A budafoki piacon vagyunk, ahova Etus, karján egy kosárral és Károly sétál be, vidám klimpírozó zene kíséretében, a civil vásárlók néha belenéznek a kamerába, de aztán a segédgyártásvezető kirángatja őket a képből.
Károly: Le a kalappal, művésznő! Magam 60 éve élek ebben a városban, de erre még sosem jártam, és hogy itt még egy ilyen pompás kis piac is van, azt sosem mertem volna gondolni.
Etus: Még Szikszayval, a férjemmel fedeztük fel ezt a kis zugot és én azóta járok ide. Minden eladó jó haver.
De maga hol vásárolja a zöldséget, gyümölcsöt?
Csak nem azokban a multihiperekben?
K: Hova gondol a művésznő???!!!
A multihipereket én, mint vállalkozó, csak építem, hol van nekem pénzem azokban vásárolni??? Nem is értem, kiknek építik, építjük ezeket.
E: (kajánul, évődve) Akkor? Csak nem a kiserkélyén palántázgat? Jaaaj má', érik má' a párádicsom, le is szedem, nehogy a seregélllyek megeszegessék. Datolyát is termeszt? Vagy csak magyar narancsot?
 |
| ismét egy fotó a topikból, Kövezettől |
K: He-he, jelzem, vicces. De tartozom egy vallomással: a biopiacra jártam, az ott kapható termékekben aztán nincsen fuzárium, de ma már az nekem is drága. Viszont van egy öreg barátom az Őrségben, hozzá szoktam eljárni hétvégente. Ülünk a vén diófa alatt, elborozgatunk és a világ nagy és fontos dolgairól beszélgetünk.
E: És? Megváltották már?
K: (szemöldökét felvonva kérdőn néz)
E: A világot.
K: Bevallom, nem.
De olyanok nekem ezek az alkonyati hosszú és tartalmas beszégetések az öreg és bölcs barátommal, mint ha a friss és üde vidéki szél fújná ki a fejemből a büdös és koszos város egész héten lerakódott mocskát és szennyét.
És milyen ősrégi, akarom mondani őrségi szilvapálinkája van neki!
E: Hi-hi!
(Megérkeznek Gazsi standjához, aki háttal áll nekik, valamit pakol)
E: Jó napot Gazsi!
Gazsi: Hö! Ismerős hangot hallok! Hö!
(Megfordul)
Jóóóóóó napot műűűűvésznő!!!
Jó napot Károly Úr, rég láttam.
Gazsi vagyok, hö, a Józsi sógora, csak azért mutatkozom be, hö, mert hetek óta nem láttam a műűűűvésznőt, hö. Hanyagolja a barátait, vagy talált egy olcsóbb zöldségest? Hö!
E: Károly, bemutatom Gazsit, ilyen vicces fickó.
K: Üdvözlöm. Művésznő, maga csuda figurákat ismer.
E: Gazsikám, rengeteg volt a munkám mostanában, de nem feledkeztem meg magáról.
Most lesz a névnapja, csináltam magának egy kerámia kézmelegítőt, használja egészséggel!
G: Egy eredeti Szikszai kézmelegítő! Hö!
Hát hogy jutott a művésznő eszébe, hö?
Sejtettem ám, hogy jön, hö, hoztam is egy fél kecskét, hö. Parázson süsse meg, hö, vagy majd megeszi a család, itt van ebben a diszperzites vödörben. Hö!
E: Kecske? De honnan, Gazsikám?
G: Van nekem egy öreg és bölcs barátom az Őrségben, hö, hozzá szoktam lejárni hétfő-kedden, amikor amúgyis halott a piac, ő tenyészti. Hö.
Ülünk a vén diófa alatt és a világ nagy és érdekes dolgairól kvaterkázunk mi, így kettem, hö.
És olyan ősrégi, izé őrségi, hö, szilvapálinkája van, hogy csak na! Hö!
E: (Pajzánul pillant Károlyra, aki restellkedve mormogja)
K: Milyen kicsi a világ.
G: Hö?
E: Drága lett Gazsikám, mnden drága, hát ki vásárol magánál, ha már egy keramikus és egy vállakozó is meg kell nézze a pénztárcáját?
G: Drága minden, művésznő, azt hiszem, az atom miatt lehet. Meg mondta a bölcs, öreg barátom is, hogy neki is sokkal nehezebb, a sok multihiper miatt, hö. Csak tudnám, ki építi ezeket, hö, odamennénk a sógorral, aztán jól elbeszélgetnénk vele, hö-hö!
(Károly úgy tesz, mintha az akciós szőlőt nézegetné, de próbál elbújni Etus széles háta mögé, sikerrel.)
De ha talál a művésznő ezen a piacon, vagy bármelyik másikon olcsóbb kereskedőt, nekem ne legyen a nevem többé Józsi! Hö!
E: Jól van Józsikám, nem kell megsértődni, itt a rendelés.
G: 2 tojás, negyed kiló hagyma, 20 deka paradicsom, 30 deka paprika, hö.
Már megint lecsó? Hö?
Hát már sosem eszik a művésznő igazi ételt? Hö?
Mi a sógorral úgy vagyunk vele, hogy jó étel a sültkrumpli is csak legyen jó bőven megszórva csirkecombbal, hö!
E: Téved Józsi!
Ez az évi rendes fogyókúrám, ezért fordulnak meg még ma is utánam a férfiak, ugye, Károly?
K: Hö?
E: Reggel leturmixolom a 2 hagymát, beleszagolok, aztán beleöntöm a WC-be.
Délben jön a paradicsom, azt a kávéfőzőn engedem át, az is megy a WC-be.
Uzsonnára a tojás, annak csak a héját ropogtatom el, kell a kalcium.
Estére a paprikát pedig a szemhéjamra teszem, attól nem vagyok ráncos egyáltalán.
Magának sem ártana egy ilyen diéta, Józsikám!
G: De művésznő, hö! A szemre nem uborkát szoktak tenni? Hö?
E: Korábban azt tettem, de kinyitottam a TV-t a múlt hónapban, amikor takarítottam és ott mondták, hogy az uborka mérgező. Én nem tudom, mi az igazság, de minek kockáztassak, ha a paprika ugyanolyan jó?
G: Az én uborkám garantáltan magyar, hö, a sógor termeszti a hátsó kertben, hö, onnan van ez a 8 tonna, hö. Vegyen ebből a művésznő, azt a sok paprikát meg majd megeszi a család, hö.
Sőt, ez az én ajándékom a kecske mellé. Hö.
E: Jól van? Józsikám, most az egyszer elviszem, de még jobb, ha holnap reggel 3-ra felhozza hozzám, úgyis ráér.
Na, viszlát!
G: Ott leszek, művésznő, kézcsókom, hö! Egyébként Gazsi vagyok, hö!
E: (hamiskásan csippent a szemével) Nem baj, majd elmúlik.
K: És most? Nem éhezett meg?
E: De, egy kicsit.
Szerencsére annál a pultnál régi haverjaim dolgoznak, együnk ott egy kisüstit!
K: És mit együnk mellé?
E: Együnk egy kisfröccsöt.
K: Jó gondolat, úgyis autóval vagyok. És milyen borból javasolja? Maga van itthon.
E: Legyen Irsai Olivér.
K: Én is olyat kérek. Kettőt, hehe.
(Évődve, vidám klimpírozás mellett elmennek a kocsma irányába)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése