Jamie Cullum - Everlasting Love
Lenke: Igyekezzünk, Öreg, mert megígértem Madarasi Bandinak, hogy nyitásra ott leszek a kisboltban. Ki akar ugrani a városba (ingatva kissé a fejét, kicsit tagoltan, mint aki tudja, hogy eufémizmust idéz) egy félórára. Nem tudom, hogy mi az oka ennek a sietségnek, de szerintem valami nőőőügy lehet az. Mondd már, ennyi idősen is ezen jár az esze.
Taki (energikusan): Mi az, hogy ennyi idősen? Ez a legszebb férfikor! 60 felett vagyunk a legtapasztaltabbak – (vidáman, viccelődve) te ezt nem tudtad, édes Lenkém?
Lenke (ő is viccesre véve egy pillanatra a figurát): Képzeld, nem tudtam. Hogy mit nem mondasz… Én csak azt hallom, hogy itt fáj, meg ott fáj…
Taki (továbbra is roppant kedélyesen): Hát ezt nem tudom, hogy kitől hallod, mert hála istennek nekem nem fáj semmim. Te, Lenke, nem lehet, hogy ezt a derákfájós dolgot egy egészen másvalakitől hallgatod? Mondjuk egy kedves és udvarias 70-estől?
Lenke: De. Feltétlenül. Egyenesen sorba állnak értem a snájdigabbnál snájdigabb öregurak.
Taki: Mi az, hogy sorban állnak? Valósággal tülekednek. Ne is tagadd, tegnap is viszem a kisboltba a péksüteményeket – megszakadok a cipekedéstől, előtted meg akkora tömeg állt, hogy be sem tudtam menni. Kifejezetten büszke voltam az én életem csinos és vonzó párjára.
Lenke (Mosolyogva, elnézően ingatva a fejét.) Na, ne hízelegj, és ne húúúzd az időt, te, vén taxis, mert így tényleg el fogok késni. Neked pedig, tudod, a péksütemények után még el kell menned a suszterhoz Alma klumpájáért – egész nap talpal abban a presszóban, legalább a lába ne fájjon szegénynek.
Taki: Értettem, hölgyem. Előbb elkísérem a közértbe, utána elhozom a péksüteményt, majd elmegyek a klumpáért. Megfelelő lesz így…? … De! Előbb belenézünk a postafachba. … (Kinyitja a postaládát) Úgy látom, jött valami küldemény… Ez egy bútorokat reklámozó hirdetés… Ilyen fííínom és drága holmikra nekünk nem telik. … Ez viszont valami névre szóló. Én is kaptam, meg te is.
(Odaadná Lenkének az övét, de ő elhárítja.)
Lenke: Ne bolondozz már, tudod, hogy nincs nálam a szemüvegem, anélkül meg nem látom. Bontsd már ki gyorsan és olvasd fel. Mi lehet az? Nagyon hivatalos a külseje.
Taki (olvasva, láthatóan nehezen értelmezve a sorokat): Hivatalos bizony. Valami hosszú nevű minisztérium még hosszabb nevű államtitkársága küldte. Itt van, ni, a pecsétje…
Lenke: Jaj, ne a pecsétet mutogasd már. Mit írnak? Csak nem valami büntetés!?
Taki: Hát nem büntetés. Legalábbis nem azonnali és nem közvetlen büntetés. Azt írják, hogy megváltoznak a nyugdíjszabályok és valami döntést kell hozni, hogy (teátrálisan, mesterkélten idéz egy fél sort) a munkavállaló nyugdíjjogosult milyen konstrukcióban kíván megfelelni a társadalombiztosítási és adózási feltételeknek. … Hát, Lenke, én ezt bizony nem értem.
Lenke: Mi az, hogy nem érted? Most mit csináljunk?
Taki: Egyelőre semmit, majd este jó alaposan átolvassuk és megértjük…
(Megérkezik Kutya is az előtérbe.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése