Presszó. Különösen fel van díszítve a helyiség – ami annyit tesz, hogy minden asztalon hófehér abrosz, gyertya, a plafonon lampionok. Alma az egész jelenet során rettenetesen ideges, ami miatt Laci nagyon meg van szeppenve.
Rezső (bárgyú vigyorral): Főnök, most már egészen nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem jönnek.
Kázmér (teljesen szemtelenül): Ezt már egy órája nyugodtan kijelenthettük.
Rezső (Kázmérnak replikázva): Egy órája még nem nyugodtan, csak feltételesen jelenthettük ki, te pupák.
Kázmér: Pupák? Mit képzelsz te magadról? Én már akkor főpincér voltam, amikor téged még a mosogatóinas felvételiztetett.
Rezső: Hogy engem? A mosogatóinas? Főnök, mit szól ehhez?
Laci épp megszólalna, de Alma dühösen közbevág, rettenetesen ideges.
Alma: Remélem, a (ezt gúnyos hangsúllyal) főnök semmit nem szól. Meg sem mer mukkanni. Igaz?
Laci (megadóan): Igaz.
Rezső: Lemaradtunk valamiről?
Kázmér: Miért ilyen ideges, Almácska?
Rezső: Te, pupák! Ő nem Almácska, hanem (réveteg tekintettel) Almácska kedves.
Alma (nagyon idegesen): Jó lenne, ha az urak nem ingerelnének.
Rezső: De mégis, szép hercegnőm, mi a baj? Segíthetek?
Alma: Hercegnőm??? Rezső, mindjárt kap tőlem két olyan pofont, hogy aztán magán kell majd segíteni.
Kázmér (Rezsőnek): Hah, most jól megkaptad.
Alma: Egyébként pedig kérdezzék csak meg nyugodtan az urak a mélyen tisztelt üzletvezetőtől, hogy mi a bajom.
Rezső (tettetett élességgel): Főnök! Mivel bántotta meg az én… (ránéz Almára, észbe kap) … a mi gyönyörű hercegnőnket?
Laci (megadóan): Azzal, hogy az előre lefoglalt százfős rendezvény mitt nem engedtem el. Most az egyszer elkéredzkedett, de a nagy forgalom miatt nem mertem igent mondani.
Rezső (Almának, Laciról, tettetett felháborodással): Ilyen ez. Higgye el nekem, nem maga az egyetlen. (Kedélyesen.) De ne búsuljon Almácska, (Alma szúrós tekintetére) ööö Alma édes, édes Alma. Nyugodjon meg, semmiről nem késett le. Ha esetleg egy randevúról mégis, akkor (kacsintva) azt este bepótoljuk.
Kázmér: Hohó, álljon meg a menet! Főnök, ezek itt magánprogramot szerveznek. Hát szabad ezt?
Laci: Almának ma mindent szabad. (Hozzáfordulva) Szánom-bánom bűnömet.
Alma (még mindig nagyon idegesen): Azt hiszed, ezzel mindent megoldottál? Te pontosan tudod, hogy hová kellett volna mennünk, erre beráncigáltál teljesen feleslegesen.
Laci: Ne haragudj, de arról igazán nem tehetek, hogy egy százfős társaság se szó, se beszéd nem jön. Még csak ide sem telefonáltak. Mikor fog elfogyni az a temérdek konyak, amit a mai napra rendeltem?
Alma: Nem érdekel a konyakod!!!
Rezső: Nicsak-nocsak, de dühös a kicsi drága…
Alma: Rezső, ha nem hagy nekem békét, azonnal a fejére öntöm azt a hordó konyakot!
Kázmér (ábrándos tekintettel): Milyen gyönyörű is lenne… Úgy nézne ki, mint egy nagyra hízott, ázott bagoly.
Alma: Maga is kaphat belőle.
Közben vendégek jönnek, nagy hanggal, kettő közülük bőrdzsekiben.
Laci: Fejezzék be a vitát, uraim. A ketteshez leültek hárman. Rezső!
Rezső: Megyek (Almához) angyalom, megyek (Lacihoz) teremtőm.
Odalép az asztalhoz, kicsit vészjósló zene.
Vendég 1: Hozzon nekünk háromszor három konyakot, de sürgősen!
Rezső: Szép jó napot kívánok az uraknak. Épp jelezni szerettem volna, hogy milyen gyönyörű időnk van, s hogy milyen jól döntöttek, hogy minket választottak ebben a napsütésben. A konyak pedig igazán pompás választás. A lehető legfrissebb termékünkből kínálhatom önöket – bármilyen mennyiségben és kiszerelésben.
Vendég 2 (a többinek): Mit karattyol ez a kopasz muki?
Vendég 3: Na hozza már, vagy pillanatokon belül ki fog lógni magából ez a gyertya… (Hatalmas hahota.) Ne kérdezze, hogy honnan…
Rezső (megzavarodottan): Honnan? … Öööö, akarom mondani, máris hozom a friss itókát, az ember sose feledje a dolgát.
Rezső nagyon megijedve a pultnál.
Rezső: Almácska, töltse gyorsan a konyakokat, mert ezek nagyon szomjasak. Az is lehet, hogy éhesek … és akkor megesznek vacsorára.
Kázmér: Csak nem félsz?
Rezső: Mi tagadás, félek. Félek, hogyha engem megesznek, ki marad a vártán. Mert hát más lenne a helyzet, ha téged ennének meg. (Végigméri Kázmér termetes alakját.) Szigorúan jut is, marad is alapon.
Alma: Rezső…, talán, ha indulna.
Rezső megszeppenve viszi ki a tálcát. Közben nagy röhögések közepette hallatszik, amint beszélgetnek.
Vendég 2: És amikor az erdészt megtámadtad? (Hatalmas kacaj.) Egy szalonnás nyárssal!!! (Röhögés.) Leterítetted egy jól irányzott fröccsentéssel… (megint óriási nevetés).
Rezső: Öööö, elnézést, hogy megzavarom a társalgást, de biztosíthatom önöket, innentől jobban esik minden szó. És minden gondolat.
Vendég 1: Na, csakhogy ideértél.
Vendég 2: Húzzál innen gyorsan, ne avatkozz a felnőttek dolgába!
Rezső: A világért se tenném, meg sem kérhetné.
Rezső rohan vissza a pulthoz.
Rezső (izgatottan): Almácska, (hatalmas titkot súgva) ezek azok.
Kázmér: Már mégis kik, te pupák?
Rezső (alig hallhatóan, ám borzasztóan artikulálva): Akik megtámadták édes Alma férjét, (nagyon tagoltan) az erdőben.
Laci: Rezső, ne keltsen feltűnést. Hallottuk mi is, hogy mit beszélnek. Már értesítettük a rendőrséget.
Nagyon-nagyon feszült klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése