Takácsék lakása. Lenke és István beszélgetése az üres reggeliző asztalnál.
Secret Agent Man
Lenke: Hát így állunk, öreg.
Taki: Hát így, édes Lenkém. … Pontosan hogy is?
Lenke: Hát úgy, te érzéketlen, hogy ketten maradtunk a reggelire.
Taki: Jaj, értem. Hátha a fiatalok elmentek, akkor nem tehetünk mást, ketten fogyasztjuk el a kaszinótojást. Esetleg áthívhatunk valakit: Hernyó bácsinak szóljak, vagy inkább az adótanácsadónak?
Lenke: Nem az a bajom, hogy félek veled kettesben, teee értetlen, inkább az aggaszt, hogy hová mehettek ilyen korán?
Taki: Nem tudom. … De ha tudnánk, akkor se kellene, hogy érdekeljen. Biztos dolguk volt, és azt intézik.
Lenke: Dolguk-dolguk, ilyen korán? Megfigyeltem, alig reggeliztek valamit. És tudod mit láttam, öreg?
Taki: Mit? Délibábot?
Lenke: Ej, beszélsz bolondokat. Azt láttam, hogy (mint aki egy nagy titkot árul el) nem is együtt mentek el hazulról. Alma szinte szó nélkül viharzott el. János pedig utána még jó néhány perccel.
Taki (csettintve): Ezt az információt. Komolyan mondom, Lenkém, szólok a nemzetbiztonságiaknak. (Kedélyesen.) Tegnap utasra várva olvastam a napi sajtót, s akkor láttam, hogy újjászervezik a terrorelhárító szervezeteket. Az egyik szervezetet egyenesen úgy rövidítik, hogy AVH – mint a régi szép időkben. Szerintem biztosan szükségük lenne az ilyen éber és agyafúrt megfigyelőkre, mint amilyen te vagy. Mondd még egyszer, mit láttál: képesek voltak ezek a fiatalok, és nem együtt mentek el?
Lenke (kioktatóan): Képesek. És tereld a szót mindenféle rövidítésekre, meg csúfolódjál, gúnyolódjál nyugodtan napestig, akkor is csak annyit mondhatok, hogy ez nem tetszik nekem.
Taki: Hidd el, Lenkém, nekem sem tetszik. Nem tetszik, hogy folyton beleütöd az orrod a gyerekek dolgába. Ezek olyan gyerekek, akik már felnőttek. Ha nem vetted volna észre.
Lenke (perlekedve): De észrevettem. De annyi rossz történhet. Én már a tévét is csak nagyon ritkán nézem, de látok, amit látok… (Elgondolkodva, megenyhülve) Öreg, te tényleg nem aggódsz?
Taki: Dehogyisnem. Tudod, mi történt épp a napokban, ami miatt aztán fájhat a fejem? Most vettem észre, hogy már négy hete lejárt az autóban az egészségügyi doboz szavatossága. Képzeld csak el, ha ezt észreveszi a rendőr, már fizethetném is a büntetést. Ami nem kis tétel ám! Különösen mostanában, amikor mindenhol megszorít…, akarom mondani: szigorítanak. De ami még jobban zavar, hogy a szokásos heti átnézések során már kétszer is elkerülte a figyelmemet. Lenke, lehet, hogy én már hülyülök? Tudod mi az? Olyan, mintha te nem papírzacskóba csomagolnád a péksüteményt, hanem nájlonba. Egyre megbízhatatlanabbul fog az agyam. Na, ez az, ami tényleg aggaszt. Meg az, hogy most vehetek egy új egészségügyi dobozt – a régit meg bontatlanul dobhatom ki. Nos, ezek gondok, amikkel nekem kell törődnöm. A gyerekeknek is biztos megvan a saját bajuk. Azzal meg törődjenek ők. Sőt, tudod mit mondok, édes Lenkém? Szerintem neked is megvan a magad baja. Lehet, hogy azzal kellene törődnöd.
(Lenke rosszalló arckifejezésére vidám klimpírozás.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése