In Your Eyes
Alma: Te csak vigyázz magadra, gyógyulgass. És ami a legfőbb, ne erőltesd magad.
János: Nagyon rendes vagy, hogy így féltesz, de azért ez egy kicsit már túlzás.
Alma: Túlzás? Megtámadtak az erdőben, majdnem odalett az egyik szemed, aztán meg kaptál egy csúnya fertőzést. (Édeskedve) Az a legkevesebb, hogy féltelek a legkisebb széltől is. … Aminek persze az a velejárója….
János (befejezi Alma mondandóját, szintén kedvesen): … hogy nem mehetek ki az erdőbe.
kép forrásáért katt ide
Alma: Amíg teljesen fel nem épültél, ki sem teheted oda a lábad.
János: De jól vagyok. És az erdő egyébként is megnyugtat.
Alma: Nem vagy jól, és az erdő nem megnyugtat, hanem azonnal a munkádra emlékeztet. Azonnal elkezdesz intézkedni, meg idegeskedni.
János (Alma szavába vágva): De a kollégák épp most szóltak, hogy feldühödött darazsak tömegei lepték el az erdőt. Nem szeretném, hogy bárkinek bármi baja essen.
Alma: Látod, erről beszélek. Máris ideges vagy. És erre van a jelen helyzetünkben a legkisebb szükség. … (Kicsit megkeményedve) Ugye tudod, mire gondolok?
János: Természetesen. De ne aggódj. Amit elhatároztunk, azt végig is csináljuk. Függetlenül a támadástól, meg a fertőzéstől vagy a darazsaktól.
Alma: Ennek örülök. Már be is jelentkeztem az orvosomhoz, hogy megbeszéljük a teendőket. Nehéz volt időpontot szereznem, de sikerült. Két hét múlva csütörtökön vár minket. Feltétlenül ott kell lenned neked is. Csak azon idegeskedem, hogy kivel cserélem el a műszakomat – aznapra be vagyok osztva.
János: Az a minimum, hogy elenged Laci. Szóljak neki én?
Alma: Nem, hagyd csak, majd megoldom valahogy.
János: És a nagyszüleid? Nekik mit mondunk, hová megyünk?
Alma: Egyelőre semmit. Úgy intézzük, hogy a városban találkozunk, így nem tudják meg. Amíg nem tudunk semmi konkrétumot, nem szeretnék szólni nekik. Nagyon szeretnek és aggódnak értem, ráadásul már nem fiatalok. Igazán nem hiányzik nekik egy ilyen izgalom.
János: Ahogy gondolod.
(Megérkezik Feri, energikusan.)
Feri: Szervusztok. Veled meg mi történt?
János: Egy kisebb baleset…
Alma: Kisebb? Baleset? Megtámadták az erdőben és forró zsír került a szemébe.
János: Á, csak egy kis konfliktusom támadt a kirándulókkal. Tiltott helyen gyújtottak tüzet és szerencsétlenül léptem közbe.
Feri: Tegnap velem is hasonló történt. Egy fiatal suhanc rá akart gyújtani a buszon, megakadályoztam, de úgy hadonászott, hogy kiégette a legjobb ingem. Meg is szidott Jutka, hogy miért keresem folyton a bajt.
János: Hiába, a feleségek már csak ilyenek. Alma is úgy vigyáz rám, mint a hímes tojásra. Két hete mindennap vagy később megy be a presszóba, vagy hamarabb jön haza, csak hogy ne legyek egyedül. Mondhatom, igazán kényeztetve vagyok.
Alma: Mondhatod is. (Ferihez.) Mindennap kap friss húslevest a nagyikától, nagyapa ellátja a napi sajtóval, én pedig ápolom szegényt.
Feri: Akkor teljes a családi idill…
(Közben megjelenik a színen Ernő bácsi. Sapkájában, rossz pulóverében egy nagy szatyrot cipel, épp elmegy a társaság mellett, be a lépcsőházba.)
Feri: … de ha már az idillnél tartunk: nemigen illik a ház idilljébe az a csavargó.
(Fürkészik mind a hárman Ernőt. Ernő szerencsétlenkedve a kulcsokkal belép a lépcsőházba.)
Feri: Nézd csak, még kulcsa is van! Kicsit szemtelen ez a hajléktalan. Gyere, most móresre tanítjuk!
(Zaklatott klimpírozás.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése