Helyszín: Polgármesteri Hivatal
Keszei – akarom mondani Kerei - és Janka esküvője.
A hivatal mögötti parkolóba egy piros Lada taxi érkezik. Fékcsikorgás, majd megáll. Az utasok kikászálódnak.
Feri: Nagyon köszönjük Pista bácsi, nem is tudom hogyan értünk volna ide Pista bácsi segítsége nélkül.
Taki: Semmi gond Ferikém, tudod, hogy mi mindig segítjük egymást a lakóközösségben.
Feri: Holnap délután, ha jó Pista bácsiéknak átmegyünk, és hálából megiszunk egy pohár konyakot. Nagyon fíííínom konyakot kaptam egy kollégámtól.
Taki: Holnap sajnos nem jó, Lenkével bemegyünk a városba sétálni egyet. Ha kedvünk lesz, lehet, hogy megeszünk egy vegyesfagylaltot is tejszínhabbal.
Matyi: Apúúúú mi is bemegyünk holnap a belvárosba vegyesfagylaltot enni? Én nagyon szeretem a fagylaltot.
Jutka: Matyi majd megbeszéljük, most siessünk, mert így is késésben vagyunk.
Feri: Még egyszer köszönjük Pista bácsi a segítséget.
Taki: Jól van, jól van mennyetek már. Üdvözlöm az ifjú párt. – integet, beszáll a taxiba és elmegy.
Jutkaáék szinte futva mennek.
Jutka: Jaj, Matyi gyere már, ne húzasd magad.
Matyi: Nekem nagyon nincs kedvem itt lenni. Janka néni megint ad majd puszit?
Feri: Ott áll Kerei. Menjük oda hozzá.
Kerei feszülten áll a Polgármesteri Hivatal előtt. Körülötte öt-hat statiszta öltönyben, blúzban beszélgetést imitál. Kerei jobbra-balra tekintgetve idegesen toporog. Megpillantva Feriéket eléjük siet.
Kerei: Jó napot, üdvözlöm Önöket ezen a szép napon.
Feriék egyszerre: Jó napot.
Jutka: Janka merre van?
Kerei: Janka asszony még készül. Két hölgy segíti, hogy még szebb legyen. – Odahajol, szinte súgva: Smííínkelik.
Jutka: Ah, értem, köszönjük a felvilágosítást.
Kerei: Kedves Ferenc, elhívhatnám egy percre a meghívott sokaságtól? Szeretnék kérni valamit személyesen. Persze csak ha nem okvetlenkedek.
Feri: Hogyne, persze. Jutkára néz, vállát vonogatja
Kicsit arrébb, a parkoló közelében.
Kerei: Elnézést kérek még egyszer, de tudja, én adótanácsadó vagyok, és reggel még egy fontos adótanácsadási munkát végzetem így csak kapkodva készültem, és mint látja – a nyakkendője helyére mutat - nem vettem kravátlit.
Feri: Igen látom. – Feri kicsit megtörli homlokát, és elmosolyodik.
Kerei: Namármost az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy át tudná – e adni nekem a szertartás idejére az Önét, hogy viselhessem azt, nagyon kisegítene eme szűkös és kényelmetlen helyzetemből.
Feri: Ööö hát persze, miért is ne segítenék. De fura lesz, ha rajtam nincs – lassan elkezdi kikötni a nyakkendőjét. Kerei idegesen toporog, majd átveszi és egy suta mozdulattal megköti a nyakán.
Kerei: Nagyon köszönöm a segítségét. Észre sem fogja venni senki, hogy Ön elfelejtett kötni egyet. Holnap átadom a kölcsönzött kravátlit a délutáni órákban.
Feri: Hagyja csak, holnap nem leszünk otthon, a belvárosba megyünk fagylaltozni.
Kerei: Az nagyon jó, tökéletes, Janka asszonnyal mi is csatlakozhatunk, és együtt fogyasztjuk el azt az édesipari terméket. Előtte pedig titokban átadom a kölcsönzött tárgyat. Vigyázni fogok rá.
Feri: Az pompás lenne. - mondja majd bosszúsan lehajtja a fejét, hogy a nézők értsék, hogy ő most nagyon bosszús.
Feri visszaér a bejárathoz, ahol Jutka és Matyi már beszélget Jankával.
Janka: Jaj, hol voltál Ferikém, már azt hittük megszöktél. Na, mit szólsz, milyen a menyasszonyi ruhám?
Janka körbefordul, hogy mindenki láthassa a rózsaszín ruháját és hatalmas kalapját.
Janka: Jaj, úgy izgulok mint elsőáldozásomkor.- Lehajol, és megsimogatja Matyi arcát – milyen egy tündér, csak úgy ámul bámul a ruhámon. Tetszik kis édesem?
Matyi: Miért nem fehér ruhát teccett felvenni? Minden esküvői képen fehérben van a menyasszony.
Jutka: Matyi!!!!
Janka: Még hogy fehéret! Micsoda szemtelen ez a gyerek. Hát én nem vagyok olyan asszony, aki szemérmetlen fehér ruhát vesz fel. Az úúúri nők ilyet hordanak. Ha itt lenne Drágazsuzsám biztosan értékelné. Igazán megnevelhetnétek ezt a gyereket. Én nem olyan körökben forogtam, ahol fehérben mutogatták magukat a nők.
Kerei feszítve, vigyorogva simogatja nyakkendőjét:
Janka asszony ne legyen ideges, hiszen ma szép nap van. Az esküvője napja.
Janka: Nem vagyok ideges, csak a mennyasszony mindig a ruhájára a legbüszkébb.
Kerei felvonja a szemöldökét és Jankára mered.
Janka legyintve: Ja és persze a férjjelöltre, hogyne.
Kerei: Bocsássák meg Janka asszony zsörtölődését, mindjárt dél, és alig reggelizett valamit.
Janka közbevág: Igen igen az lehet a baj. Csak egy kis fokhagymás piritóst ettem, lehet, hogy ettől vagyok zaklatott. Igen, kicsit éhes vagyok.
Matyi: Janka néni lesz majd torta?
Janka: Persze hogy lesz én magam sütöttem. – Jutkára néz - majd nálunk lesz egy kis mulatság a meghívottaknak az esküvő után, ott majd odaadhatjátok az ajándékokat.
Feri: Ööö. . . .Janka néni . . . .csak egy nagyon kis ajándékkal készültünk. Tudja megint bedöglött a gépem, és a cseréje egy kicsit drága, így . . . . hát nem lesz valami vastag a boríték.
Janka: Jellemző hogy még ezt a kis figyelmességet is sajnáljátok tőlem. Na de nem baj, megleszünk a ti kis borítékotokkal is. Egyébként pedig Ferikém köthettél volna egy nyakkendőt a tiszteletünkre. Vagy már azt is eladtátok, hogy legyen pénz az új mittudoménmire? Jöjjön Gusztáv – kinyújtja a kezét és idegesen integet – keljünk egybe végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése