If I were a rich man
Feri: Nagyon fáj? Miért nem szóltál?
Jutka (fájdalomtól eltorzult arccal): Áááá, hagyjad. Nem akartam… Azt hittem, egyedül is ki tudok menni egy pohár vízért…
Feri (felugrik, segít a feleségének leülni): De miért erőlteted? Megmondta az orvos, hogy pihentetned kell.
Matyi: Anyu, amíg te pihensz, én lemehetek focizni?
Jutka: Nem mehetsz. Egyedül semmiképp.
Feri: Majd lemegyünk együtt, ha elkészültem ezzel a munkával.
Jutka (immár a fájdalom legapróbb jele nélkül, tanárnénisen): Addig pedig olvass egy kicsit! Épp elég nyári olvasmány van, amivel még nem végeztél. Vagy nem jól tudom?
Matyi (Kicsit dünnyögve): Nem igazság… Kint szép idő van, nekem pedig bent kell olvasnom. … Egyébként is, mikor vesztek nekem egy biciklit?
Jutka és Feri (egyszerre, meglepődve): Egy kerékpárt!?
Jutka: Hogy találsz ki ilyeneket?
Matyi: Már mindenkinek van az osztályban. Pongrác épp tegnap kapott egy muntenbájkot.
Feri: Majd neked is lesz. Ha lesz egy kis pénzünk, veszünk neked egy kerékpárt.
Jutka: De semmiképpen nem egy ilyen hegyi versenybiciklit. Még az kell, hogy valami nehéz terepre merészkedj vele és bajod essék. Majd kapsz egy szép gyermekkerékpárt, pótkerekekkel és bukósisakkal. De addig is, olvassál! Fogadok, hogy a Pál utcai fiúkba még bele sem néztél…
(Épp csengetnek.)
Feri (fintorogva): Már megint Janka az?
Matyi: Elküldjem?
Feri: Nem, te csak menj olvasni. Majd én kinyitom.
(Feri ajtót nyit.)
Góliát: Óóóó szóóle mióóóó…!!!!
Feri: Góliát! Mi történt, megzavarodtál ebben a hőségben?
Góliát (belépve a lakásba): Szép jó napot, drága barátom, kis kezit csókolom, nagyságos asszonyom. Nem zavarodtam én meg. Épp ellenkezőleg: te fogsz belehabarodni abba a kis melókába, amit rögvest elcsicsergek neked, papuskám. Olyan suska van a buliban, hogy mindjárt elsírod magad már csak azért is, hogy megismerhettél engem. Csak előtte dobjál már meg egy kis sörikével… (Viccelődve, lassan) Úgy kiszáradt a torkom ebben a hatalmas áriázásban.
Feri: Hát sört, azt nem kaphatsz, mert nincs itthon. Hideg víz? (Ő is viccelődve.) Az a jó a megfáradt hangszalagokra.
Góliát: Víz? Tudod, mikor ittam én utoljára vizet? Csecsszopó koromban!
Feri: Akkor igazán nem segíthetek.
Góliát: Dehogyisnem segíthetsz! Jó, elnézem ezt a kis malátás fiaskót, tudom, hogy sokat dolgozol, az asszonyka meg beteg, (mórikálva magát) bekötötték azt a csinos kis bokáját, … ilyenkor könnyen szétszalad a háztartás… (Már régen kényelembe helyezve magát.) De tudod, mit haverbarátom? Van egy olyan ajánlatom, amitől, ha étel lenne, mind a tíz ujjadat megnyalnád – de lehet, hogy így is.
Feri: Na, bökd már ki! Bár előre leszögezem, hogy nem valószínű, hogy érdekel.
Góliát: Érdekel? Arrébb lépni nem fogsz tudni anélkül, hogy térdre ne borulnál előttem… Szóval kisapám, holnap hajnalban, amikor még a kakasok sem verik fel a csöndet, leugrunk Szeghalomra. Ott felpöcköljük a szajrét – könnyű kis szalmabálák, hárman vannak, seperc ez két ilyen fess legénynek. A bálákat szépen lekötözzük és elszállítjuk Siófokra. Ott van egy öreg fészer, benne meg egy öreg fószer, ott lepöttyintjük, aztán vágtatunk haza, mint Winnettou.
Feri: Nem megy. Ma délutános vagyok, későn végzek. Holnap az egész napot pihenéssel, meg a családdal terveztem tölteni.
Góliát: Még a delláról nem is ejtettem egy szót sem… 30 rongyot kapsz. (Sokat sejtetően.) Tisztán… Ha érted, mire értem.
Feri: Pontosan értem. De feketén semmiképp nem dolgozom.
Góliát: Nekem mindegy, pupák, ha te mindenáron kevesebbet szeretnél keresni…
Feri: Nem is tudom…
Jutka: Én nem akarok beleszólni az urak üzleti tárgyalásába, (Ferihez fordulva) de gondold meg. Tény, hogy jól jönne egy kis mellékes, de a holnapi nap az egyetlen szabad napod a hétvégéig.
Feri: Nem, Góliát, döntöttem, nem megyek. Keress valaki mást. Esetleg valaki olyat, aki feketén is hajlandó neked dolgozni.
Góliát: Ahogy akarod, kis pajtás. De remélem, azért nincs harag!
(Rövid klimpírozás.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése