Juli: Nem tudom, mit forgat a fejében Gábor, mindenesetre nem tetszik ez a titkolózás. Oda fogok figyelni rá.
Julcsi: Minden jel arra mutat, hogy a vihar csak csendesedett, de nem múlt el a családban. Jó lesz beszerezni csizmát, esőkabátot, esernyőt. (Felhúzza a szemöldökét.) És talán villámhárítót is.
Etus: A hitelválság elmúlását csak annak a válságnak az elmúlásával remélhetjük, ami a fejekben van. (Cinkos-pajkos tekintéssel.) Nem lesz könnyű.
Lenke: Nem tetszik nekem ez a hivatalos küldemény. Ha meg akarják adóztatni a másodállásban dolgozó nyugdíjasokat, lehet le kell mondanunk az Öreggel erről a kis mellékesről.
Taki: Én azt mondom, várjuk ki a végét. Ha meg úgy alakul, akkor pihenünk, meg kirándulgatunk végre. (Most mintha a nézőknek súgna.) Bár nem tudom, hogy lennék meg a taxizás nélkül.
Sümeghy: A derekam meg a lábam még mindig fáj. Szerencsére mások nem nagyon veszik észre, de szenvedek, mint a kutya…
Kutya: Ma sikerült egy bajba jutott idős színházi kollégán segíteni. (Vidáman-rötyögősen.) Aztán meg láthattam a bájos és szép ügyvédnőt. Ennél nagyobb öröm nem is érhet egy ilyen magamfajta magányos kutyát.
Feri: Lehet, hogy el kellett volna fogadnom Góliát ajánlatát. De a család együttléte nekem mindennél fontosabb.
Jutka: Lehet, hogy el kellett volna fogadnia Ferinek Góliát ajánlatát. De a család együttléte nekem mindennél fontosabb.
Alma (a presszóban, a telefonnál): Laci, most szóltak, hogy Jánost megtámadták az erdőben. Elkéredzkedhetek?
Szomorú, lassú zene.
11. jelenet. Erdő, a támadás színhelye. A mentőautó lassan, de hatalmas szirézánással érkezik. A földön fekszik János, mellette Dénes. A mentőből kiszáll a sofőr, az Öreg, meg Mágen. Már esteledik.
Öreg és Mágen: Jó estét!
Dénes: Jó estét. Kigomboltam a nyakát, hogy jobban kapjon levegőt.
Mágen (mogorván): Miért, fuldoklik? … Szervusz, János. Mi történt?
János: Szervusz. Forró zsír ment a szemembe.
Dénes: Spekkeztek. Illegálisan. Amikor rájuk akartunk szólni, nekünk támadtak. Még jó, hogy rajtam van szemüveg – amúgy lehet, az én szememet is kiégették volna azok az átkozottak.
Mágen (ügyet sem vetve Dénesre, folyamatosan a beteget vizsgálva): Mutasd. … Az egyik szemed ép. A másiknak a pupillája ép. … A szaruhártya elsőfokú égési sérülést szenvedett egy kis folton. … És hámsérülést is látok.
Öreg: Hihetetlen. Már az erdőben sem lehet biztonságban az ember. Az ember azt hinné, itt béke és nyugalom fogadja az embert.
Dénes: No hiszen...
János (Dénesnek közbevágva, Mágentől) Ugye, nem kell befeküdnöm?
Mágen: De be kell. Egy pár napos obszerválásra szükség van a fertőzésveszély elkerülésére… Öreg, hozz egy hidrokortizonos borogatást. És tegyétek be az autóba.
Dénes: Hová viszik?
Mágen: A Szent János Kórházba.
Öreg: A Szent János tegnap óta senkit nem fogad. Gazdasági okokból… A Korányiba kell mennünk.
Szomorú, lassú zene.
Mágen: Mindenfelé veszélyek leselkednek az emberre – akár az erdőben jár, akár a saját lépcsőházában.
János: Nagyon fáj a szemem, de inkább az sérüljön meg, minthogy az erdő égjen ki.
Folytatódik a szomorú, lassú zene.
2011. augusztus 22. Rendező: Horváth Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése