Stúdió. GG épp belép a fodrászszalonba. Juli, Vica, Fruzsi és Oli dolgozik. (A műszaknak felhívás: próbálják úgy berendezni a fodrászatot, hogy feltűnjön a nagy zsúfoltság.) Fruzsi és Oli feltűnően serénykedik, egyikük hangosan csattogtatja az ollót, a másik is zajt csinál.
GG (dühösen lép ki a fotólaborból, kezében valami fotós eszköz, szájában szivar, ingujja feltűrve, látszik, hogy nagyon dolgozik valamin): Hölgyeim … és Oli néni! Mi ez a hangzavar??? Tudjátok, mit akadályoztok? Az elmélyült munkámat. Égi fotókat, igazi művészi alkotásokat nem lehet ilyen üzemi hangzavarban előhívni.
Juli (flegmán): Mindkét fodrászunk úgy dolgozik, mint a kisangyal. Tudják, hogy ma döntesz a sorsukról.
Oli: Kisangyal, Julikám, kisangyal? Egy igazi arkangyal! Gábor Gábor, a mi főnökünk az arkangyal.
Fruzsi (szájában a szivar, kezében az olló, az olló hegyét Oli felé szegezve, dühösen): Maga csak ne dicsérgesse a főnököt! Ezzel nem ér el semmit. Gábor pontosan tudja, hogy ebbe az előkelő és pompás szalonba az én szaktudásom kell! Nem igaz, Gábor? Mondj már valamit!
GG épp megszólalna, amikor Oli átveszi a szót.
Oli: Főnök, pontosan tudod, hogy az országban, sőt az egész eurózónában én vagyok a legjobb fodrász, egy igazi hajszobrász! (Fájdalmas tekintettel.) Valójában nekem nem is egy ilyen kis sötét lukban kellene dolgoznom, hanem egy fényes nagy szalonban. Ott, ahol többen lennének alattam – ha értik, hogy gondolom. Az egyik csak vágna, a másik bondorítana, a harmadik melírozna, a negyedik szárítana – és (egyre révetegebben) én lennék a mesterfodrászok mestere.
Fruzsi (hirtelen csattogtatja a kezében lévő ollót): Hogy te? Még egy rendes frufrut sem tudsz vágni, folyton belelóg a nő szemébe!
Oli: Mert az a divat! (Ezt már GG-nek) De tudatlanokkal nem fogok szépészeti vitába szállni.
És különben is, nem mellesleg azzal is tisztában vagy, hogy milyen súlyos helyzetben vagyok. Remegek, mint a nyírfalevél.
Juli: Nyárfalevél, ugye, Oli?
Oli: Rendes körülmények között nyárfalevél, valóban, Julika. De most olyan a helyzetem, hogy remegek, mint a nyírfalevél. Gondoljanak bele… (Elréved.) A nyírfa, az a gyönyörű, hatalmas, rezzenéstelen szálfa…
GG: Elég legyen, Olika.
Oli: Szóval, még az is meg tud néha remegni. Ha nagy a baj. (Pillanatra elkalandozva.) Vagy nagy az öröm. (Hirtelen észbe kapva.) Hát most nagy a baj.
Fruzsi (nem túl kedvesen): Arról senki se tehet, hogy uzsorásokhoz fordultál, fizetni meg nem tudsz.
GG: A vitát ezennel berekesztem. Momentán vendégeink vannak, akiket a lehető legkellemesebb és legcsaládiasabb hángulatban kell kiszolgálnunk továbbra is. Minden más csak ezt követheti.
Oli: Nagyon jól mondtad, drága főnököm és kenyéradó gazdám.
Fruzsi (nem túl kedvesen): Gábor! Állítsd le ezt a vakarék Gedeon bácsit, vagy saját kezűleg belezem ki.
GG: Mindenki higgadjon le. Kitaláltam egy olyan megoldást, amellyel minden problémánk megoldódik és mindannyian jól járunk. Beleértve a stúdió kasszáját is.
Juli: Na, arra kíváncsi vagyok. Előre szólok, Gábor Gábor, hogy a könyvelést külön figyelemmel fogom kísérni.
GG: Ez csak természetes, szívem egyetlen királynője. Gárántálom, a stúdió nem fog rosszul járni, sőt expressis verbis kijelentem, nyerni fogunk rajta. Ezzel megoldhatóak lesznek az Oli néni feltűnésével fellépő foglalkoztatási nehézségek is.
Juli: Milyen szépen fogalmaztad meg, hogy alig tudsz vendéget szerezni nekünk.
Oli: Előre megmondom, hogy a stúdió címét jelentettem be, mint új lakhelyemet – tudják, az üzletfeleimnek. Csak a mihez tartás végett.
GG: Az üzletfeleidnek, Olika? Képes voltál ezt a címet bejelenteni az uzsorásoknak?
Oli: Képes? Kénytelen. Kénytelen voltam valamit mondani azoknak, ott lent (az ablakhoz lépve). Már megint itt vannak. A rószaszínű furgonban.
GG: Szóval előterjesztem a megmenekülésünk tervét.
Vica: Akkor most nekem nem lesz munkám? (Már pityereg is.)
GG: Vicacica a te munkád akkor is kérdéses lenne, ha minden rendben lenne. De ha esetleg most hallgatsz, akkor veled ma nem foglalkozom.
Juli: Ne aggódj, Vica, a te elküldésedhez nekünk is lesz egy-két szavunk. Akkor mindannyian leállunk, nem igaz, Fruzsi, Oli?
Fruzsi és Oli (teljes egyetértésben, egyszerre): De bizony, Gábor!
Fruzsi (folytatja): Vicát nem küldheted el. Attól mert nekünk van egy kis vitánk Olivérrel, még igazán nem kellene Vicát revolverezned.
GG: Nicsak-nocsak. A munkaközösség lázadása… Mily szép is lenne, ha a mái üzleti világban a kollektíva lenne döntési helyzetben…
Juli: Lehet, hogy szerinted nekünk nincs beleszólásunk az üzleti ügyekbe, és hogy rosszul megy a bolt, de felvilágosítalak kedves Gábor Gábor, hogy nélkülünk ki sem tudnál nyitni.
GG: Rendben, szívem egyetlen királynője, megadom magam. Akkor várom az ötleteket, mit hogyan csináljunk.
Juli: Először is Vicát hagyd békén. Igaz, hogy nincs elég vendége, de erről ő nem tehet.
Fruzsi: Aztán dönts végre a sorsunkról! Így nem lehet nyugodtan dolgozni!
Oli: És ne feledd, hogy ide vagyok bejelentve! Ha engem elküldesz, fizetheted a tartozásomat.
Vica: És az én nehéz helyzetemről se feledkezz meg.
GG: Rendben-rendben. Mindent észben tartok, mindennel kálkulálok és mindenre megoldást találok. Mert én vagyok Gábor Gábor, a biznisz kongeniális képviselője. Tehát figyeljetek ide: abból indulok ki, hogy ez egy fííínom és elegáns stúdió, ahol csupa tehetős és igényes vendég fordul meg. Mi kell az ilyen választékos izlésű pártnereknek azon túl, hogy rendben legyen a fizimiskájuk? Eltaláltátok: minőségi, ha tetszik, prémium ital és dohánytermék. És igen: mi értünk is hozzá. Fruzsival mi ketten diszponáljuk a szivarforgalmat, Oli néni pedig a francia konyaküzletet. (Olvassa a képzeletbeli cégért.) Júlia és Gábor Stúdió és Prémium Trafik. Nos, mit szóltok?
Juli (sugárzó tekintettel): Arkangyal, végre egyszer kitaláltál valami értelmeset.
Nagyon vidám klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése