2011. október 7., péntek

3. fejezet 10. jelenet

Alberték villája. A nagy szalonban néhány jól öltözött statiszta, az egyik sarokban Gábor, Hartai, Fruzsi, Juli és Vica. Mindenki nagyon elegáns. Kezükben tányér-pohár. Lágy zene szól a háttérben. Néha fel-, majd tovatűnik egy libériás pincér.

Pink - Get This Party Started [syNMix] 
 
Gábor és Hartai beszélget, a hölgyek mellettük, de tőlük kissé elkülönülve állnak, a két férfi párbeszédének végén duruzsolnak, mint akik nagyon jól elbeszélgetnek.
Hartai: És hogy megy az üzlet, Gábor?
Gábor: Megy. (Oldalra fordítva felszegi a fejét, szivar a szájában, a következő szót tagoltan.) Megyeget. A lányok végzik a munkájukat – mondhatom, kitűnő színvonalon.

Hartai: Ennek örülök. Megmondom őszintén, nagyon sajnálom, hogy olyan kurtán-furcsán szakadt meg közöttünk a munkakapcsolat. Azt hiszem, mind az ellenem elkövetett merényletből, mind pedig a Júliával való nexusomból meglehetősen téves következtetéseket vont le. Nem gondolja, hogy újra lehetne kezdenünk?

Gábor (nagyvonalúan): Hágyjuk a múltat, kedves Tamás! Maradjunk annyiban, hogy az én szimatom ritkán csal… Azonban ámi azt illeti (hunyorítva, kicsit száját is elhúzva), most van egy ötletem. Egy kongeniális ötletem. Nem is ötlet. Idea. Eszme. Egy rágyogó meglátás, amiből milliókat lehetne keresni. Csak egy kis tőke kellene hozzá, meg kereslet. Ha ebben a kettőben tud nekem segíteni, Tamás, lehet szó az újabb együttműködésről. De már most jelzem, kedves barátom, Júliára nagyon oda fogok figyelni.
Hartai: Ez nem akadály. Az már egy lezárt ügy. Viszont kíváncsivá tett. Mi ez a nagy ötlet?
Gábor (tudálékosan, tagoltan): Titok. Most még nem árulhatok el semmit. Pontosabban azt elárulhatom, de csak magának, hogy ezúttal nem várhatom meg a párti végét. Ebben az ügyben el kell majd mennem. (Felszegett fejjel, tagoltan, mesterkélten, a szivar még a szájában.) Időnek előtte.
(Fruzsi – láthatóan szalonspiccesen – belekotyog, ezzel nyílik a kör és innen a stúdió tagsága egy társaságot képez.)
Fruzsi (ittasan, felháborodotottan): Mit hallok, Gábor! Te le akarsz innen lépni?
Gábor: Fruzsi, pro domo mondtam.
Fruzsi: Hazamész? És miért?
Gábor: Szó sincs róla, hogy haza.
Fruzsi: De azt mondtad, hogy domo.
Gábor: Pro domo…, Fruzsi, az azt jelenti, hogy belső közlemény, ne kiabálj.
Fruzsi: Nézd, Gábor! Én nem tudok franciául, de ezzel nem rázhatsz le. Magyarázatot kérek.
Gábor: Egyrészt, te, fodrászok mestere, mesterek fordásza: a pro domo nem fráncia. Ellentétben azzal a pezsgővel, amit nyakló nélkül vedelsz – és ami, mondhatom, szintén pro domo, meg is látszik rajtad. Másrészt…
Juli (cinikusan, ő sem teljesen józanul, Fruzsinak): Másrészt a mi arkangyalunknak biztos van valami sietős és sürgős dolga. Megtanulhattad volna már jól, olyankor szokott érthetetlen kifejezésekkel takarózni.
Vica: Erről tudnék mit mesélni…
Gábor: Miről tudnál te mesélni, Vicacica?
Vica: Hogy hányszor bújtál idegen szavak mögé, amikor egyszerű volt a képlet.
Gábor: Az, ami neked idegen, az másnak ismerős. Ez a szomorú, ámde egyszerű képlet, kedvesem…
Vica: Szóval akkor hová mész? Miért hagysz minket magunkra?
Gábor (tagoltan, kicsit sértetten): Titok!
Fruzsi: Áhá!
Gábor: Semmi áhá, Fruzsi. Egyébként is a magyar úgy ejti, ha már ennyire ragaszkodunk szép és becses ányanyelvünkhöz, hogy aha. Mindenesetre nyugodjatok meg, kedveseim, semmi személyes oka nincs. Halaszthatatlan és megmásíthatatlan üzleti ügy, ami miatt perceken belül el kell, hogy hágyjalak titeket.
(Ekkor lép a társasághoz Klarissza, erősen felcicomázva.)
Klarissza: Mit hallok, Gábor! Tényleg cserben hagysz minket?
Gábor: Klárisszimamia. Ezt a gyönyörű és csodálatos estet és szalont nem nevezném csernek.
Klarissza: De hát az úriemberek már így is nagyon mostohán bánnak velünk. Sem Juli jóképű férje nem jött el, sem Álbert nem tud jelen lenni… (Kényeskedve.) Tamás, maga ugye marad? Ne mondja, hogy nem…
Hartai: Asszonyom, a legnagyobb örömmel állok szolgálatára a hölgyeknek, amíg csak lehet.
Klarissza: Pompás.
Gábor: Úgy látom, a probléma, ami nem is létezett, megoldódott. Egy-két hét, és hamarosan megtudjátok, mi is ez a hátalmas üzlet. Addig is, hölgyeim, ajánlom magamat.
(Gábor lelép.)
Juli: És tényleg, Klarissza, hol maradt Albert?
Klarissza: Jaj, drágám, ne is kérdezd. Állandóan a tőzsde híreit figyeli. Le sem csukja a szemét. Nagyon zaklatott most az üzleti élet. Egyik percben nyersz, a másikban bux… Ő is nagyon ideges. Hála istennek, most veszített egy fél vagyont.
Fruzsi: És ennek miért örülsz?
Klarissza: Nem az én részemet veszítette…
Juli: Klarissza, tudtommal még nem váltatok el.
Klarissza: Már miért váltunk volna el?
Juli: Klarissza, ha nem váltatok el, akkor a te vagyonod fele is elúszott.
Klarissza:: Na, azt nem engedem. Majd beszélek az ügyvédemmel. Juli, az egy cukipofa, ha vele sikerül közelebbről is megismerkednem, esküszöm neked, hogy egy időre leteszek a te jóképű férjedről…
Juli: Szörnyen drukkolok neked.
Fruzsi: Mit szól ezekhez a terveidhez Albert?
Klarissza: Ó, Álbert igazi úriember. Tudja, hogy ez csak játék a részemről, hisz…
Fruzsi: … úgysem hagynád a vagyon felét veszni.
(Közben Hartai és Juli elkülönülve.)
Hartai: Hazavihetem? Párdon: hazavihetlek?
Juli: Nem tudom. Talán. … De ne keltsünk feltűnést!
Hartai: Akkor felajánlom a hölgyeknek, hogy mindenkit hazafuvarozok és téged hagylak utoljára.
Juli: Az feltűnő lesz, mert én lakom a legközelebb.
Hartai: Arra hivatkozva, hogy Fruzsina kisasszony rosszul van, a másik irányba indulunk, úgy nem lesz feltűnő…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése