2011. október 8., szombat

4. fejezet 1. jelenet

Nyári napkelte. Főcím: A kamera a tévétornyot veszi távolról, majd folyamatosan fókuszál a lakótelepre. A házak előtt hirtelen fel-, majd tovatűnik egy BKV-Ikarus.
Stúdió. Júlia, Fruzsi, Vica, valamint Hartai ülnek egy félkörívben egymás mellett. Gábor velük szemben ül, mintha előadást tartana. Szájában szivar.

I'll Build a Stairway To Paradise 
 
Juli: Nos, mi az az eget rengető és világraszóló ötlet, amiért iderángattál minket hajnalok hajnalán?
Fruzsi: Tudd meg, Gábor, nekem táxival kellett jönnöm azért, hogy fél kilencre ideérjek. (Keményen, határzottan.) Ezt ki kell fizetned! Sajnálom, de nem szoktam hozzá, hogy ilyen korán keljek. Alig tudtam kikászálódni az ágyból.
Vica: Nekem meg a gyerek elhelyezése okozott gondot. Többet kell fizetnem a nörsznek – s még így is alig akarta vállalni. Ezt a pluszórát is nyugodtan írd a költségeidhez, Gábor!
Gábor (lenézően-lekezelően, egyszersmind elegánsan): Hölgyeim-hölgyeim… Drága hölgyeim! Nem pironkodtok egy csöppet sem? Most kívánok bejelenteni egy elementáris ötletet, olyat, ami valóban a reveláció erejével fog hatni közelstávol a hazában, a honban, szeretett országunkban és azon kívül, s ti a napi kis gyötrelmeitekkel vagytok elfoglalva…
Fruzsi, ajánlok neked valamit: vekker, alarm-clock, esetleg horologia, vagy réveil-matin Egyszóval: (tagoltan) ébresztő! A táxit nem fizetem. Vicacica, a te sirámaid pedig annyira szánalmasak, hogy szóra sem méltatom őket.
Juli (Fruzsihoz és Vicához fordulva): Nagy a szája, de fizetni fog. (Gáborhoz.) Különben a rögtönzött kis értekezletünk után hazamegyünk és ma nem dolgozunk. Választhatsz! Mi a jobb neked?
Gábor: Júlia, szívem egyetlen királynője, meggyőztél. Meghajlok a plebs akarata előtt. Legyen minden úgy, ahogy szeretnétek – elvégre én a demokrácia híve vagyok, s ahogy látom, ez bizony kéthármádos többség…
Hartai: Ha javasolhatom, hölgyeim és tisztelt Gábor, térjünk a tárgyra. Ugyanis én is átalakítottam a napi programomat ennek a tárgyalásnak a kedvéért. Reggel utaztam volna Dániába, s ehelyett egy déli járatot választottam. Igaz, így át kell szállnom Frankfurtban és Madridban, de semmiképpen nem szerettem volna kihagyni ezt az üzleti lehetőséget.
Gábor: Nágyon jól tette, kedves Tamás. Csak ennyit mondhatok, drága barátom..
Fruzsi (felcsattanva): Gábor, mondd már!
Gábor: Türelem, Fruzsi! … Azonnal.
(Bemegy a videóstúdióba, visszajön a kezében egy hatalmas távcsővel, meg egy szinte fekvőhelyzetbe állított faszékkel. Ügyetlenül előhozza ezeket. Közben a kamera végigpásztázza a tanácstalanul egymásra néző, várakozó társaságot.)
Gábor (a távcsőt felemelve): Íme, az Eszköz! Az eszköz, amivel tengernyi pénzünk lesz hamarosan.
Juli (megrettenve, utálkozva): Mi ez? Fegyver?
Gábor: Ha úgy vesszük, fegyver bizony. Az üzletünk, a stúdiónk, a mi kis vállalkozásunk, édesgyermekünk csodafegyvere.
Hartai: Ha jól látom, ez egy csillagászati távcső. De mihez kezdesz ezzel, Gábor? És mire kell a nyugágy?

forrás

Gábor: Kedves Hartai úr, hamarosan fény derül mindenre. Szóval az egész azzal kezdődött, hogy Klárisszáék előkelő, ámde annál unalmasabb és ingerszegényebb pártiján eszembe pattant, hogy odalent, a Duna-parton több százezren várják sóvárogva az ünnepi tűzijátékot. Volt, aki a János-hegyi kilátóban súlyos pénzeket is fizetett érte. És még többeknek, millióknak lóg valósággal kocsányon a szemük, amikor a televízió közvetíti az eseményt. Csak zárójelben teszem hozzá, hogy lassan évtizedek óta messze ez a televízió legszínvonalasabb produkciója. Tehát a budapesti tűzijáték országos, sőt, nemzetközi jelentőségű esemény. Miért ne lehetne ebből nekünk is hasznunk?
Júlia: És mégis, miként? Hogy az eget kémleled egy látcsővel?
Gábor: Valahogy úgy, szívem egyetlen királynője. Csak egy kicsit továbbfejlesztettem az eredeti ötletet. (Most mintha egy cégtáblát tekintene végig, magasba emelt fejjel, gyorsan, lelkesen) Gábor Gábor az Ég Fotósa!
Júlia (cinikusan): Ez kissé félreérthető.
Gábor: Ne légy morbid, kedvesem! … Ha nem szakítanátok folyton közbe a csacskaságaitokkal, már értenétek is, hogy mire gondolok. Rájöttem, hogy (ezt a szót különös hangsúllyal) nagyon komoly érdeklődés övezi az égi eseményeket. (Gyorsan, de elegánsan sorolva) Napfogyatkozás, holdfogyatkozás, csillaghullás, meteoritok robbanása, tűzijáték, vihartörténések (lágyabban, romantikusan), bárányfelhők, naplemente és így tovább, és így tovább. Mind megannyi gyönyörű és pompás fotótéma. Természeti fotók az égből! (Tagoltan.) És akár videók is.
(Senki nem válaszol.)
Gábor: Hát ez Az ötlet! (Előkelően, nagyvonalúan.) Mit szóltok hozzá?
Hartai: Tulajdonképpen érdekes és eredeti elképzelés. Nem mondom, hogy egyértelmű a siker, de látok benne fantáziát. A hazai keresleti piac meglehetősen szerény és valószínűleg telített is, de külföldön körbenézhetek. Amint az imént megjegyeztem, még ma kiutazom Dániába, hogy ottani korábbi ügyeimet lezárjam. Ha gondolják, körbekérdezhetem ismerőseimet, hátha érdekli őket. Készíthetnénk egy prospektust is – mondjuk Fények és árnyak keleten címmel.
Gábor: Nágyszerű. Körülbelül ezt vártam magától, Hartai úr. Mozgósítsa kapcsolatait, valósítsa meg ötleteit. Nem fogja megbánni. Én rohanok és vásárolok egy fííínom gyapjúplédet, hogy át ne fázzak az éjszakai ébrenlét során és persze beszerzek néhány kiló kávét is. Hölgyeim, szokjanak hozzá ahhoz, hogy Gábor Gábor mostantól délutántól hajnalig dolgozik. Kéretik ezt tudomásul venni és teljes odaadással segíteni benne.
Juli: Pompás. Ezt remekül kitaláltad, arkangyal. Most már csak arra válaszolj, hogy fér ez a stúdió profiljába? Ha nem tévedek ez még mindig egy kozmetikai-fodrászati szalon is.
Gábor: Is. Ahogy voltál szíves bölcsen kiejteni a szádon a kulcsszót. Merthogy fotó- és videóstúdió is egyben.
Fruzsi: Mégis hogy jövünk a képbe mi?
Gábor (gyorsan, hadarva, mintha az egész kérdés felesleges lenne): Ezt is végiggondoltam, kielemeztem, megterveztem … és (tagoltan) kálkuláltam. Te, szívem egyetlen királynője sminkeled az ügyfeleket, akik csapzottan, ámde egy elemi hatást kiváltó égi természeti fotó kiválasztására szomjasan betérnek hozzánk. Fruzsi, te megcsinálod a frizurájukat.
Vica: Én meg a körmüket, ha jól értelek.
Gábor: Tévedsz, Vicacica. Mint mindig, most sem értesz. Neked külön feladatot adok. Te fogod pásztázni a meteorológiai és ásztronómiai előrejelzéseket. A te felelősséged lesz, hogy én minden égi eseményről időben értesüljek Csengersimától Tornyiszentmiklósig, Kópházától Ártándig. És hogy lásd szívem nemességét, munkád megkönnyítése érdekében, (a következő három szót tagoltan) szigorúan és kizárólag erre a célre bevezetem a stúdióba az internetet.
(Vidám klimpírozás.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése