagy úgy gondolod, hogy mégis?
Alma: Nem tudom, hogy mit gondoljak.
János: Ezt hogy érted?
Alma: Abban sem vagyok biztos, hogy te valóban akarod azt a gyereket.
János: Abban biztos lehetsz. Nekem is ugyanolyan fontos ez, mint neked. Megértem, hogy nyugtalan vagy, de nem tudom, miért kételkedsz bennem.
Alma: Jó, hagyjuk. (Elhúzva a száját, elszántságot mutatva.) Vágjunk bele. Csak arra kérlek, hogy egyelőre ne szóljunk a nagyikáéknak. Bár nem mondják, de látom rajtuk, hogy nagyon szeretnének már dédunokát. És tudod, nem fiatalok, én pedig aggódom értük.
(Hosszabb, szomorú zene.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése