A kisvendéglős jelenet folytatása. A Dani látványától meglepett Julcsihoz és az asztaltársaság többi tagjához épp odalép Etus.
Etus: Jó estét a hölgyeknek.
Asztaltársaság egésze szórványosan: Jó estét, csókolom. (Elhangzik valaki szájából egy „művésznő” is.)
Julcsi (még mindig zavartan): Szia, Etus.
Etus: Szia. … Úgy látom, rosszkor érkeztem. Kísértetet láttál, vagy rémet?
Julcsi (oda sem figyelve): Rémet… (Észbe kapva) Ja, semmit, nem, csak valami furcsát.
Klaudia: Tetszik tudni, művésznő, nem rém volt az, inkább kísértet. A múlt kísértete.
Etus: Értem. (Nagyon nyugodtan, somolyogva, félig a kamerába nézve.) A múltat jobb nem háborgatni. … Különösen, ha rendben vagyunk magunkkal a jelenben. Egyébként miről folyik a fiatalos csevegés?
Panni: Mindannyian kiöntjük a lelkünket.
Antónia: Beszámolunk arról, hogy milyen köznapi, átlagos életünk van…
Klaudia (kéjesen): Már akinek. Csak a magad nevében beszélj…
Julcsi: Fiatalos? Klaudia kivételével mindannyian úgy élünk, mintha nem is fiatalok lennénk. Antónia már megállapodott, boldog és kiegyensúlyozott házasságban él. Tudod, Etus, ő már kiélte magát. Panni keresi az igazit, Klaudia épp megtalálta – csak épp nem várt bonyodalmakkal, igaz?
Klaudia: Úgy szép az élet, bonyodalmakkal. Én azt mondom, anyukám, hogy csak a jóra koncentrálj, a problémák majd megoldódnak.
Etus (Julcsihoz): És te? Ha szabad megkérdeznem…
Julcsi: Én? Mit mondhatnék? Szolid párkapcsolatban élő fiatal dolgozó hölgy vagyok, aki hétvégenként főiskolára jár.
Etus: Az előbb nem úgy tűntél.
Julcsi: Az csak egy múló rosszullét volt.
Etus (somolyogva, kicsit jelezve, hogy többet tud, mint amennyit mond): Értem.
Julcsi: És ezzel a hangsúllyal mire célzol?
Etus: Ismerősek ezek a múló rosszullétek. (Hamiskás mosollyal.) Kicsit gyakori ez a mi családunkban…
Julcsi: Jó, az ősök viselt dolgaiért igazán nem tehetsz engem felelőssé.
(Hatalmas durranás, hirtelen elsötétül minden.)
Panni: Jaj! Ez meg mi volt?
Antónia: Csak nem valami robbantás?
Julcsi (izgatottan): Nem tudom, de minden elsötétült. Rémes.
Etus (nyugodtan): Nyugodjon meg a fiatalság! Valószínűleg egy elektromos hiba, kiment az áram.
Klaudia (kicsit még zaklatottan): A művésznő mindig ilyen nyugodt?
Julcsi: Képzeld, ilyen. Ez még rémesebb, mint a helyzet, amiben megőrzi a nyugalmát…
Megérkezik a pincérnő – kezében egy égő gyertyával.
Pincérnő: Elnézésüket kérjük, de az egyik fagyasztóláda meghibásodott, és egyelőre nem tudjuk helyreállítani az áramszolgáltatást. Meghívhatjuk esetleg önöket a szomszédos diszkóépületünkbe?
Panni: Ott meglehetősen nagy a zaj.
Klaudia (lelkesen): De legalább táncolni lehet!
Julcsi: Én benne vagyok.
Antónia: Én is. És a művésznő?
Julcsi: Etus imád táncolni, nem igaz?
Etus (még mindig somolyogva, kimérten): De. Igaz.
Többen egyszerre: Akkor menjünk.
Szedelőzködnek, menet közben – bölcsesvég:
Julcsi (gondterhelten): Mindig akkor bukkan fel egy régi szerelem, amikor nincs minden rendjén a jelenlegivel. Csak hogy még bonyolultabb legyen minden.
Etus (bölcsen): Úgy látom, itt az újabb családi bonyodalom a láthatáron. Biztos, ami biztos, figyelek. Némán figyelek.
Megérkeznek a diszkóba. Valami őrült rapzenére megindul a tánc. Etus hamar a kör közepére penderül, és táncol fékezhetetlenül.
2011. szeptember 12.
Rendező: Horváth Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése