Mentőállomás épülete előtt. Mágenheim lép ki az épületből, s meglátja, amint Gabi elképesztően rövid szoknyában, autója mellett ácsorogva várja. Odalép hozzá.
Ádám: Ez aztán a meglepetés. A reggeli véletlen után íme az esti véletlen. Komolyan mondom, kitöltök egy lottószelvényt – úgyis milliárdokat lehet most nyerni.
Gabi: Megpróbálhatja, de azért ne nagyon reménykedjen. A reggeli találkozás valóban véletlen volt, épp a Lantos utcában lakik egy ügyfelem, akihez kiszálltam. (Kihívóan.) Ez viszont most nem véletlen.
Ádám (kihívóan): Nem…?
Gabi: Nem…
Ádám: Várjunk csak, akkor két eset lehetséges. Az egyik, hogy az én drága kollégámat, az Öreget várta. De mégis mi dolga van vele? Nem is mondta nekem, hogy bonyolult jogi ügyletekbe keveredett, amiből csak a város legaktívabb ügyvédi irodájának legattraktívabb ügyvédje menekítheti ki.
Gabi: Ne lottózzon, mert nem nyert. De talán másodjára betalál.
a montázs forrásáért klikk ide
Ádám: Akkor a következőről lehet szó. Épp itt rendezi be új irodáját. (Körülnéz.) Végülis hely van, a forgalom épp elég nagy, még ilyen válságos időkben is jó befektetésnek látszik.
Gabi (mosolyogva): Ne bolondozzon. Magát vártam. Felkavart reggel.
Ádám: Én? Felkavartam? A kávéban a cukrot valóban felkavartam. De magát? Mivel? A buszok kimaradásáról volt szó. Azon bosszankodtam.
Gabi: Ahogy nézett. Rám.
Ádám: Attól tartok tévedni tetszik. Én legfeljebb az utasokkal teli megállókra néztem. Magára két pillantást nem vetettem.
Gabi (melankolikusan): Kettőt tényleg nem. De egyet igen. És az olyan volt.
Ádám: Értem. … És akkor most…
De nem tudja befejezni az újabb évődő gondolatot, mert Gabi közelebb húzza és szájon csókolja. Nagyon romantikus zene, pici feszültséggel.
Bölcsesvégek
Ádám (az előző jelenet folytatása): Lehet, hogy ez a csók mindent megváltoztat? Lehet. De az is lehet, hogy nem. Nem tudom.
Julcsi: Remélem, az erdészmérnök úr tud nekem segíteni. Jó lenne már egy kis változás az életemben. (Felhúzza a szemöldökét.) Ha a szerelem terén nem vagyok a legszerencsésebb, legalább a munkahelyen rendben legyen körülöttem minden.
Juli: Végre valami biztató ötlet a stúdióban. Őszintén szólva úgy látom, kezd minden jól alakulni a családunkban. Nagyon ránk férne már egy kis nyugalom.
GG: Fodrászat és luxus tráfik. Ez kell áz embereknek! És ezt még lehet fokozni. Ha beindul az üzlet, kiegészíthetjük üdítőszolgálattal, popkornnal, sőt lángossütéssel is. (Innentől különösen tagoltan.) Persze kizárólag gourmet fráncia sájttal.
Jutka: Nem tudom, de gyanús nekem ez a mi szomszédunk. Ha Feri ült volna be ilyen örömmel abba az autóba, hát lett volna otthon tányércsörömpölés. Bár az is igaz, hogy mostanában tényleg sokszor maradnak ki a buszok.
Feri: Remélem, most az én Góliát barátom isch megérti, hogy soschem jó schvarzban dolgozni. Ezt mindannyiunknak el kellene fogadni.
Lenke: Nem vagyunk már olyan fiatalok, hogy mindenféle új vállalkozásba belefogjunk. Már annak is örülni kell, ha a régi feladatainkat tisztességgel, becsülettel teljesítjük.
István: Ahogy én látom, a mezítlábos taxisoknak nem sok lapot osztanak jövőre. Talán meg kellene fontolnom, hogy visszaadom az ipart. Vagy: a Sofőrrel alapítunk egy új céget, egy fuvarozó vállalatot. Azt hiszem, ezt még meg kell fontolnom. És ami a legfőbb: meg kell beszélnem otthon, a családi tanáccsal.
Alma: Szerencse, hogy jó passzban találtam Lacit. Viszonylag megértő volt a közelgő kezelések ügyében.
János: Azt hiszem, most rosszkor voltam rossz helyen. Majdnem lebuktattam Pista bácsit, pedig nem akartam. Nem is mondom el otthon, csak Almával beszélem meg a történteket.
Kutya (rötyögve): Az én művész barátom azt hiszi, hogy egy napot is mulaszthat a Fröccsöntő felkereséséből. De téved. Kicsit még edz és bevezetjük a napi két rundot!
Sümeghy: Ez a Kutya megtalálta az én Áchilles-sárkomat. Hát csak nem fog ki rajtam az a kis távolság az új kisvendéglőig.
Etus (feketében, kalapban, gyertyával a kezében, a temetőben, megrendülten, szomorú zenei aláfestéssel – a háttérben Virágh ügyetlenkedik és bosszankodik a gyufával, meg a gyertyával): Még szerencse, hogy a meghitt pillanatokat nem rontják el a politikusok. Alig maradt már csak pár nap az évből arra, hogy a szeretteinkre gondoljunk.
Szomorú, de méltóságteljes zene.
Stáblista.
2011. november 10.
Rendező: Horváth Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése