A szerző megjegyzése: egy fél jelenet erejéig szándékosan kilépek a Mester vájta gödörből. Ha valami ilyesmi is lett volna, még értelmét is láthattuk volna.
Egészségvédő hivatal, iroda. Julcsi és a kolléga ülnek tétlenül. A kamera a faliórát mutatja, mindjárt 5 óra. Julcsi a jelenet során feltűnően mélán néz, erre rásegít tetovált szemöldökének az íve is.
Kolléga: Mindjárt jön.
Julcsi (gúnyosan): Mindjárt. Kiváló a megfigyelő képességed.
Kolléga: Te nem félsz?
Julcsi: Félni? Mitől?
Kolléga: Mégiscsak új főnökünk lesz, ki tudja, milyen rigolyái vannak.
Julcsi: Majd kiderül. Nincs értelme előre félni attól, ami úgyis bekövetkezik.
Kolléga: Irigylem a nyugalmadat. Kitől örökölted?
Julcsi: Apától és Etustól. Ő a nagymamám. Mindketten ilyenek – és furcsamód nem is vérrokonok.
Kolléga: Az meg hogy lehet?
Julcsi: Úgy, hogy Etus anyu mamája. (viccelődve, gúnyosan) Ilyen friss elmével én is félnék az új főnöktől…
Belép a szobába az új főnök, Bakonyi. Mellette három fiatal, igen jól öltözöttek fiatalok: két csinos hölgy, egy fiatalember.
Bakonyi (szigorúan): Jó napot. Bemutatkozom: Bakonyi vagyok, szólítsanak csak nyugodtan Bakonyi úrnak. Én vagyok a Nemzeti Egészségvédelmi Hivatal új vezetője, a maguk közvetlen felettese. Bár ezen a szakterületen még nem dolgoztam, igen komoly vezetői tapasztalatokkal rendelkezem, amelyeket ehhez hasonlóan nagy jelentőségű hivatalokban szereztem. (Innentől mintha szónokolna.) Komoly programmal nyertem el ezt a feladatot, amelyet (külön hangsúlyozva) száz százalékig teljesíteni fogok. Két hét alatt rendet teremtek ebben az összevisszaságban. Jelszavam a munka, a jókedv és a hatékonyság. Feladatunkat küzdelemnek, nemes harcnak fogjuk fel az egészséget veszélyeztető ellenséggel szemben. Mindennek jegyében már sikerrel javasoltam is az államtitkár úrnál, hogy nevezzük át az intézményünket a lényegesen kifejezőbb Együttműködés Nemzetünk Egészségéért Hivatalnak. (Kicsit személyesebbre váltva.) Bemutatom személyi asszisztenseimet, Hannát, Hangát és Hunort. Az ő dolguk lesz a napi programom egyeztetése, beosztása és bármilyen, a hivatalban felmerülő probléma felém való közvetítése. Innentől fogva bármi jelenteni valójuk van, rajtuk keresztül referálhatnak. Tegyék szabaddá az asztalaikat, hogy az asszisztenseim méltó környezetben dolgozhassanak.
Kolléga: És akkor mi hová kerülünk?
Bakonyi: Maga kicsoda is, kolléga? (Az egyik asszisztens átad neki egy lapot, belenéz.) Látom. Kolléga, maguk lekerülnek az alagsorba, a számozatlan irodába.
Kolléga: De ott még telefon sincs.
Bakonyi: Majd használják a mobiltelfonjukat. Más kérdés?
Julcsi: És mégis hogy lássuk el ott a feladatunkat?
Bakonyi: Maga a …? (A másik asszisztens odalép hozzá, ad egy papírt, abba belenéz.) Maga az a bizonyos Julcsi? (Behízelgő, kedveskedő modorban.) Julcsicska. Nézze, Julcsicska. Mindent ugyanúgy fognak végezniük, mint eddig – csak sokkal jobban! Számítógépet, telefont és irodaszereket csak ebben az irodában tudunk biztosítani, mert jelenleg még szűkös a büdzsénk, de küzdeni fogok, hogy a számozatlan iroda is megkapja a méltó felszerelését. Addig is, Julcsicska, harcra fel!
Kolléga: Mindjárt jön.
Julcsi (gúnyosan): Mindjárt. Kiváló a megfigyelő képességed.
Kolléga: Te nem félsz?
Julcsi: Félni? Mitől?
Kolléga: Mégiscsak új főnökünk lesz, ki tudja, milyen rigolyái vannak.
Julcsi: Majd kiderül. Nincs értelme előre félni attól, ami úgyis bekövetkezik.
Kolléga: Irigylem a nyugalmadat. Kitől örökölted?
Julcsi: Apától és Etustól. Ő a nagymamám. Mindketten ilyenek – és furcsamód nem is vérrokonok.
Kolléga: Az meg hogy lehet?
Julcsi: Úgy, hogy Etus anyu mamája. (viccelődve, gúnyosan) Ilyen friss elmével én is félnék az új főnöktől…
Belép a szobába az új főnök, Bakonyi. Mellette három fiatal, igen jól öltözöttek fiatalok: két csinos hölgy, egy fiatalember.
Bakonyi (szigorúan): Jó napot. Bemutatkozom: Bakonyi vagyok, szólítsanak csak nyugodtan Bakonyi úrnak. Én vagyok a Nemzeti Egészségvédelmi Hivatal új vezetője, a maguk közvetlen felettese. Bár ezen a szakterületen még nem dolgoztam, igen komoly vezetői tapasztalatokkal rendelkezem, amelyeket ehhez hasonlóan nagy jelentőségű hivatalokban szereztem. (Innentől mintha szónokolna.) Komoly programmal nyertem el ezt a feladatot, amelyet (külön hangsúlyozva) száz százalékig teljesíteni fogok. Két hét alatt rendet teremtek ebben az összevisszaságban. Jelszavam a munka, a jókedv és a hatékonyság. Feladatunkat küzdelemnek, nemes harcnak fogjuk fel az egészséget veszélyeztető ellenséggel szemben. Mindennek jegyében már sikerrel javasoltam is az államtitkár úrnál, hogy nevezzük át az intézményünket a lényegesen kifejezőbb Együttműködés Nemzetünk Egészségéért Hivatalnak. (Kicsit személyesebbre váltva.) Bemutatom személyi asszisztenseimet, Hannát, Hangát és Hunort. Az ő dolguk lesz a napi programom egyeztetése, beosztása és bármilyen, a hivatalban felmerülő probléma felém való közvetítése. Innentől fogva bármi jelenteni valójuk van, rajtuk keresztül referálhatnak. Tegyék szabaddá az asztalaikat, hogy az asszisztenseim méltó környezetben dolgozhassanak.
Kolléga: És akkor mi hová kerülünk?
Bakonyi: Maga kicsoda is, kolléga? (Az egyik asszisztens átad neki egy lapot, belenéz.) Látom. Kolléga, maguk lekerülnek az alagsorba, a számozatlan irodába.
Kolléga: De ott még telefon sincs.
Bakonyi: Majd használják a mobiltelfonjukat. Más kérdés?
Julcsi: És mégis hogy lássuk el ott a feladatunkat?
Bakonyi: Maga a …? (A másik asszisztens odalép hozzá, ad egy papírt, abba belenéz.) Maga az a bizonyos Julcsi? (Behízelgő, kedveskedő modorban.) Julcsicska. Nézze, Julcsicska. Mindent ugyanúgy fognak végezniük, mint eddig – csak sokkal jobban! Számítógépet, telefont és irodaszereket csak ebben az irodában tudunk biztosítani, mert jelenleg még szűkös a büdzsénk, de küzdeni fogok, hogy a számozatlan iroda is megkapja a méltó felszerelését. Addig is, Julcsicska, harcra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése